Figyelem! A második Országos Kéktúra bejárásom túraleírásainak elkészítése óta már esetenként több mint egy évtized is eltelt, azóta az útvonal, az útvonal környezete, a pecsételőpontok és a jelzések felfestésének minősége számtalan helyen megváltozhatott! Mielőtt útnak indulsz, kérlek ellenőrizd online turistatérképen, illetve az MTSZ kéktúra honlapján az útvonalat és a pecsételőpontokat, így legalább ebből a szempontból nem érhetnek meglepetések!


Országos Kéktúra
Kisinóci turistaház - Nógrád, vasútállomás
2008. augusztus 2.

Mivel Nagymaroson ismét csatlakozott a Szent István Vándorlás csapatához Darnóczi Feri, a csapat önkéntes túravezetője, Körmendi Gábor, a túra filmese megkért, induljunk neki az útnak kettesben már napkelte után, hogy sokat forgathasson útközben a szép kilátást nyújtó pontokon. Harmadikként O. Krisztián tartott velünk, aki szintén az előző nap csatlakozott hozzánk Nagymaroson, hogy a Börzsönyben és a Cserháton keresztül a Vándorlás csapatával tartson.

Reggel hat órakor indultunk neki az útnak, a Nagy Hideg-hegyre vezető hosszú kapaszkodónak. Átvágtunk a Kisinóci turistaház melletti erdőfolton, aztán kereszteztük a Pokol-völgyi-patak köves medrét. Elkezdődött a kaptató, a vízmosásos földút először kanyargott néhányat, aztán következetesen felvette az északi irányt. Mellettünk jobboldalon egy hajdani irtásfolt helyén növő fiatalos kísérte az utunkat, baloldalon még a rikított, öreg tölgyes szegélyezte hosszan azt. Megérkeztünk hát az Inóci-vágásba, amiben aztán utunk jó részét meg fogjuk tenni!

Monoton kaptató az Inóci-vágás nyiladékában
Monoton kaptató az Inóci-vágás nyiladékában

Tapasztalatom szerint az Inóci-vágás emelkedője hosszú, de nem fárasztó! Fel lehet ugyanis venni egy állandó, lassú tempót, amivel aztán a monoton, egyforma meredekséggel emelkedő út könnyen magunk alá gyűrhető! Mi is próbáltuk megtalálni a megfelelő közös tempót, aztán fél órás út után el is értük a Barna Ferenc emléktáblát és a mellette álló kőkeresztet. A kopott tábla egy ezen a helyen síbalesetben elhunyt egyetemistának állít emléket.

Rövidebb pihenőt tartottunk itt, csak jó tízpercnyi szünet után indultunk tovább. Az Inóci-vágás csak nem akart véget érni, lihegve kapaszkodtunk egyre magasabbra a Hálás-bérc gerince közelében vezető nyiladékban. További jó félórás hegymászással értük el azt a pontot, ahol a kék háromszög jelzés rövid ösvénye csábított egy kis letérésre minket. Az ösvényen végigmenve a meredeken leszakadó gerincről a Dunára és a Naszály irányába nyílt szűk kilátás a fák koronái között.

Innen továbbindulva az út jellege lassan megváltozott: az eddigi vízmosásos ösvényt jól járható turistaút váltotta fel, a monoton, egyenletes emelkedés megenyhült, kissé kanyargósabban haladtunk tovább. Elértük a Luczenbacher utat, aminek az egyik balkanyarjából, egy irtásfolt felső pereméről szép kilátás nyílt északkelet felé, a Csóványosra. Még a csúcson álló torony is látható volt erről a pontról!

A Luczenbacher úton
A Luczenbacher úton

Kilátás egy irtásfolt széléről a Csóványosra
Kilátás egy irtásfolt széléről a Csóványosra

Ezután érkeztünk meg abba a szép, oszlopcsarnokszerű bükkösbe, ahol az emelkedés egy rövid időre gyakorlatilag teljesen megszűnt, és szintben haladhattunk egy darabig. Azonban a Nagy Hideg-hegy nem kegyelmezett és az emelkedés folytatódott! Fenyves vegyes erdőben haladtunk egy darabig, később elértük a turistaház köves szervizútját. Kereszteztük, aztán egy csalánosban indultunk tovább felfelé. Amikor a szervizút balról ismét mellénk kanyarodott, a jelzések az útra tereltek ki minket a dzsindzsás ösvényről, ezen értük el a turistaházat egy végső kapaszkodással.

A Nagy Hideg-hegyi turistaház szervizútján
A Nagy Hideg-hegyi turistaház szervizútján

A Nagy Hideg-hegyi turistaház
A Nagy Hideg-hegyi turistaház

Alaposan kifulladva érkeztünk meg, első utunk a turistaház közös társalgójába-ebédlőjébe vezetett, ahol a pultnál elkértük a kéktúra bélyegzőt, rántotta-reggelit rendeltünk magunknak, aztán kiültünk a napsütötte teraszra sziesztázni. A reggelit aztán helybe hozták nekünk és evés közben kíváncsian figyeltük a történéseket.

Gyerekcsapat érkezett a teraszra néhány felnőtt kíséretében és táborzáró, díjkiosztó ünnepség kerekedett néhány lépésre tőlünk. Mint kiderült, a Magas-Tax Kaland Katlan táborozásán vettek részt a gyerekek, most kapták meg megérdemelt jutalmaikat a program utolsó napján. Persze Körmendi Gábor nem is lett volna igazi filmes és szerkesztő, ha kihagyta volna ezt a lehetőséget, természetesen meginterjúvolta az amúgy eléggé talpraesett gyerekeket és a vezetőiket is!

Reggeli után felkapaszkodtunk még a turistaház feletti hegytetőre is, a 864 méteres magasságot jelző kőoszlop mellé, gyönyörködtünk egy kicsit a panorámában és csak utána indultunk tovább. Szép a kilátás a füves hegytetőről dél felé, a Dunára, a Naszályra és a Visegrádi hegyekre is!

Meredeken leereszkedtünk a Rakodó nyergébe, innen aztán hullámvasutazva mentünk tovább a Nagy Hideg-hegy és a Csóványos közötti gerincen. A Rakodótól felkapaszkodtunk az Égés-tető sziklás csúcsára, majd a gerinc legélesebb szakaszára, a Szabó-kövekhez érkeztünk ki. Itt meredeken szakad le a hegyoldal mindkét oldalon és szép kilátás nyílik erről a pontról észak felé. Innen már jól látható magasan felettünk a Csóványos csúcsa is a geodéziai toronnyal.

Az éles gerincről már szép kilátás nyílik a Csóványosra
Az éles gerincről már szép kilátás nyílik a Csóványosra

A Csóványosra kapaszkodó ösvény elhalad a Korona-kő mellett is
A Csóványosra kapaszkodó ösvény elhalad a Korona-kő mellett is

Nekivágtunk hát a Csóványosra vezető utolsó húzós emelkedőnek, szuszogva, kapaszkodva elhaladtunk a Korona-kő kőcsipkéje mellett, aztán hamarosan megérkeztünk a hegytető tisztására. Kifulladva ültünk le a pihenőpadokra, csak jóval később szántuk rá magunkat arra, hogy felmásszunk a geodéziai mérőtorony tetejére a tyúklétrákon. Ezek a fajta hengeres betontornyok sok szép kilátást nyújtó ponton megtalálhatóak, de nem a turisták, hanem a földmérők számára épültek. Ezért aztán sokáig zárva is voltak, de mivel folyton leverték a lakatokat róluk, mostanra bárki számára szabadon látogathatóak. Viszont a meredek fémlétrák miatt meglehetősen nehézkes feljutni a tetőteraszra!

Egy kilátóként is használható geodéziai mérőtorony áll a Csóványos csúcsán
Egy kilátóként is használható geodéziai mérőtorony áll a Csóványos csúcsán

De ebbe a toronyba érdemes felkapaszkodni, mert a tetőről nyíló kilátás egyszerűen szédületes! A hegység legmagasabb csúcsa, a Csóványos szinte az egész Börzsöny központjában helyezkedik el, és minden irányban szép a kilátás a tetőről! Szép idő esetén nyugat felé egészen a Nagy Hideg-hegyig végigpillanthatunk a gerincen, dél felé a Dunakanyar és a Pilis látható, keletre tekintve pedig a Mátráig is ellátni. Ebben az irányban közvetlenül a Börzsöny lábainál látható Nógrád vára is, következő uticélunk.

Kilátás a mérőtoronyból a Nagy Hideg-hegy felé
Kilátás a mérőtoronyból a Nagy Hideg-hegy felé

Déli irányban csak a párába vesző gerincek voltak láthatók
Déli irányban csak a párába vesző gerincek voltak láthatók

Csak hosszabb nézelődés után ereszkedtünk le a kilátóból a tisztás pihenőpadjaihoz, itt aztán egy túrázós körökben tényleg ismert emberrel találkoztunk! Nagybajuszú, kopaszodó, idősebb úr érkezett a tisztásra egy nagyobb társasággal. Csapnivaló az arcmemóriám, de valahonnan ismerős volt az illető! Aztán kapcsoltunk Krisztiánnal: hiszen ő Tolnai Ferenc, aki Rockenbauer Pál híres kéktúra bejárásán 1979-ben a mérőkereket tolta a Nagy-Milictől egészen Velemig! Arca a film sok felvételéről visszaköszön, azóta persze eltelt majdnem harminc év, ő is sokat változott, de kétségtelenül ő az!

Gáborunk persze megpróbálta meginterjúvolni, Krisztiánnal pedig mosolyogva figyeltük, ahogy Tolnai Ferenc szerényen, talán kissé zárkózottan kitér a kérdések hossza sora elől. Aztán ő továbbindult a csapatával és mi is készülődni kezdtünk, mert hosszú út várt még ránk!

Nekivágtunk hát a csúcsról lefelé induló turistaútnak, aztán hamarosan egy nyiladékra fordulva ereszkedni kezdtünk, csak úgy toronyiránt. Kis idő múlva elértük a Három-hárs gerincét, itt a keréknyomok sokáig a gerinc élén vezettek, szép kilátást nyújtva déli-délnyugati irányba. Kényelmes sétával értük el alig fél óra alatt a Foltán-kereszt frissen kaszált tisztását. Persze itt is megálltunk néhány percre a szinte vadonatúj pihenőpadoknál.

Lefelé a Három-Hárs gerincén
Lefelé a Három-Hárs gerincén

A Foltán-kereszt
A Foltán-kereszt

A kereszttől továbbindulva egy hajdani irtásfolt helyén növő fiataloson keresztül ereszkedtünk egyre lejjebb. Egy idő után beértünk az öreg erdőbe, utunk egy darabig még a gerinc közelében kanyargott, aztán rátértünk a Saj-kút-bérc oldalában nyiladékszerűen egyenesen ereszkedő ösvényre. Az út sokszor szinte alagútként fölénk boruló lombkoronák alatt vezetett, egy-két helyen bizony meglehetősen benőve. Később jobbra fordultunk innen, szintező, vagy csak enyhén ereszkedő keréknyomokra. Ezen az úton értük el a már rég elapadt Saj-kutat (Semmelweis-forrást) majd utána rögtön egy erdőgazdasági makadámutat.

Lombkoronák alagútjában vezet lefelé a turistaút a Saj-kút-bércen
Lombkoronák alagútjában vezet lefelé a turistaút a Saj-kút-bércen

Leereszkedtünk a Szén-patak völgyébe, aztán a patakon való átkelés után a Szalatnya oldalába kapaszkodtunk fel. Innen már szintben vagy gyengén lejtve haladtunk újra tovább. Félórás erdőjárás után értünk el egy útelágazást, ahol megérkezett jobbról, a Király-rét felől a zöld sáv jelzés. Itt is megálltunk pár percre, aztán hangokat hallottunk magunk mögül. Néhány pillanat múltán ki is bukkant az útkanyar mögül a csapatunk nagyobbik része!

Együtt folytattuk az utunkat, aztán egy tisztás szélén egy kivágott fatörzsre telepedve bevártuk a többieket is, így találkoztam az utóvéddel érkező Toplak Józseffel. Józsi többszörös Országos Kéktúra teljesítő, ő járta végig először egyhuzamban – 80 nap alatt –, pihenőnap nélkül az Kék Kört is. Évek óta ismerjük egymást személyesen, még 2004-ben találkoztunk először túrán a Gerecsében, amikor ő a 80 napot járta, már a végéhez közeledve.

Az egész csapat együtt indult tovább, innen kezdve beszélgetés közben szinte észrevétlenül teltek a további kilométerek. Kényelmesen járható keréknyomokon, földutakon haladva nagyjából fél óra alatt értük el az erdőszélt és érkeztünk meg a Nógrád feletti mezőkre. Innen pillantottuk meg először a nógrádi várat, de aztán enyhe lejtőn leereszkedtünk a Fekete-patak völgyébe, egy „gázlónál” kereszteztük az erecskét, utána egy alacsony gerincre felkapaszkodva jobbra fordultunk.

Pihenő az erdőszélen. Innen már látható Nógrád vára.
Pihenő az erdőszélen. Innen már látható Nógrád vára.

Ismét látómezőbe került a vár, de most már sokkal közelebbről. Egy útszéli kereszt mellett elhaladva a Kálvária-domb felé indultunk tovább a szántókon keresztül. Elhaladtunk a domb tövében a kápolna mellett, aztán már néhány perc alatt elértük Nógrád első házait. A faluvégen megálltunk pár percre a szépen kiépített Csurgó-forrásnál. Szokás szerint most is többen várakoztak a kút előtt, hogy a 19 literes kristályvizes ballonjaikat feltölthessék a csak lassan csordogáló forrásvízzel.

Szieszta a Csurgó-forrásnál
Szieszta a Csurgó-forrásnál

Mivel egy-egy ilyen nagyságú ballon feltöltése bizony több percbe is belekerül, előre szokták engedni a turistákat, hogy kulacsaikat, palackjaikat várakozás nélkül megtölthessék a friss forrásvízzel. Így történt most is, gyorsan végeztünk és rövid további sétával elértük a falu szerény vasútállomását. Elkértük a kéktúra bélyegzőt a forgalmista hölgytől és mindenki pecsételt a füzetébe.

A nógrádi vasútállomás
A nógrádi vasútállomás

Az adminisztráció után a csapat betért az állomás mögött, az Újtelep egyik utcájában található kis kocsmába, aztán az italokkal kivonultunk a kertbe, a padokhoz. Nagyon úgy nézett ki, a társaságnak nem volt már sok kedve ismét felkerekedni és megtenni a szállásunkig, Magyarkútig hátralévő még több mint nyolc kilométert!

Végül a csapat itt is az előző napi, Kóspallagon már megismert taktikát vette elő: autóval, két fordulóval tettük meg a két falu közötti távolságot. Mivel én már korábban bejártam és a füzetemben igazoltam ezt a szakaszt, most lelkiismeret-furdalás nélkül ültem be a kocsiba és utaztam vele Magyarkútig. Itt, a szálláshelyünkön már elkészült a vacsora, a fáradt csapat pedig letelepedett, hogy elfogyassza azt.

Megjegyzés: A fejezet képei 2008 őszén készültek egy börzsönyi túrán.



-hörpölin-



A túraleírás letölthető Microsoft Word „.doc” formátumban! A letöltéshez kattints az alábbi ikonra:
A túraleírás letöltése Microsoft Word formátumban