Pénteken reggel ugyanolyan szép időre ébredtünk, mint előző napon, a nap ragyogóan sütött és egyetlen felhő sem volt látható az égen. A szerdai rossz időt teljesen elfújta a szél (a szó szoros értelmében), és csak halványan élt az emlékeinkben. Sietve összepakoltunk hát, aztán egy gyors reggeli után búcsút vettünk házigazdáinktól.
![Búcsú Várgesztestől Búcsú Várgesztestől](../../../hattertar/okt_szoveg_1/14-01.jpg)
Végigmentünk Várgesztes főutcáján, aztán egy kis csónakázótó mellett elhaladva (egy kis patakot rekesztettek el zsilippel, gáttal és a partját szépen parkosították) nekivágtunk a falu felett emelkedő Zsigmond-kő meredek oldalának. Az emelkedő mind meredekebbre váltott és végül bekúszott egy egyre szűkebb és erősen emelkedő völgybe.
A legmeredekebb részen ágazott ki a völgyből jobb kéz felé a Zsigmond-kő szikláira vivő jelzés. Erre rátérve meredek kapaszkodó után értünk ki a domb szélén hirtelenül leszakadó sziklapárkányra. A kilátás tényleg fantasztikus erről a pontról! Egyszerűen képtelenek voltunk otthagyni, és letelepedtünk a sziklák szélére.
Előttünk terült el a völgyben Várgesztes faluja; szinte minden ház udvarára be tudtunk pillantani. A mezőkön, kertekben gyufafejnyi emberkék mászkáltak, dolgoztak. A völgy túloldalán álló Gesztesvár innen úgy tűnt, alacsonyabban fekszik nálunk. Jobbra pillantva egy kis erdőcske mögött a várgesztesi villapark egyenházai álltak szabályos rendben. A távolban - úgy gondoljuk - Tatabányát lehetett látni a kissé párás levegőben.
![Kilátás a Zsigmond-kőről Várgesztesre 1. Kilátás a Zsigmond-kőről Várgesztesre 1.](../../../hattertar/okt_szoveg_1/14-02.jpg)
![Kilátás a Zsigmond-kőről Várgesztesre 2. Kilátás a Zsigmond-kőről Várgesztesre 2.](../../../hattertar/okt_szoveg_1/14-03.jpg)
![Kilátás a Zsigmond-kőről a Várgesztesi Villaparkra Kilátás a Zsigmond-kőről a Várgesztesi Villaparkra](../../../hattertar/okt_szoveg_1/14-04.jpg)
Nem a kapaszkodás okozta fáradtságtól esett nehezünkre innen felállni, de be kellett látnunk, menni kell tovább! A rövid, de csúszós ösvényen visszaereszkedtünk a völgyben futó jelzésre, aztán onnan néhány méterre a völgy túlsó (bal) oldalán kellett kikapaszkodni egy vadmálnáson keresztül a fennsíkra. Rövidesen elértünk a
és
elágazásához, mi a
-en jobbra fordultunk és néhány perc alatt elértük egy kis völgybe leereszkedve a Mátyás-kúti kulcsosházat.
![Pihenő a Mátyás-kútnál Pihenő a Mátyás-kútnál](../../../hattertar/okt_szoveg_1/14-05.jpg)
A faház nyitott teraszán műbőr forgófotelokban tudtunk megpihenni - igazán nem számítottunk arra, hogy épp a Vértes belsejében fogunk ilyen ülőalkalmatosságokra találni. Megnéztük a kulcsosház melletti faragott szobrokat - a kéktúrás könyv szerint helyi természetbarátok emlékét őrzik a szobrok - és a fatörzsbe faragott szent koronát is. A ház megközelíthető a völgyben futó erdőgazdasági aszfaltúton is.
Továbbindulva újra dombra kellett kapaszkodnunk, de aztán egy jobbkanyarral visszaereszkedtünk a völgyben futó, korábban már említett aszfaltútra. Mégsem ezen az úton kellett továbbhaladnunk, hanem az út mellett-alatt vele párhuzamosan futó völgyecske füves aljában. Néhány perc gyaloglás után jobb felől megpillantottuk a Szarvas-kutat, ami végül is egy szépen kiépített forrás. A kivezető csőből nagyon hideg és nagyon finom forrásvíz folyt!
Rövid pihenő után felkapaszkodtunk a felettünk futó aszfaltút hajtűkanyarjába, innen a jelzés tovább kapaszkodott felfelé a domboldalban. A jelzések meglehetősen ritkásan voltak felfestve ezen a szakaszon, mi a térkép szerint a völgyecske jobb oldalán tartottuk magunkat a kapaszkodás közben. A tetőre felérve meg is találtuk a
jelzést egy földúton. A térkép ezen a környéken jelzi a Rockenbauer Pál emlékfát, sajnos mi sehol sem találtuk. Valószínűleg egyszerűen figyelmetlenül elmentünk mellette!
Meredek úton ereszkedtünk le újra egy völgybe, innen a jelzés hirtelen egy szűk oldalvölgybe fordult, jobb felé. Meredek kaptató kezdődött, és amikor felpillantottunk bal felé, szemünkbe ötlöttek Vitányvár falainak romjai. Tudtuk, hogy
jelzés kis kitérővel szintén felkapaszkodik a várhegy gerincére, de mi csak úgy toronyiránt megindultunk felfelé egy alig kitaposott ösvényen. Kemény kapaszkodás után jutottunk fel a várhoz.
![Feltűntek előttünk Vitányvár falai Feltűntek előttünk Vitányvár falai](../../../hattertar/okt_szoveg_1/14-06.jpg)
![Kilátás Vitányvár falairól Kilátás Vitányvár falairól](../../../hattertar/okt_szoveg_1/14-07.jpg)
A várromból több irányban is lélegzetelállítóan szép volt a kilátás. Talán fél órát is elbámészkodhattunk, a vár minden létező helyéről megcsodáltuk a kilátást. Korai ebédünk elfogyasztása után indultunk tovább. A jelzés végigvezetett bennünket a hegygerincen odáig, ahol a
felkapaszkodott, innen már a
-en folytattuk az utunkat. A jelzés leoldalazott a gerinc túlsó oldalán lévő völgybe, majd szuszogtató kapaszkodó kezdődött a Körtvélyes-hegy oldalában. Széles szekérútra jutottunk, ez aztán szintben kanyarogva haladt előre.
![Pihenő a Körtvélyes-hegyen Pihenő a Körtvélyes-hegyen](../../../hattertar/okt_szoveg_1/14-09.jpg)
Hamarosan jól kiépített erdőgazdasági aszfaltútra jutottunk, ezen lejtősen értünk le a Mária-szakadék előtti útelágazáshoz. Itt balra fordultunk, de az innen induló aszfaltúton csak keveset kellett haladnunk, a jelzés letért egy földútra bal felé. Elhaladtunk Körtvélyespuszta régi temetője mellett, a sírkövek közül sok ledőlve feküdt az aljnövényzetben. Utunk egyre lejtősebbé vált, elértük a Mária-szakadék felső végét.
![Képesfa a Mária-szakadék felső végén Képesfa a Mária-szakadék felső végén](../../../hattertar/okt_szoveg_1/14-10.jpg)
![A Mária-szakadékban 1. A Mária-szakadékban 1.](../../../hattertar/okt_szoveg_1/14-11.jpg)
![A Mária-szakadékban 2. A Mária-szakadékban 2.](../../../hattertar/okt_szoveg_1/14-12.jpg)
Az út a szakadékon keresztül nagyon szép volt, habár néhány helyen alaposan meg kellett fontolnunk, hová tesszük a lábunkat! Lefelé haladva a völgy kicsit megszelídült, kinyílt és egy kanyart követően kiértünk az erdőből - most már véglegesen. Balra, fenn egy kis emelkedőn a csákányospusztai turistaszálló épülete állt, mellette pihenőpadok.
Innen már csak egy rövid séta volt a régi 1-es főút, amit a Birkacsárda mellett értünk el. Az úton átvágva egy mezőn keresztül jutottunk el Szárliget szélére egy focipálya mellé. A házak között pedig már csak egy rövid séta volt a szárligeti vasútállomás, túránk végpontja. Pecsételés és a jegyek megváltása után már nem volt más dolgunk, mint a pesti személyvonatra való várakozás a peronon.