UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



34. túra:
Kisinóci turistaház - Nógrád, vasútállomás


Túraleírás

A Kisinóci turistaháztól továbbindulva átlábalunk a Pokol-völgyi-patakon, majd felkapaszkodunk az Inóci-vágáson a hegyek közé. A Nagy Hideg-hegyet megmászva érkezünk meg a turistaházhoz, innen a gerincen hullámvasutazunk végig a Csóványosig. A csúcson álló kilátótól már főként ereszkedés következik: először le a Fultán kereszthez, majd onnan tovább a Saj-kútig. Keresztezzük a Szén-patakot, itt érjük el a Börzsöny lábainál elterülő erdőséget. Nagyjából másfél óra alatt vágunk át az erdőn a széléig és már a mezők között ereszkedünk le Nógrádra, a falu szélén található vasútállomásra. A mai túra 20,4 km hosszú lesz 905 m szintemelkedéssel.

Mai túránkat a Kisinóci turistaháznál kezdjük, innen kapaszkodunk fel a Központi-Börzsöny 800 méternél magasabb csúcsai közé. Naponta egy-két Volán busz fel szokott menni Kóspallagról a turistaházaig, de a legtöbb járat végállomása a faluban van a templomnál, onnan pedig még aszfaltúton is legalább húszperces séta a ház.
A turistaház épülete mögött keresztezzük a Pokol-völgyi-patakot, rögtön utána kezdődik a Nagy Hideg-hegyre vezető hosszú és monoton kaptató.
A Pokol-völgyi-patak után a szekérút kanyarog párat, aztán beáll a Hálás-bérc déli gerincén futó Inóci-vágás nyiladékába és megkezdődik a kapaszkodás. Itt mindenki próbálja megtalálni azt a tempót, amit hosszabb távon is tartani tud, mert körülbelül 400 méter szintemelkedés vár ránk itt!
Tempótól függően 30-40 perc alatt érkezünk meg az út mellett álló Barna Ferenc emléktáblához és kereszthez.
Még éppen ki lehet silabizálni a tábla szövegét, ami egy 1935-ben itt elhunyt fiatalembernek állít emléket.
A kereszttől még hosszan folytatódik a kapaszkodás. Az Inóci vágás hajdan egy nyiladék volt, de mostanra a jobb oldalán már szinte teljesen kivágták az öreg erdőt, 10-15 éves fiatalos húzódik ott, és a bal oldalon is alaposan megritkították már a tölgyest.
Nagyjából órányi kapaszkodás után érjük el az Inóci-vágás felső végét, az utunk kanyargósabbá válik, később az emelkedés is megenyhül. Elérve a Luczenbacher út oszlopcsarnokszerű bükkösét egy időre teljesen megszűnik az emelkedés.
Ezen az őszi késő délutánon a nap már csak a bükkök csúcsát világítja meg.
A Luczenbacher út szintező szakasza a Nagy-Inóc hegy keleti oldalában vezet.
Télen a lombjukvesztett bükkök között kitekintve megpillanthatjuk a Nagy Hideg-hegyen álló turistaház épületét. Még nagyjából félórányi járásra vagyunk tőle, ez kép elég erős zoommal készült.
Egy irtásfolt felső peremére kanyarodik ki alattunk a széles gyalogút, innen pillantjuk meg a még távoli Csóványost és a tetején álló kilátót. Még magasan felettünk van a 938 méter magas hegycsúcs, mi itt nagyjából 750 méter magasan járhatunk.
Később rátérünk a Nagyhideghegyi turistaházhoz vezető szervízútra, ezen kapaszkodunk fel a közvetlenül a 864 méter magas hegytető alatt álló épülethez.
A Nagyhideghegyi turistaház épülete dél felől nézve, ahonnan mi is megérkezünk a hosszú kapaszkodás végén. A kör alakú teraszt megkerülve - ami kedvelt turistapihenő - lépcsőkön érünk fel a bejárathoz. A terasz mellett a déli sípálya felvonójának legfelső oszlopa áll.
A Nagyhideghegyi turistaház ebédlője. A kéktúra bélyegzőt a terem végén, a pultnál kell elkérnünk.
A Nagyhideghegyi turistaház ebédlőjében 2.
A turistaház épülete felett, a tényleges hegytetőn áll a 864 méteres magasságot jelző kőobeliszk. Egy-két perc alatt fel lehet kapaszkodni ide. Habár kopasz a hegytető, nem nyilik innen különösebb kilátás semelyik irányba sem.
A Nagyhideghegyi turistaháztól továbbindulva meredeken leereszkedünk a Rakodó nyergének turistaút csomópontjába. Itt áll a Szent István királyunk emlékére állított fakereszt.
A Rakodótól ismét meredek kapaszkodó következik, most fel az Égés-tető sziklás csúcsára. Itt érjük el a Nagy Hideg-hegy és a Csóványos közötti hosszú gerinc legkeskenyebb szakaszát, ahol felszínre bukkannak a hegységet alkotó vulkanikus kőzetek. Különös sziklaalakzatok mellett folytatjuk az utunkat.
Pár perc séta végén érkezünk meg a Szabó-kövek andezitbreccsa sziklaszirtjeihez. A gyalogút itt összeszűkül, keskeny, de jól kitaposott ösvényen haladunk el a sziklák mellett.
A Szabó-kövek után érkezünk ki a gerinc legkeskenyebb pontjára, innen szép kilátás nyílik balra, a Börzsöny északi részére és feltűnik előttünk a Csóványos, tetején a kilátó tornyával. Itt nagyjából 840 méter magasan járhatunk, a Csóványos csúcsáig pedig körülbelül 100 métert kell még innen kapaszkodnunk.
A meredek kapaszkodás rögtön ott kezdődik, ahol a kitett gerinc után belépünk az erdőbe, és kitart egészen a csúcsig. Útközben elhaladunk a Korona-kő andezitbreccsa sziklája mellett, itt az emelkedés egy pillanatra megszűnik, ezt a helyet nevezik Vilma-pihenőnek.
Kis emléktáblát találunk a Korona-kőn, ezen olvashatjuk, hogy a helyet Torma Lajosnéról nevezték el.
A Csóványos tetejére felérve először a béketúrák emlékműve mellett haladunk el. 1914-ben fogadta meg néhány turista fiatalember, hogy amennyiben túlélik a világháborút, tízévente, szeptember első vasárnapján feljönnek a Csóványos csúcsára, így tiltakozva a háborúk ellen. Ez később mozgalommá szélesedett, esetenként többszáz résztvevővel. Az emlékművet az 50 éves évfordulóra építették, nagyjából 1300 turista, erdészeti dolgozó jelenlétében avatták fel. 1946 óta a béketúrákat évente rendezik az újpesti természetjárók.
Az emlékmű táblája közelről
A Csóványos 938 méter magas csúcsán áll az 1970-es években épült geodéziai mérőtorony. A GPS-alapú méréstechnika megjelenése óta gyakorlatilag jelentőségét vesztette, a geodéták már nem használják, csak a turisták kapaszkodtak fel a magas torony tetőteraszára a vas tyúklétrákon. 2014 tavaszán kezdődött a torony biztonságos kilátóvá alakítása, én márciusban az építés kezdetekor jártam fenn a hegytetőn. Azóta a kilátó már elkészült, 2014 késő őszén avatták fel. Ha időm engedi, majd felmegyek a csúcsra, lefényképezni az új kilátót, de egyelőre nincs még fényképem róla.
A következő képeket még a geodéziai toronyból készítettem az évek folyamán. Nyugat felé pillantva látjuk azt a hosszú, hullámos gerincet, amin végigjöttünk a Nagyhideghegyi turistaháztól, a távolban feltűnik a Nagy Hideg-hegy is, a sípályák széles nyiladékaival.
Délkelet felé fordulva látótérbe kerül a Naszály, és a Börzsöny lábainál fekvő Nógrád is. Errefelé érdemes alaposabban is körülnézni, mert ebben az irányban fogjuk folytatni az utunkat.
Elővéve a távcsövünket még Nógrád várának falait is megpillanthatjuk a távolban! E várfalak tövében fogjuk befejezni a mai túránkat!
Kelet felé tekintve a Cserhát dombvilága terül el előttünk és a távolban a Mátra sziluettje is feltűnik. Nagyjából hat túranap után fogunk megérkezni hazánk legmagasabb hegységének tövébe, tehát ennyi idő kell majd arra, hogy kanyargósan átszeljük a Cserhátot!
Kilátás a toronyból észak felé. A távolban a Börzsöny legészakibb vonulata, az úgynevezett Hegyhát húzódik, mögötte feltűnik az Ipoly széles völgye is.
Ezt a képet egy téli, éjjeli túránk végén készítem a Csóványosról. Hőmérsékleti inverzió miatt köd üli meg a Cserhát dombjait, viszont magasan felettünk egy érkező melegfront felhőzete kezdi betakarni az eget. Az alsó és felső felhőzet közötti résen végigtekintve látjuk a Galyatetőt (balra) és a Kékestetőt (jobbra) a távolban.
Egy erdei pihenő padjai, asztalai állnak a kilátó tövében, a Csóványos tetején.
Egy nyiladékban futó széles gyalogúton kezdi meg az ereszkedést a kéktúra délkelet felé a Csóványosról.
Visszatekintés a bükkös nyiladékában a Csóványos csúcsa felé.
Később kiérünk az erdőből a Három-hárs ligetes gerincére, itt folytatjuk az ereszkedést.
Egy erdei rakodó tisztásának keleti végében áll a Fultán kereszt (a térképeken általában Foltán keresztként van jelölve). A mellette lévő erdei pihenő padjain akár meg is pihenhetünk.
A kereszt táblájáról egyértelműen kiderül, hogy az ezen a helyen meggyilkolt erdészt Fultán Jánosnak hívták.
A Fultán kereszt után még folytatódik a hosszú ereszkedés a Saj-kút-bérc oldalában. A gyalogút felett összeborulnak a fák lombjai, szinte egy alagútban haladunk az erdőben.
Csak pár lépés kitérőt jelent a kéktúra útvonaláról a Saj-kút (Semmelweis-forrás) felkeresése. Sajnos a forrás már régóta csak időszakos jelleggel működik, pedig még a hozzá vezető kék forrás jelzések is fel vannak festve!
Némi további ereszkedéssel egy erdőgazdasági makadámút keresztezése után érkezünk meg a Szén-patak völgyébe. A képen is látható gázlónál lábalunk át a patakon.
A Szén-patak völgye.
A Szén-patak után egy kis kaptatóval még felkapaszkodunk a Szalatnya oldalába, de aztán az utunk már nem emelkedik, gyakorlatilag szintben haladunk, vagy alig észrevehetően ereszkedünk a Börzsöny lábainál elterülő hatalmas erdőségben. Még a térképünk is jelzi ezt a hatalmas tölgyet, mint jellegzetes tájékozódási pontot, ami az utunk mellett áll őrt.
Végül elérjük az erdőség keleti peremét és feltűnnek előttünk a Nógrád melletti mezők. Innen pillantjuk meg ismét Nógrád várát, de most már közel vagyunk hozzá, a térképünk szerint alig másfél kilométerre.
A mezőkön keresztül Nógrád felé. A turistacsapat előtt a fasor a Fekete-víz erecskéjét kíséri, a távolban balra és középen Nógrád faluja látszik, középen a Várhegy emelkedik, egészen jobbra pedig a Kálvária-domb is feltűnik.
Visszatekintés a Börzsönyre a késő délutánban. Szépen látszanak a keleti gerinc hegyei, a Cseh-vár, Kámor, Karajsó vonulat.
A mezőkön keresztül dél felé tekintve Nógrád és Berkenye házait látjuk, és a távolban feltűnik a Naszály is.
Egy útszéli kőkereszt mellett váltunk irányt és letérve a jól járható földútról a Kálvária-domb felé indulunk tovább.
A mezők közötti alig járt nyomokon ballagunk a Kálvária-domb felé.
Talán erről a mezőről a legszebb a kilátás Nógrád várára.
Elhaladva a Kálvária-domb tövében fekvő régi zsidótemető mellett érjük el a csöppnyi kálváriakápolnát, a dombra felvezető stációk kezdetét.
Nógrád falu határában pillantjuk meg a Csurgót és a Természetvédők forrását. Mindkét forrás állandó jellegű, vizüket a környéken lakók gyakran hordják haza ivóvíznek is.
A kihelyezett tábla szerint a Csurgót már több, mint 300 éve használja a környék lakossága, jelenlegi formájában 1930-ban építette ki a Ganz-Mávag Turista Egylet.
A Természetvédők forrását csak 1985-ben foglalták, a Csurgó teljeskörű felújításával egyidőben.
Turistacsapat a forrásoknál.
A forrásoktól már pár perc alatt elérjük Nógrád pici vasútállomását. A kéktúra bélyegzőt a manapság már általában zárva tartó jegypénztár helyiségében találjuk a pénztárblak mellett, egy lánc végére felszerelve.
Vonat indul az állomásról Balassagyarmat felé. A hátteret itt is a Börzsöny hegyei adják.
A nógrádi Várhegy a vasútállomás melletti focipálya mezejéről nézve. A kéktúra nem keresi fel a várromot, de ezt a vonatindulás előtt pár perces sétával megtehetjük a falakhoz vezető kék rom jelzéseket követve!
Meredek kapaszkodó végén érjük el a várfalakat. Hazánk legősibb várainak egyikéhez érkeztünk meg most, tudjuk, hogy egy kezdetleges formában épült földvár már a népvándorlás korában is állt itt. A későbbiek során az itt élt szláv és bolgár törzsek ezt felújították, megerősítették, és talán ez időben vetették meg a kővár alapjait is, melyet Novigrádnak, Újvárnak neveztek. Ebből a névből alakult ki a későbbiek során a település jelenlegi neve. A vár honfoglaláskori fontosságát bizonyítja, hogy ez a vár adta a nevét az egész megyének! A falak tövében a Hét Vezér kopjafái állnak.
Lassan elérjük az északi várfal tövében nyíló várkaput. A várat még Árpád vezér serege foglalta el a szlávoktól, aztán a török korig többször is megerősítették, továbbépítették a várat. Nagyszabású kiépítése Báthori Miklós püspök nevéhez fűződik, aki 1475-1506 között, az olasz származású Traguinus Jakab építész tervei alapján hatalmas költséggel új épületekkel bővítette: 30 láb mély és ugyanilyen széles, sziklába vágott árokkal kerítette, kutat fúratott és új tornyot, a belső vár öregtornyát építette meg, melynek falára a püspök 1483-as évszámmal ellátott reneszánsz emléktábláját helyezték el.
Kilátás a falura a várkapuból. Buda eleste után, a török közeledtének hírére Miskey István várkapitány az őrséggel együtt gyáván megfutamodott, amint azt az egyik írásban olvashatjuk: „oktalan félelem miatt a védelem megkísérlése nélkül hagyták el a mieink a várat”. Az elhagyott várat Mohamed budai pasa és Husszein esztergomi bég katonái harc nélkül szállták meg. Mátyás főherceg, Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf fővezérek egyesített serege 50 évi megszállás után 1594. február 27.-én szabadították fel Nógrádot, de a törökök ezután is többször megostromolták, 1663-ban vissza is foglalták.
A romos várban. Balra az öregtorony egyik megmaradt fala áll. Rövid 22 évi megszállás után 1685-ben egy villámcsapástól felrobbant lőporraktár hatalmas rombolást végzett a védőfalakban, ezért a török a még épen maradt részeket is felgyújtotta, és a várat elhagyta. A vár török parancsnoka, Csonka bég később kereszténnyé lett, és I. Lipót király nagyobb uradalommal jutalmazta meg. A Rákóczi szabadságharc alatt a kurucok próbálták megerősíteni a falakat, de nem tudták befejezni a munkát, ezért visszarombolták azokat. A császári csapatok fejezték be a pusztítást. Forrás A következő, Fodor Zsolt által készített animáció Nógrád várát mutatja fénykorában, a XVII. század közepén: Animáció.
A Börzsöny északi vonulata a várfalakról nézve.
A várfalakról délnyugat felé tekintve feltűnik a távolban a Nagy-Kő-hegy hosszú gerince. Ez a hegy lesz majd a legközelebbi uticélunk.
Dél felé fordulva a Naszály is látótérbe kerül. Ezt a hegyet sem kerüli el a kéktúra, fel kell majd kapaszkodnunk a 652 méter méter magas csúcsára!
Ha van egy kis időnk, érdemes a Várhegyet körbesétálni. Keleti irányból látszanak a legszebben a hegytetőn álló romos falak.


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats