Figyelem! Az első kéktúra bejárásom túraleírásainak elkészítése óta már tizenöt, sőt sokszor még annál is több év eltelt, azóta az Országos Kéktúra útvonala, az útvonal környezete, a pecsételőpontok és a jelzések felfestésének minősége számtalan helyen megváltozhatott! Csak a hangulatuk miatt hagytam meg ezeket az öreg túraleírásokat, ezek alapján már senki se induljon el túrára! Frissebb információkért kérlek nézd meg a második Országos Kéktúra bejárásom, vagy a harmadik Országos Kéktúra bejárásom leírásait. Azonban azok sem naprakészek, hiszen azok elkészítése óta is történhettek/történtek változások az Országos Kéktúra útvonalán és környezetén!



16. túra
Nógrád, vasútállomás - Katalinpuszta
2004. július 3.

Kéthónapos kéktúrázási kihagyás után július elején úgy gondoltuk, ideje folytatni utunkat a kék sáv jelzések mentén! Döntöttünk arról is, hogy a „fő csapásirány” a Cserhát lesz és hogy nyugat-keleti irányban próbáljuk átszelni még ebben az évben. Ennek jegyében első túránk a Nógrád és Katalinpuszta közötti 14,1 kilométeres szakasz volt.

Miután a Vác és Drégelypalánk között közlekedő Interpiciről leszálltunk Nógrádon, első dolgunk volt a vár felkeresése. Előző túránkon, mikor Kisinócról érkeztünk ide, már nem volt energiánk a várhoz felkutyagolni, ezt pótoltuk be most.

Mindenképpen megérte felmenni! Mindenkinek csakis ajánlhatom ezt a rövid kitérőt a kék rom jelzésen. A várrom szépsége és az innen elénk táruló kilátás minden fáradtságot megért! Észak és nyugat felé tisztán látszottak a Börzsöny vonulatai, dél felé pillantva pedig azonnal szembetűnt a Naszály hatalmas tömbje. Keletre a Cserhát dombjai látszottak. Felavatva vadiúj digitális fényképezőgépünket - amit a Csóványoson elpusztult hamincéves NDK-s Praktica pótlására vettünk - készítettünk egy csomó felvételt. Aztán persze a mai utunkra voltunk elsősorban kíváncsiak, a Nagy-Kő-hegy csúcsa és vonulata kitűnően látszott déli-délnyugati irányban. Időközben nagyobb társaságok érkeztek fel a várba, ezért összekaptuk magunkat és visszaballagtunk a faluba.

A Nógrádi vár tövében állnak a Hétvezér kopjafák
A Nógrádi vár tövében állnak a Hétvezér kopjafák


Kilátás a várfalakról a Nagy-Kő-hegyre
Kilátás a várfalakról a Nagy-Kő-hegyre

Utunk során újra érintettük a vasútállomást, a síneken átkelve délnyugati irányban átvágtunk a falu újtelepi részén, majd egy patakvölgyet keresztezve letértünk bal felé az aszfaltútról egy jól járható földútra. Néhány száz méter után a kék sáv jelzés egy másik földúton kivált jobb felé az eddigi utunkból, a továbbiakban ezt követtük egy domboldalon, mezőn keresztül. Ahogy ballagtunk felfelé, visszapillantva egyre szebb kilátás nyílott a falura és a várra, a legszebb arról a pontról, amikor a földút árokba süllyedve elérte a dombtetőn az erdőt.

Utolsó pillantása a várra a dombtetőről
Utolsó pillantása a várra a dombtetőről

Sajnos az erdőbe beérve a földút rendkívül sárossá vált - ebben szerepet játszhatott az eddigi csapadékos tavasz és koranyár is - mindenesetre keservesen megküzdöttünk ezzel az alig fél kilométeres úttal. Megpróbáltatásaink azonnal véget értek, mihelyst utunk kiért az erdőből egy füves, tágas völgybe. Percekig pucolgattuk a sarat a cipőinkről a magas fűben.

A földúton átvágtunk a réten, kereszteztük azt a vasutat, amin megérkeztünk Nógrádra, majd megkezdődött a húzós kapaszkodó a Nagy-Kő-hegyre. Utunk szeszélyesen kanyargott az erdőfoltok és irtások között állandóan felfelé kapaszkodva. Egy irtásról szép kilátás nyílt kelet felé, a völgyben fekvő Berkenyére. Meg is álltunk néhány percre fényképezni és gyönyörködni.

Kilátás a Nagy-Kő-hegyről Berkenyére
Kilátás a Nagy-Kő-hegyről Berkenyére

Több útelágazást is magunk mögött hagytunk, de a kék sáv jelzés iránya mindenhol precízen fel volt festve. Ennek ellenére mégis valahogy elkevertünk, de még csak észre sem vettük. Akkor kapcsoltunk csak, amikor a jelzések újra feltűntek előttünk, mivel az utunk beletorkollott a jelzés ösvényébe. A térkép alapján kiderítettük, hogy a csúcs előtti Kanász-gerincen térhetett le jobbra a földútról a jelzés, de mi követtük továbbra is a földutat. Eltöprengtünk, jobb felé fordulva megmásszuk-e a csúcsot - amit amúgy a kék sáv jelzésen érintenünk kellett volna - vagy inkább továbbinduljunk, végül úgy döntöttünk, visszamegyünk.

Megérte visszamenni! Miután a hegytetőn a néhány lépés hosszú kék háromszög jelzésen kimentünk a hegy sziklás peremére, valóban csodálatos kilátás tárult a szemünk elé! Nyugat és dél felé szabad volt a kilátás az egész Börzsönyre és a Visegrádi-hegységre. Leültünk egy sziklára és percekig csodáltuk a kilátást.

Kilátás a Nagy-Kő-hegyről a Dunakanyarra
Kilátás a Nagy-Kő-hegyről a Dunakanyarra

Továbbindulva utunk kellemes sétának ígerkezett a Nagy-Kő-hegy enyhén lejtő gerincén haladva. Az utunkat kísérő nyiladék hol keskenyebb, hol szélesebb volt, de mindenhol kitűnően járható. Később az utunk elhagyta a nyiladékot - először egy horhost kerültünk meg, aztán egy domboldalt, végül kiértünk az erdőből és egy bekerített új telepítés mellett haladtunk sokáig. Már-már megérkeztünk Magyarkútra - már hallottuk a kakaskukorékolást is - amikor a falu határában kemény meglepetésben volt részünk. Az eddig kitűnően járható földutunk bevezetett egy szabályszerű, de bezárt kapun keresztül egy ház kertjébe!

Kerge birkaként kerestük néhány percig a kerülő utat, mire volt annyi eszünk, hogy visszaballagjunk az utolsó jelzésig. Ekkor már könnyen észrevettük azt a leágazást, ahol a kék sáv jelzés balra derékszögben elhagyja az utat (mellesleg a térkép is jelzi). Így már könnyen kijutottunk a Magyarkutat Szendehellyel összekötő, korábban már jobb napokat is megérhetett útra.

Habár itt a kék sáv jelzés bal felé indul el, mi jobbra fordultunk, hogy a közeli büfében (kocsma, vendéglő - a nem kívánt törlendő) bélyegezhessünk. Az említett vendéglátóipari egységben - neve a falon található faragvány szerint Kocsma a Pipáshoz - megebédeltünk (a hazaiból), ittunk (a hideg colát és sört már megvettük) és továbbindultunk Katalinpuszta irányában.

Az esős időjárást ez az út is megsínylette, sokszor kellett a sáros úton a tavakká szélesedő tócsákat kerülgetnünk. Néha foltokban egy korábbi aszfaltozás nyomai is feltűntek. Irtások mellett haladtunk el, az utat hatalmas glédákba rakott kivágott fatörzsek szegélyezték.

Sáros úton Szendehely felé
Sáros úton Szendehely felé

Szendehely előtt a kék sáv jelzés jobbra letért erről az útról és egy ösvényen haladt tovább. Kiértünk az erdőből, jobbról egy málnás kísérte az utunkat. A mezők széléről jobbra fordulva árnyas völgybe futott be az ösvény, aztán a távolból meghallottuk a 2-es főút zaját.

Rövid kapaszkodással jutottunk ki az út egy hajtűkanyarjába, itt jobbra fordulva a lejtős úton tíz perc alatt lejutottunk Katalinpusztára. A pecsételőhely a falu kombinált vegyesbolt-italbolt épületében van, az italbolt „szekcióban”. Később a Cserhátban még többször láttunk ilyen épületeket: ugyanabban a házban külön bejárattal vegyesbolt és italbolt. Végül is nagyon praktikus megoldás.

A Naszály látképe a 2-es útról
A Naszály látképe a 2-es útról

A buszmegálló pontosan az említett többfunkciós épülettel szemben volt, így a buszra várva elüldögéltünk a hűvös italboltban. Külön említést érdemel a söntéspult felett elhelyezett falemezekre írt „aranyköpések” hosszú sora. Van néhány felejthetetlen is közöttük.

Katalinpusztáról gyorsan hazaértünk. A busz negyedóra alatt befutott a váci buszvégállomásra, innen öt perc alatt lehetett eljutni gyalogszerrel a vasútállomásra. A vonatok elég sűrün jártak, hamar kaptunk csatlakozást Budapest felé.



-hörpölin-