UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



33. túra:
Nagymaros, komp - Kisinóci turistaház


Túraleírás

A Duna-partról, a kompállomástól indulva vágunk neki a Börzsönynek, az emelkedő már a település utcáin elkezdődik. A Templom-völgyön keresztül érünk fel a Szent Mihály-hegy és a Hegyes-tető közötti gerincre, majd érkezünk meg a Hegyes-tetőn álló Julianus kilátóhoz, ahonnan szép kilátás nyílik a Dunakanyarra. A kilátótól leereszkedünk a Köves-mezőre, majd a Csapás-rét hosszú tisztásán végigvonulva folytatjuk az ereszkedést a Vizes-árokba. Innen kikapaszkodva érjük el a mezők szélét, majd a Törökmező turistaházat. A turistaháztól leereszkedünk a Halastó völgyébe, majd visszakaptatunk, fel a fennsíkra a Békás-rétre. Hosszabb erdei menet végén jutunk ki a Kóspallagra vezető aszfaltútra. Végigballagunk a falun, majd a templomnál letérve útba ejtjük a Kálváriát, majd leereszkedünk onnan Ló-hegyi-patak völgyében a Kisinóci turistaházhoz. Túránk a hivatalos adatok szerint 19,9 km hosszú 830 m szintemelkedéssel.

A kéktúrázók általában vasúton szoktak megérkezni Nagymarosra, hogy belevágjanak a Börzsönyön átvezető kéktúra szakaszba. A Nagymaros-Visegrád vasúti megálló peronjáról a római katolikus templom tornya mellett jobbra már jól látható a Hegyes-tető 482 méter magas csúcsa és a tetején álló Julianus kilátó tornya. Nem is árt alaposan szemügyre venni, hiszen ez lesz első uticélunk!
Persze a kék jelzések nem a vasútállomáson kezdődnek, hanem a Duna-parton, a kompkikötőnél, ezért le kell sétálnunk oda, hogy onnan induljunk a túránkra. Az Országos Kéktúra útvonalán ez az egyetlen folytonossági hiány a felfestett jelzések között, hiszen a túlparton, a visegrádi kompkikötőnél látható az utolsó, és csupán itt, a Duna balpartján van felfestve a következő. Ezen a tiszta téli reggelen észak felé tekintve jól látszanak a Kismaros és Verőce mögötti hegyek.
Dél felé fordulva a Duna túlsó partján a Visegrádi-hegység csúcsai emelkednek. Középen a Prédikálószék látható, mögötte jobbra a Maróti-hegyek vonulata húzódik.
Persze a legszebb kilátás a kompkikötőből a pontosan velünk szemben, a visegrádi parton álló Fellegvárra nyílik. Ezen a kora reggeli órán a nap pontosan a Várhegy (333 m) mögött kel fel, ezért a várnak most csak a kontúrjai láthatóak. A Salamon torony mögött a Sibrik-domb (176 m) és a Kis-Villám (269 m) emelkedik.
A kompállomástól jobbra kéne továbbindulnunk a Béla király sétányon, de balra csupán pár lépést téve megérkezünk Nagymaros Duna-partig nyúló Fő terére. A Millenniumi emlékmű obeliszkje mögött most is látszik a katolikus templom, a háttérben pedig a Hegyes-tető csúcsa emelkedik.
Kicsit arrébb talájuk a harcokban elesettek emlékművét.
A kéktúra útvonalára visszatérve a Béla király sétányról a Magyar utcára fordulunk, keresztezzük a városon áthaladó 12-es főutat majd egy aluljárón a vasutat is, aztán megérkezünk a Kittenberger Kálmán általános iskola elé. Híres vadászunk életének utolsó évtizedét töltötte Nagymaroson, a 2015-ben fennállásának 100. évfordulóját ünneplő iskolát róla nevezték el. Az iskola előtt a kék jelzéseket követve balra térünk, a Rákóczi utcára.
A Rákóczi utcára fordulva ismét feltűnik előttünk a római katolikus templom.
A templom építése a XIV. század első felére tehető, de a torony építését csak a XV. század végén kezdték el és zárókövének tanúsága szerint 1509-ben fejezték be. Az alul négyzetes, a második szinttől nyolcszegletű torony a gazdagon formált, mérműves ablakokkal és kapukkal a késő gótika fejlett alkotása. Különösen szép a toronyaljat fedő gazdag csillagboltozat. Az egyhajós belső tér sokszög záródású szentéllyel épült. A törökkorban megsérült templomot 1772-ben újraboltozták, ekkor készült barokk berendezése és a toronysisak is. Forrás
A templom hajójának déli falán érdekesek az ablakszemek. Feltárták a már régen befalazott kicsi román kori, szinte lőrésnyi ablakszemet, a sokkal nagyobb, csúcsíves, gótikus ablakokat és természetesen megtalálhatóak még az 1772-ben, a templom újjáépítése során létrehozott nagy üvegablakok is. A templom mellett Szent István és Gizella szobrai állnak.
A Szent István királyt és Boldog Gizellát ábrázoló szobrokat Lukács István helyi szobrászművész készítette 2001-ben. A háttérben jól látszik a Duna túlsó partján álló visegrádi fellegvár.
Ha a templomtorony előtt állva felpillantunk a dombokra, már jól látjuk a Kálváriakápolna tornyát. Kicsit kiesik az utunkból, de a komolyabb hegymászás előtt bemelegítésképpen érdemes felkapaszkodni oda, már csak a kilátás miatt is!
Meredek lépcsősor vezet fel a stációk mentén a domboldalban álló Kálváriakápolnához.
A meredek kaptató vége a kápolna előtti kis füves térségen van. A háttérben balra a Hegyes-tető oldala látszik. Sokat kell még kapaszkodnunk odáig!
A kissé párás időben jól látszik alattunk Nagymaros, már az imént látott katolikus templom tornyánál is magasabbra kapaszkodtunk! A Duna túlsó partján Visegrád tűnik fel a kompállomással, mögötte pedig a Visegrádi-hegység csúcsai emelkednek.
A Kálváriakápolnától leereszkedve a Diófa utcán kezdjük meg a hegyek közé vezető meredek kapaszkodást. A Hegyes-tető csúcsa ismét pont előttünk emelkedik!
Ha egy pillnatra megállunk és visszatekintünk a megtett útra, már mélyen alattunk látjuk a várost és még a túlparti hegyek is látszanak!
Aztán magunk mögött hagyjuk a házakat, pár perc alatt a városi zajok is elenyésznek mögöttünk, a kapaszkodó viszont folytatódik rendületlenül a Templom-völgyben, talán kicsit enyhébben, mint ahogy a Diófa utcán jöttünk idáig.
Ösvényünk a völgy alján kanyargó kis árkot követi, időnként kidőlt hatalmas bükkök alatt kell átbújnunk, vagy felettük átevickélni. A mély szurdokvölgyben nyáron még délben is félhomály uralkodik, csak télen ér le a napfény a gyalogútig.
A Templom-völgy felső végén egy kis gerincélre kapaszkodunk ki, majd leereszkedünk ennek a déli oldalába és a hegyoldalban szintező, hullámvasutazó gyalogúton indulunk tovább.
Végül felérünk a Szent Mihály-hegy és a Hegyes-tető között húzódó keskeny gerincélre. Ezen idulunk tovább, időnként bekerített zsombolyszerű aknák mellett elhaladva. Az aknák négyszögletű keresztmetszetéből látható, ezek nem természetes képződmények, hanem középkori aranybányák függőleges táróinak felszíni kivezetései.
A Szent Mihály-hegy és a Hegyes-tető közötti kilométeres gerinc északkeleti végén, a Hegyes-tető 482 méter magas csúcsán áll a Julianus kilátó. Ide már egy nagyon kevés kapaszkodással feljuthatunk. Ez a kép délnyugat felől készült, a gerinc irányából, ahonnan megérkezünk a toronyhoz. A külső falán vezet fel a csigalépcső a tetőteraszra.
A Julianus torony északkelet felől fényképezve. A kilátót az Encián Turista Egyesület építette még 1939-ben, teljes körű felújítása 2013-ben történt meg. Habár a torony tövében egy turista pihenő asztalai, padjai állnak, érdemes felmenni a kilátóteraszra a csodálatos panoráma miatt!
A torony alján lévő emléktábla az építést és az építők nevét örökíti meg.
A torony félemeletén egy kis pihenő és bivakhely van berendezve, bár viharos, szeles időben eléggé huzatos lehet...
A tetőteraszról fantasztikus panoráma nyílik északkeleti irányban a Duna-kanyar keleti részére! Lenn Nagymarost látjuk, onnan kapaszkodtunk fel ide, a hegytetőre. A túlparton Visegrádot látjuk és a hegytetőn álló Fellegvár is szem előtt van. A vár mögött a Nagy-Villám emelkedik, látszik a tetején a Zsitvay kilátó tornya is. Ebben az irányban a hátteret a Naszály adja, de jól látszik a képen a Szentendrei-sziget északi csúcsa is.
Egy is zoommal jobban látszik a Fellegvár és Visegrád is.
Nyugat felé fordulva a Dunakanyar másik fele is látszik, a folyó mögött a szlovák Helembai-hegység vonulata húzódik.
Észak felé fordulva a Központi-Börzsöny csúcsaira nyílik kilátás, mi is arrafelé fogunk majd továbbindulni a kilátótól. Középen balra a Békás-rét mezeje látszik, azon átvágva fogunk a mai túránk végén megérkezni a hegyek lábánál fekvő Kóspallagra.
Ezt a képet egy másik téli túrán készítettem, amikor hőmérsékleti inverzió miatt talajmenti köd ülte meg a Dunakanyart, csak a hegyek emelkedtek ki belőle.
A Hegyes-tetőről továbbindulva egy gatyafékes lejtőn leereszkedünk a Világos-tér rétjére, onnan már keréknyomokon indulunk tovább csak enyhén lejtve a Köves-mező felé. Az út végén már látszik a füves réten álló egyik focikapu.
A Köves-mező nyugati peremén, az erdőszélen áll ez az öreg kőkereszt, ahol a Nagymarosról rövidebb úton érkező kék kereszt jelzés indul tovább Zebegény felé.
A Köves-mező rétje piknikezésre igen alkalmas, nyári hétvégéken sok család érkezik ide autóval a keskeny aszfaltúton pihenni, kikapcsolódni. A kéktúra az aszfaltút mögötti keréknyomokon indul tovább, de mielőtt elhagynánk a mezőt, érdemes kisétálni a keleti szélére, mert onnan is szép a kilátás!
A Köves-mező széléről is lelátunk Nagymarosra, a Duna túlsó partján pedig Visegrádot és a Fellegvárat pillanthatjuk meg.
A keskeny aszfaltúttal párhuzamosan indulunk tovább egy széles nyiladékban, ahol meghagytak néhány szép, koros tölgyet.
A keréknyomok lassan eltűnnek a lábunk alól, de a hagyásfákra festett jelzéseket követve nem tévedhetünk el.
Az aszfaltút aztán jobbra törik és befut az erdőbe, mi keresztezzük és tovább ballagunk a füves nyiladékon. A Törökmező tanösvény tájékoztató táblájáról tudjuk meg, hogy a Csapás-réten járunk most, amit még a középkorban alakítottak ki legeltetésre, de itt hajtották a marhákat is az Alföldről a nyugat-európai vásárokra, innen származik a nyiladék neve is.
A Csapás-réten ballagva érjük el annak a meredeken leszakadó, északi végét. Előttünk a Vizes-árok völgye húzódik keresztben, oda fogunk leereszkedni mi is, de ezen a ponton érdemes megállni egy pillanatra, hogy megcsodáljuk az innen nyíló kilátást! Akár le is ülhetünk a pihenőpadokra, de ha lejjebb sétálunk pár lépést, akkor a kihelyezett tájékoztató tábla panorámaképéről megtudhatjuk azt is, mi a nevük a Központi-Börzsöny előttünk sorakozó hegyeinek!
Panoráma a Központi-Börzsöny hegyeire. A kép közepétől kissé jobbra, nagyjából a tájékoztató tábla felett látható a Nagy Hideg-hegy, ide a későbbiekben még fel fogunk kapaszkodni!
Kicsit rázoomolva a Nagy Hideg-hegyre már látható az Inóci-vágás nyiladéka is, ahol majd felkapaszkodunk a hegyek közé.
A Csapás-rétről leereszkedve a Vizes-árokba egy ideig követjük az alján haladó vízmosást, majd a földúton keresztezzük és kikapaszkodunk a a túlsó oldalán a völgyből.
A Vizes-árokból kikapaszkodva már hamar elérjük a Törökmező turistaházat. A ház előtt pár száz lépéssel akadunk össze ezzel a termetes tölgyfával. Az utunk éppen a tövében vezet el.
Még a turistaház előtt érjük el a Dunakanyar Kalandpark erdei ügyességi pályáit is. Elhaladva mellettük érkezünk meg végül a Törökmező turistaházhoz.
A kalandpark erdei pályái után pillantjuk meg a Törökmező turistaházat.
A kék jelzések a terasz mellett indulnak tovább, hogy aztán a ház bal oldalán vezessenek el az erdő felé, de mi térjünk be a házba, ha másért nem, hát pecsételni, hiszen ez a turistaház is kéktúra pecsételőhely.
Régebben kellemes hely volt a turistaház nyitott tarasza az árnyas asztalokkal és padokkal, de a kalandpark építése során ezt a részt befedték, így egy kissé sterilnek hatott a számomra, amikor 2014 kora tavaszán elvetődtem ide. Persze a kalandpark miatt megnövekedett téli forgalom miatt célszerű volt ez a lépés, és majd megszokom majd én is.
Az épület társalgójába belépve pillantjuk meg a falakon a gyermekrajzokat. A turistaház már évtizedek óta erdei iskolaként is funkcionál, az itt járt osztályok rajzai, játékos oklevelei ezek. A fiam is eltöltött itt pár napot még általános iskolás korában, az ő osztályának rajza is megtalálható a falon a többi között.
A turistaházban főznek is, és mivel reggeli nagymarosi indulással és kényelmes menettel nagyjából délre érkezünk ide, érdemes itt ebédelnünk, vagy télen legalább egy pohár forralt borra beülni ide.
Rögtön a turistaház mellett megkezdjük a hosszú és helyenként meglehetősen meredek ereszkedést a Malom-völgybe. Lenn egy kissé rozzant hídon keresztezzük a patakot, hogy aztán az északi oldalán induljunk tovább.
A Malom-völgyi-patak északi partján a kék jelzések balra térnek, hogy aztán keréknyomokon kikapaszkodjanak a völgyből, de ha jobbra indulunk el, pár lépéssel elérjük a Horgásztó gátját és erre felkapaszkodva pillantjuk meg a dombok közé zárt kis tavacskát.
A kis tavacska minden évszakban szép, ez a kép például egy őszi túrámon készült.
A Horgásztó völgyéből visszakapaszkodunk a fennsíkra és fiatal, növendék tölgyesben a Békás-rét felé vesszük az irányt.
A Békás-rétre kiérkezve, ami részben legelő, részben pedig szántóföldként van hasznosítva, ismét megpillantjuk magunk előtt a Magas-Börzsöny csúcsait, de most már egészen közelről. Nem is árt alaposabban szemügyre venni őket, hiszen nemsokára felkapaszkodunk közéjük! Balra középen a Nagy Hideg-hegy lapos teteje látszik, jobbra pedig a Csóványos csúcsa is feltűnik.
Ezen az őszi túrán a Magas-Börzsöny csúcsai szinte elvesznek a Békás-rétről nézve a párás messzeségben.
Október végén a napsütötte Békás-réten még nyílik az őszi kekerics.
A Békás-rétről ismét betérünk az erdőbe, és ezen a képen még erdei földutakon indul tovább a csapat Kóspallag felé a kék jelzéseket követve. Mostanra az erdőgazdaság a kék jelzéseket áthelyeztette az útról és azzal párhuzamosan, pár lépésnyi távolságra festették fel azokat a fák között. Amikor legutóbb arra jártam, még nem alakult ki az út melletti ösvény, a túrázók makacsul ragaszkodnak a kényelmesen járható földúthoz.
Végül kibukkanunk az erdőből, rátérünk a Kóspallagra menő aszfaltútra és pár száz lépés után elérjük rajta a Márianosztrára induló aszfaltút elágazását. Itt állnak egy erdei pihenő asztalai, padjai, ahol érdemes pár percre megállni, bár az úton eléggé nagy a forgalom.
Megérkezés Kóspallagra. A Kossuth Lajos utcán indulunk tovább a faluközpont felé.
A házak között feltűnik Kóspallag római katolikus temploma.
Később ráfordulunk a Szent István utcára, ahol előretekintve pont előttünk látjuk a római katolikus templomot. Mögötte a Nagy-hányás-hegy emelkedik. Mi nem arra indulunk majd tovább, de nem menekülünk meg a kapaszkodóktól!
Enyhe emelkedő végén érkezünk meg a templomhoz. Előtte a világháborús emlékmű áll.
Visszatekintés a templomtól a Szent István út emelkedőjére.
A római katolikus templom mellett elhaladva rátérünk a jóval keskenyebb Kálvária utcára, ezen hagyjuk magunk mögött Kóspallagot.
Mezei földúton ballagunk a Kálvária-hegy oldalában, velünk szemben a Vörös-bérc gerince húzódik, jobbra a Darabos-hegy melkedik. Hátul középen a Csóványos csúcsa is feltűnik.
A mezőkről visszatekintve Kóspallagra feltűnnek a házak felett a Visegrádi-hegység csúcsai is.
Elérve a fákat feltűnnek előttünk a kálvária stációi.
Az egyik stáció közelről.
A kálvária végén, az utolsó stáció mellett találjuk a Szent Sírt.
A Szent Sírtól pár lépésnyire állnak a kőkeresztek, mögöttük a Börzsöny csúcsai tűnnek fel, a Zsellér-földek mezején túl a Vastag-hegy (497 m) Kopasz-hegy (518 m) páros áll őrt.
A keresztektől jól látszik az alattunk elterülő Kóspallag is. Az alacsonyan járó délelőtti Nap ellenfényében csak a kontúrjai látszanak a hegyeknek: a falu felett balra középen a Hegyes-tető emelkedik - onnan jöttünk -, mögötte pedig pontosan a kép közepén a Prédikálószék csúcsa tűnik fel a párás levegőben.
A kálvária után egy darabig még a dombok között kanyarog az utunk, aztán meredeken leereszkedünk a Ló-hegyi-patak völgyébe. A képen látható kis gázlónál átlábalunk a medrén és a túlsó oldalán követjük tovább, kissé távolabbról a vízfolyást.
Később ösvényünk otthagyja a patakvölgyet és a Kóspallag feletti víkendtelkek hátsó kerítése mellett elhaladva érkezünk ki a faluból induló és Nagyirtáspusztára tartó aszfaltútra, a Kisinóci turistaház közelében. Csak pár lépés kitérő a turistaház, ne felejtsünk el betérni ide, hiszen pecsételnünk kell itt az igazoló füzeteinkbe!
A turistaház bejárati ajtaja melletti márványtábla a Turisták Inóci Társaságának állít emléket, akik többek között ezt a házat is építették 1928 és 1930 között, akkor még Természetimádók Társasága néven.


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats