Túránkat kezdjük a pesti rakpart déli végén, a szinte vadiúj Nemzeti Színháznál! A Nemzeti Színház építése, Siklós Mária építész tervei alapján 2000. szeptember 14-én kezdődött, és rekord gyorsaságú kivitelezés eredményeként, alig 15 hónap alatt készült el.

2002. január 2.-tól megkezdődhettek a március 15-i színházavató előadás próbái, a művészek birtokukba vehették az épületet. A színházat parkosított terek ölelik körül, melyek sajátos mikroklímájukkal az épület szerves tartozékai. Érdemes körbesétálni a színházat, a gyalogutak mentén híres magyar színészek szobrai láthatóak egy-egy ismert szerepük jelmezében. A színház mögött balra már látható a Művészetek Palotája. Nézzük meg azt is közelebbről!

A Nemzeti Színház mögött álló Művészetek Palotája 2005-ben készült el, úgynevetett PPP (Public Private Partnership - állami-magán partnerség) beruházás keretében. Jellemzője, hogy egyszerre három különböző művészeti ág: a zene-, a vizuális- és a színházművészet művelőinek és kedvelőinek ad állandó otthont, a legmagasabb színvonalon. Kiállítóhelyei, hangversenyterme, színházterme egymástól függetlenül működnek, önállóan alakíthatják programjaikat. Az épület külső megjelenését az egyszerű vonalvezetés, a díszítőelemek szinte teljes hiánya és a hatalmas, egybefüggő üvegfelületek jellemzik. Érdekes a Nemzeti Színház tükröződése az üvegfalon!

A Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája közvetlenül a pesti rakparton áll, a sétányról nagyszerű budapesti panoráma tárul a szemünk elé. Bal oldalon a Gellérthegy sziklás orma emelkedik a tetején a Felszabadulási emlékművel, a tövében a Műszaki Egyetem épületei állnak. Tőlük jobbra a Vár és a Halászbástya látható. A Petőfi-híd és a távolabbi Erzsébet-híd mögött a Látó-hegyre és a Hármashatár-hegyre nyílik szép kilátás.

Ez a kép már a Petőfi-hídtól készült a már sokkal közelebbi Gellért-hegyről, a tövében balra álló Gellért Szállóról és az éppen felújítás alatt álló Szabadság-híd budai hídfőjéről. A budai rakparton a négyes metró Gellért téri állomásának építési munkái folynak. Mivel a Nemzeti Színház és a Petőfi-híd közötti körülbelül egy kilométeres duna-parti rész egyetlen hatalmas építési terület volt a kirándulás alkalmával, ezért ezt a szakaszt úri módon - és némiképp kispistázva - a csepeli HÉV-vel tettem meg.

A budai Duna-part egyik legszebb épülete a Budapesti Műszaki Egyetem központi szárnya. Az egyetem épületei egyébként a Szabadság-híd és a Petőfi-híd közötti teljes rakpartot elfoglalják! A hatalmas épületegyüttes magva - így a központi épület is - 1904 és 1909 között épült meg Hauszmann Alajos tervei alapján. Azóta szinte egyfolytában bővítik a campust, jelenleg már hazánk legnagyobb egyetemévé nőtte ki magát és a felsőfokú műszaki képzés fellegvára lett!

Megérkeztünk a Szabadság-híd pesti hídfőjéhez, onnan készítettem ezt a felvételt a Gellérthegyről. Már jól látszik a hegy sziklás oldala, ahogy meredeken leszakad a Duna partjára. A pesti oldalon itt kezdődik az a kikötő, ahol a Dunát járó luxushajók ki szoktak kötni. A képen is látható két ilyen hajó tatja.

A Szabadság-híd Budapest legrövidebb Duna-hídja, alig több, mint 300 méter hosszú, mert a folyó a Gellérthegy tövében a legkeskenyebb a teljes magyarországi szakaszán. A híd 1894 és 1896 között épült Feketeházi János elgondolása alapján, Czekelius Aurél és Nagy Virgil építészeti tervei szerint. A hídon hangsúlyozott szerepet kapott a teherviselő vasszerkezet míves kialakítása, ez adja a híd szépségét, amit most a felújítás miatt épített állványszerkezet sikerrel rejt el. Ez az egyetlen budapesti Duna-hidunk, ami legalább részben túlélte a II. Világháborút, műszaki hiba miatt a német csapatok csak a középső nyílását tudták felrobbantani.

A Szabadság-hídon átsétálva a Szent Gellért térre jutunk, itt áll Budapest egyik legpatinásabb szállodája, a Gellért. A szálló helyén a középkorban fürdő volt, az itt feltörő 46 Celsius fokos gyógyvízben kerestek már akkor is gyógyulást az emberek. A mostani szálló és a vele egy épülettömbben található strand és gyógyfürdő 1912 és 1918 között épült Sebestyén Artúr, Hegedűs Ármin és Stark Izidor tervei alapján. A szálló épülete nemrégiben esett át egy nagyobb felújításon, most eredeti fényében várja újra a pénzes vendégeket!

Ivókút a Szent Gellért téren a szálló épülete előtt. A kutat és a fölé boruló kis épületet 2002-ben állították fel, amikor a tér teljes átépítésére is sor került. Az ivókút csapjaiból a fürdőt is tápláló forrás vize fakad, a júliusi kora délelőtti hőségben itt felüdülést kereső turisták nem kis örömére. Az építést követően tört ki a balhé: állítólag engedély nélkül építették, egy munkaügyi ellenőrzéskor baj volt az ott dolgozók papírjaival is, meg aztán a fenntartására sem volt vállalkozó. Akkoriban Damoklész kardjaként lógott a kis építmény felett a bontás veszélye, de úgy látszik ez elmúlt, mert a épület még most is áll, a forrásvíz is vígan csobog belőle.

A Gellérthegy látképe a pontosan a lábainál fekvő Szent Gellért térről nézve. A magasan a fejünk fölé tornyosuló hegy ormán jól látható a Felszabadulási emlékmű, a hegyoldalban a Sziklakápolna íves barlangbejárata nyílik közvetlenül a tér felett. Induljunk hát neki a hegynek az itt kezdődő sétányon, időnként meg-megállva a szép kilátást nyújtó teraszokon!

Legelső pihenőpontunk a Sziklakápolna feletti teraszon van. A kőkereszttől nyílik ez a kilátás a Szabadság-hídra és a mögötte látható Duna-partra. A folyón éppen turistahajók forgolódnak, kikötésre várva a pesti oldal mólóinál. Jól lehet látni a híd pesti hídfőjénél a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (elterjedt szlengneve: Közgáz)épülettömbjét is. Érdekesség, hogy nem egyetemnek épült, hanem a Vámhivatal székelt itt 1874-es átadásától a II. Világháború végéig. Mivel az épület a harcokban súlyos károkat szenvedett, sokáig húzódott az újjáépítése, végül 1948-ban született meg a döntés az épület kárainak kijavításáról és egyetemmé való átalakításáról.

Folytassuk utunkat a hegyoldalban kanyargó sétányokon! Ezek a keskeny, aszfaltos - néha murvás, kavicsos - utak pókhálóként terítik be az egész hegyoldalt, nehéz rajtuk tájékozódni. Sokszor a hegytetőn álló emlékmű sem látható, ezért azt tanácsolom, a csúcsra tartva próbáljunk hát a hegy délkeleti, sziklás gerince közelében maradni, nem pedig elcsavarogni a déli, erdős hegyoldalban csábítóan vízszintesen futó árnyas utakon!

Ha a felfelé tartó sétányról kitekingetünk a fák között, akkor észrevehetjük a hegyoldalban megbúvó kilátóteraszokat. Ezekhez általában keskeny aszfaltozott, vagy kővel kirakott utak vezetnek.

Menjünk is ki az előző képen már látott kis teraszra! Innen inkább észak felé nyílik kilátás a Dunára és az Erzsébet-hídra. A híd mögött elterülő háztengerből kiemelkedik a Bazilika kupolája, a távolban balra, közvetlenül a sziklák mellett a Parlament is feltűnik.

Ha jól navigáltunk, körülbelül húszperces kapaszkodás után tűnik fel előttünk a Felszabadulási emlékmű - elterjedtebb nevén: Szabadság szobor. A most már nem teljes szoborcsoport Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotása és 1947 óta áll a Gellérthegy 237 méter magas délkeleti ormán. Talán ez az egyetlen hely, amit minden Budapestre látogató hazai vagy külföldi turista felkeres, hiszen a hegyről szinte az egész város panorámájában gyönyörködhetünk.

Megérkeztünk az emlékműhöz. A pálmaágat tartó nőalak alapzatán a következő meglehetősen diplomatikus felirat olvasható: „Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért”. Ezt a szöveget akkor helyezték el az előreugró alacsonyabb talapzaton, amikor a rendszerváltás után eltávolították a rajta álló szovjet katona szobrát (ez most a budafoki Szoborparkban található) és eltüntették a kőoszlop oldaláról a budapesti harcokban elesett szovjet katonák neveit is. A két másik mellékalak megmaradt, így a képen balra látható Fáklyavivő és a jobb oldali - a képen nem látható - Sárkányölő is.

A Citadella északi oldalán folytatjuk az utunkat a masszív falak tövében futó aszfaltúton világháborús relikviák és butikok hosszú sora között. Az erődöt I. Ferenc József építtette az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverése után 1850-1854 között. Szerepe a rebellis város fékentartása lett volna, de már építése után nem sokkal elavult a tüzérségi technika rohamos fejlődése miatt. Ezért szerepe inkább lélektani volt, gyűlölték is a pestiek! A kiegyezés után maradék hadászati jelentőségét is elvesztette, most eszményi kilátóhelyként és szállodaként üzemel.

Természetesen felmehetünk a Citadella kőfalaira is, ha kifizetjük a meglehetősen húzós belépőjegyek árát, de szinte ugyanabban a kilátásban gyönyörködhetünk, ha csak végigsétálunk az oldalában. Az aszfaltútról nyílik ez a kilátóterasz is, amit semmiképpen ne hagyjunk ki!

Kilátás a Gellérthegyről északnyugat felé. Az előtérben a királyi palotát láthatjuk a középkori várfalakkal, mögötte a Várnegyed húzódik hosszan a hegytetőn. Kéktúrázó szemmel nézve a kilátást remekül látható innen a Látó-hegy és a Hármashatár-hegy - Hűvösvölgyből továbbindulva majd mindkettőt megmásszuk még, a távolban egészen jobbra a Nagy-Kevély púpja is feltűnik - ezt a csúcsot nem mássza meg a kéktúra, csak a Kevély-nyeregig kapaszkodik majd fel.

Kicsit rázoomolva a várra már jól láthatóak a részletek is.

Ha már meguntuk a hegytetőn való nézelődést és a nyáridőben meglehetősen nagy felhajtást, ereszkedjünk le a hegyről az északi, menedékesebb hegyoldal árnyas sétányain. Itt nehezebb eltévedni, mert lefelé menet szinte minden út a hegy névadójának szobrához vezet! A mondák szerint innen, a Gellérthegyről taszították le a kereszténység ellen lázadó pogány magyarok 1046-ban Gellért püspököt. A Jankovits Gyula által készített szobrot az őt körülvevő kolonáddal 1904-ben állították fel. A Millenium alkalmával I. Ferenc József tíz köztéri szobor felállítását finanszírozta Budapesten, az egyik közülük ez a Gellért szobor.

Persze nagyon szép a kilátás is a szobortól! Észak felé tekintve az Erzsébet-híd lejárói mögött feltűnik a Tabáni templom, a háttérben balra a palota látható, jobbra az egyelőre mág távoli Lánchíd ível át a Duna felett.

A hely különleges adottsága az, hogy pontosan szemben van a Dunán átívelő Erzsébet-híd hossztengelyével! Azt hiszem, pont ezért építették ide a szobrot! Az Erzsébet-híd az egyetlen budapesti Duna-híd, amit a II. Világháború után nem az eredeti formájában építettek újjá! Az eredeti, 1897-1903 között épült kecses lánchíd Kherndl Antal statikai számításai alapján Czekelius Aurél irányításával épült. Sajnos 1945 januárjában ezt a hidat is felrobbantották a visszavonuló német csapatok, így pusztult el a sokáig a hosszával világcsúcstartó lánchíd. Mai modern formájában 1965-ben készült el Sávoly Pál tervei alapján.

Ez a kép már az Erzsébet-híd budai hídfőjétől készült, felpillantva a hegyoldalban álló Gellért szoborra. A szobor alatti gyalogos viadukt tövéből indul az a csak nyáridőben működő mesterséges vízesés, ami a magasból lezúdulva és részben elporladva a forró nyári napokon sajátságos, hűvös, nedves mikroklímát teremt a hőségben elpilledt városnéző turisták számára.

Az Erzsébet-híd budai lejárójának egyik forgalmi sávja nagyívben visszafordul a híd alá, így egy védett kis park alakul ki a kanyar ívén belül. Itt áll a híd névadójának, I. Ferenc József feleségének, Erzsébet királynénak (1837-1898) a szobra. A szobrot 1932-ben állították fel az Eskü (ma Március 15.) téren. Zala György megformálásában magas kőtalapzaton, késő római stílusú bronzpadon ül a királyné. 1953-ban lebontották a szobrot, Kiscellen raktárban őrizték. 1986-ban állították fel újra, immár mai helyén. Habár százezrek járnak el mellette naponta, nagyon kevesen tudják, mit rejtenek a kis park fái!

A Gellérthegy és a Várhegy között terül el a Tabán ligetes, foghíjasan beépített parkja. Az 1930-as évekig itt egy girbe-gurba, hegyoldalakra felkapaszkodó utcácskákból álló városrész volt található, amit írók és festők számtalanszor és feledhetetlenül megörökítettek (köztük Krúdy Gyula is). Még a világháború előtt nagyrészt lebontották, aztán a háború végi heves harcok tovább tizedelték a még fennmaradt épületeket. A körülbelül egy tömbnyi megmaradt házat - köztük ezt a szép barokk templomot is - 1945 után a korszerű műemlékvédelem szabályai szerint helyreállították.

Egy pillantás a Tabán napégette parkjára és a dombon álló középkori várfalakra. A palotától délre eső középkori erődítményrendszert a II. Világháború után tárták fel és renoválták. A két legismertebb eleme ennek a rendszernek a Buzogány-torony és a kerek Rondella. Közöttük nyílik a vár déli, úgynevezett Fehérvári kapuja. A kép bal oldalán az egyik megmaradt tabáni épület, az Aranyszarvas vendéglő látható. Itt is fel lehet kutyagolni a palotába, de mi inkább induljuk először egy kis duna-parti sétára!

A Duna-partot az utóbbi években szépen felújított Várkertkioszk mellett érjük el. Most kaszninó működik benne (a tulajdonos renováltatta a házat), de vajon mi lehetett az épület eredei rendeltetése? A királyi palotát ellátó vízmű gépházát el kellett helyezni valahol, ezért Ybl Miklós megtervezte és felépíttette 1881-ben ezt a képen is látható építményt, a szivattyút működtető gőzgép kéményét a díszes toronyba rejtve! Ybl tervei alapján a gépházat egy árkádos kávéház vette körül, innen kapta tehát a régies hangzású „kioszk” nevet!

A Várkertbazár a Duna-part felől nézve. A XIX. század elején József nádor utasítására elbontották a Várhegyet a Duna-part felől övező szegényes házsort és itt is Ybl Miklós kapta a megbízást, hogy méltó keretet adjon a királyi palotának a Duna felől nézve. Ekkor tervezte meg és építettette fel Ybl a képen is látható épületegyüttest, az árkádok alá kis üzlethelységek sorát - a bazárt - álmodva. Sajnos, a boltok sorra bezártak, az épület pedig sokáig funkció nélkül állt. Az 1960-as években nyílt meg itt az Ifjúsági Park, a mai 50-60-as korosztály mindmáig szívesen emlékszik vissza az itteni koncertekre! Sajnos az épület renoválás híján teljesen lepusztult, életveszélyessé is vált! Felújítása éppen most, 2014 nyarán fejeződik majd be.

A Várkert rakpart árnyas sétányán végigballagva érkezünk meg a Széchenyi Lánchíd budai hídfőjéhez. Budapest és az egész magyar Duna-szakasz első kőhídjaként Széchenyi István kezdeményezésére építtették fel az angol William Tierney Clark mérnök tervei alapján. Az építkezés vezetője a szintén angol Adam Clark volt, de mivel a hídépítés után letelepedett hazánkban, leginkább Clark Ádám néven ismerjük őt. Az építkezés az akkori műszaki színvonalon hét éven keresztül, 1842-től 1849-ig tartott! Ez a híd is elpusztult 1945-ben, de eredeti formájában, erősebb anyagokból felavatásának 100. évfodulójára újjáépítették! A két angol mérnök a mostani Budapest egyik jelképét alkotta meg!

A Lánchíd déli járdáján elindulva a pesti oldal felé szinte azonnal a szemünkbe ötlik a hídfőket őrző kőoroszlánok egyike. Marschalkó János műveiről az a legenda terjedt el, hogy a hídavatáskor egy vargainas így kiáltott fel: Nézzétek! Nincs az oroszlánoknak nyelvük! És ezután a szobrász szégyenében öngyilkos lett. A sztori igaz is, meg nem is. Tényleg egész Pest erről beszélt, és Marschalkó János csúfolódás tárgya lett. Egy darabig csak tűrte, de aztán egy élő cirkuszi oroszlánon bebizonyította, ha csak annyira tátja ki a száját, mint a kőoroszlánok, akkor nem is látszódhat a nyelve! Marschalkó 1877-ben húnyt csak el, de egész életében sértve érezte magát a „nyelves” gúnyolódás miatt.

Sétáljunk át a Lánchíd déli járdáján a pesti oldalra! A pesti hídfőtől csodálatos kilátás nyílik az éppen velünk szemben álló királyi palotára! A ma látható palota képe több évszázad bővítéseinek, átépítéseinek eredménye. Mostani formáját Ybl Miklós, és halála után Hauszmann Alajos tervei alapján nyerte el a XX. század elején. Sajnos az 1945. január-februári ostrom alatt a palota gyakorlatilag teljesen elpusztult, kiégett, és szinte az alapoktól újjá kellett építeni. Renoválása 1948-ban kezdődött és majd' 40 éven keresztül tartott! Most többek között az Országos Széchenyi Könyvtárnak és a Nemzeti Galériának ad helyt a falai között.

A Lánchíd pesti oldalán áll a Roosevelt tér kicsiny parkja mögött a Gresham-palota, a magyar szecesszió egyik remeke! A londoni székhelyű Gresham biztosítótársaság Quittner Zsigmondot és Vágó Józsefet bízta meg az épület tervezésével, Telcs Ede és Maróti Géza készítette a szobrokat, Róth Miksa az ólomüvegablakokat, Jungfer Gyula a kovácsoltvas díszeket. Elkészülte után a földszinten kávéház, az emeleteken irodák és lakások kaptak helyet, a belső passzázsokon boltok nyíltak. 1952-ben a házat államosították, a lakásokat leválasztották, a boltok bezártak. Súlyosan leromlott állapotban adták el végül, most teljes felújítás után a Four Seasons hotellánc egyik szállodája.

A Roosevelt tér északi oldalán, a Duna-parton áll a Magyar Tudományos Akadémia épülete. Létesítésének terve az 1825-ös országgyűlésen merült fel, ahol Széchenyi István birtokainak egyéves jövedelmét (60.000 Ft-ot) ajánlotta fel az alapításra. Ez közadakozásból két év alatt 290.000 Ft-ra egészült ki, mégis csak 1865-re épült fel az Akadémia Stüler Frigyes Ágost tervei alapján, Ybl Miklós művezetése mellett. Az épületben Lotz Károly freskói díszitik a falakat. A kép bal oldalán a pesti Duna-parton járó 2-es villamos vágányai láthatóak, ahogy a Lánchíd alatti alagútból visszakapaszkodnak a rakpartra. Ez a kép már a híd északi járdájáról készült, közvetlenül a hídfőből.

A Széchenyi Lánchíd északi járdáján visszasétálva a budai oldalra a Várnegyedre nyílik szép kilátás. Középen a Nagyboldogasszony-templom (közismert nevén Mátyás-templom) beállványozott tornya látható, előtte a Halászbástya tornyocskái emelkednek a háztetők fölé. Lenn a Bem-rakpart házsora látható, pont e kirándulás előtt vágták ki, illetve ritkították meg a sétány árnyas vadgesztenye-fasorát, így pedig nagyon kopasznak tűnik a rakpart kőrengetege!

A budai oldalra visszaérkezve újra feltűnik előttünk a Clark Ádám tér körforgalma, mögötte a Várhegy alatt átvezető Alagút szája nyílik. Clark Ádám tervei szerint fúrták át a hegyet 1853-1854-ben, így a Lánchíd elkészülte után bekapcsolták a közlekedésbe a hegy mögötti Krisztinavárost is. Nem is kaphatott más nevet a kis tér, hiszen az angol mérnök két nagy műve - a Lánchíd és az Alagút - között található! Az alagút felett a hegyen a Sándor-palota fehér épülete áll, jelenleg ez a Köztársasági Elnök palotája. Tőle jobbra a Sikló pályája kapaszkodik meredeken fel a hegyre - viszonylag rosszul látható most, mert a híd hatalmas kettős lánckötege éppen takarja a nagy részét.

A Lánchíd a Clark Ádám tér körforgalmának középső, kora tavasztól késő őszig virágos szigetéről fényképezve. Felhívnám a figyelmet a híd pillérének tetején látható címerre: ennek ugyanis az utóbbi több mint fél évszázadban mindíg aktuálpolitikai jelentése volt! A régi, koronás címer helyébe ugyanis az 1948-as újjáépítésél a Kossuth-címer került, ezt követte a népköztársasági címer két változata (a Rákosi-féle kalapácsos, aztán a piros-fehér-zöld címerpajzsos „Kádár”-féle), végül visszakerült rá az „eredeti” koronás címer a rendszerváltás után. Reméljük, ez soká rajta fog maradni!

Az eredetileg gőzüzemű Budavári Siklót Széchenyi Ödön kezdeményezésére építették 1868-1870 között, Wohlfahrt Henrik tervei alapján, hogy közvetlen kapcsolat legyen a palota és a város között. A II. Világháborúban súlyosan megrongálódott, de nem újították fel, hiszen felső végállomásán a palota sokáig le volt zárva romos állapota miatt. A Siklót csak 1986-ban nyitották meg ismét. A párhuzamos pályák kocsijai sodronyal vannak összekötve egymással: egyszerre indulnak, egyik az alsó, másik a felső végállomásról. A kocsik sebességét a turisták kérésére felére csökkentették (1,5 m/sec), hogy tovább gyönyörködhessenek a kabinokból nyíló kilátásban!

Természetesen a Siklóval is felmehetünk a várba, de én most mást ajánlanék! Amikor a II. Világháború után a rommá lőtt palota romeltakarításához nekiláttak, akkor bukkantak elő a Zsigmond és Mátyás korából származó várfalak romjai a törmelék közül. A palota helyreállításával párhuzamosan folytak a középkori falak rekostrukciós munkái is, helyenként 7-8 méter vastag földréteg borította a maradványokat. Körülbelül 100.000 köbméter földet mozgattak meg, mire kiástak mindent a földből! Ennek a hatalmas munkának köszönhatő, hogy most 5-600 éves, kitűnően helyreállított várfalak között kaptathatunk fel a palotához! Induljunk el hát erre!

Ódon falak és boltíves kapuk között kapaszkodunk egyre feljebb a macskaköves úton. Nem jelzik táblák ezt az utat, szinte senkivel sem lehet találkozni a szerpentinező feljáróúton!

Savoyai Jenő lovasszobra áll a Budavári palota előtt. Bár ifjúként részt vett Buda törököktől való visszafoglalásában, mégsem ezért került ide a szobra! Róna József alkotását nem ide, hanem Zentára szánták, ugyanis Savoyai vezérletével ott győzték le az utolsó török csapatokat 1697-ben hazánk területén. A szoborrendelő zentaiak azonban elszámították magukat: nem tudták kifizetni az elkészült szobrot, így aztán ezen a helyen állították fel 1900-ban. A palota képen is látható szárnyában található a Nemzeti Galéria. A gyűjtemény megtekintésére egy teljes nap is kevés lenne, így hát induljunk tovább túránkon!

Fenn a téren ez a kilátás fogadja a kitartó turistát a mellvéd korlátjától! Lenn balra a Clark Ádám tér virágszigete látható (nemrégen még ott álltunk), mögötte a Budai Központi Kerületi Bíróság éppen rekonstrukció alatt álló épülete áll. A Lánchíd budai hídfője felett innen már jól látható a Parlament kupolás-tornyos épülete, mellette pedig már a Margitsziget terül el a Duna két ága között.

A palota előtt észak felé végigsétálva a Szent György térre vezető díszes kapuhoz érkezünk. A kaputól jobbra a Turul szobor áll, hátul középen már feltűnik a Sándor-palota is.

A Sándor-palota építéséről egyetlen biztos dátum áll rendelkezésünkre: 1806-ban fejezték be, amint ez az oromzaton is látható. Még a tervezője sem biztos, a stílus alapján Pollack Mihály műve lehet. Első lakói Sándor Vince gróf és felesége, Szapáry Anna grófnő voltak. Az 1850-es években Albrecht főherceg, Magyarország kormányzója használta az épületet. A kiegyezéstől a II. Világháború végéig a miniszterelnök székhelyéül és rezidenciájául szolgált. Budapest ostromában ez a palota is súlyos károkat szenvedett, sokáig állt romosan. A 1990-es években végzett feltárásokat követően a helyreállítás 2002-ben fejeződött be, azóta a Köztársasági Elnöki Hivatalnak ad otthont.

Kilátás a Sándor-palota mellett lévő Budavári Sikló felső végállomásától. Közvetlenül alattunk látható a Clark Ádám tér körforgalma, mögötte kezdődik a Lánchíd. A pesti hídfője mögött áll a Gresham-palota, tőle jobbra látható a Magyar Tudományos Akadémia épülete. A Gresham-palota mögött a Bazilika kupolája és tornyai emelkednek a háztetők fölé.

A Sikló felső végállomásától jól belátható szinte az egész pálya. Az egymással párhuzamos sineken mozgó kocsik a felső állomás hajtókerekén keresztül vannak összekötve egymással egy erős drótkötéllel. Mindíg az alul lévő kocsit húzzák felfelé, ekkor természetesen a kötél túlsó végére rögzített másik kocsi pedig leereszkedik. Miután a végállomásokon megtörtént az utascsere, a kötelet a másik irányban húzva a játék megfordul, az eddig alul lévő kocsi emelkedik fel, a másik pedig lesüllyed. És ez a libikóka a végtelenségig folytatható, minimális energiabefektetéssel. Egyszerű, mi?

A Sándor-palota után egy rövid sétával magunk mögött hagyjuk a Palotanegyedet és már meg is érkezünk a Vánegyedbe, a Dísz térre. A tér a nevét a XVIII. század második felében kapta az itt tartott katonai parádék, őrségváltások, díszfelvonulások után. A képen is látható szabadságharcos emlékmű kissé elfeledve áll a tér kis parkjának fái között.

A Dísz térről a Tárnok utcán indulunk északi irányba, a Várnegyed központja felé. A perzselő déli napsütés fedél alá, illetve árnyékba űzte a turistákat, szokatlaul kihalt most az utca a július közepi időponthoz képest!

Sajnos a túra időpontjában a Budavári Nagyboldogasszony-templom (ismertebb nevén Mátyás-templom) tornya fel volt állványozva régen esedékes állagmegóvási munkák miatt, ugyanis a korrozív városi levegő már súlyosan károsította a templom köveit, sok helyen életveszélyessé vált az alatta való közlekedés! Már a korai középkorban is állt itt templom, első említése 1247-ből való. A török időkben dzsámiként használták, a budai törökök főtemploma lett. 1867-ben itt koronázták magyar királlyá I. Ferenc Józsefet. Jelenlegi formáját 1874 és 1896 között nyerte el, Schulek Frigyes tervei alapján. A templomtól balra a Budavári Hilton Szálló környezetbe illő homlokzata látható.

A Szentháromság tér Mátyás-templom és Halászbástya által alkotott sarkában áll Stróbl Alajos műve: Szent István király lovasszobra. Elhelyezése és alkalmazkodása a Schulek Frigyes tervezte Halászbástyához pompásan sikerült, annak kiegészítése, dísze lett. Nagy szerepe van ebben a szintén Schulek által tervezett erősen hangsúlyozott román talapzatnak, melyen a négyméteres bronzlovas bálványszerű nyugalommal áll. Stróbl igyekezett István királyt korhűen ábrázolni. A szobor és a bástya fennállásuk több mint száz éve alatt Budapest jelképei lettek - megérdemelten!

A Halászbástya 1901-1905 között épült a Várhegy keleti peremére, a középkori városfalat kiváltva. Schulek Frigyes neoromán stílusben tervezte, kerengőkre emlékeztető folyosókkal és kilátóteraszokkal. Neve arra utal, hogy a középkorban a halászok céhének kellett a várfal ezen részének védelmét ellátnia. A budai várban a Halászbástya a legszebb kilátást nyújtó hely, bármikor érdemes felkeresni! A Dunára és a pesti oldalra nyílik innen fantasztikus panoráma!

Délkelet felé tekintve a Dunán nézhetünk végig, ebben az irányban négy híd is látható, a legközelebbi a Széchenyi Lánchíd, aztán sorban az Erzsébet-híd, Szabadság-híd és egészen távol a Petőfi-híd is látható. A Lánchíd mögött a Duna-parti szállodasor húzódik, távolabb Pest háztengere terül el.

Kelet felé fordulva Pest házrengetege látható „csak” a Duna túlsó partján, közülük magaslik ki jobb oldalon a Bazilika kupolája.

Északkelet felé nézve a Parlamenten akad meg a tekintetünk, innen csodálatos a rálátás! Sajnos, a Mátyás-templomhoz hasonlóan az Országház is fel volt állványozva a túrám időpontjában, ugyanis a Steindl Imre által tervezett, már több mint száz esztendős épület falait is kikezdte a szennyezett belvárosi levegő, ki kell cserélni a külső burkoló kövei jó részét, a maradékot pedig némi kozmetikázással felcsiszolják, hogy újra visszakapja régi, majdnem fehér színét, mint ahogy az a bal oldali, már felújított részen látható.

Észak felé a Margitsziget látható, amint a Duna két széles ágra szakadva megkerüli azt. Innen úgy tűnik, egyetlen hatalmas erdő az egész sziget, a valóságban inkább parkos, rengeteg füves, virágos felülettel. Balra a távolban az Óbudai lakótelep tízemeletes egyen-épületei állnak, mögöttük már a távoli Pilis is feltűnik a háttérben.

Ha északnyugat felé fordulunk, már a Budai-hegység északi csoportja is feltűnik: hozzánk közelebb a Rózsadomb hosszú gerince húzódik, mögötte középen már a Hármashatár-hegy látható, tetején az adótoronnyal. Tőle balra a Látó-hegy (Gugger-hegy) lapos teteje terül el. Hűvösvölgyből a kéktúrán továbbindulva erre vesszük majd az irányt, felkapaszkodunk a Látó-hegyre és a Hármashatár-hegyre is!

A kilátóteraszon nyugat felé fordulva a Halászbástyát látjuk tükröződni az 1976-ban megnyitott Budapest-Hilton szálló hatalmas üvegfelületein. A szállodának kettős arca van: a Várnegyed felé egy oda illeszkedő, három emeletes copf stílusú palota képét mutatja, a Halászbástya felé pedig ezt a modern arcát. A szálloda építése során tárták fel a középkori domonkos kolostor maradványait és a kolostortemplom tornyát, ezeket aztán beleépítették a szállodába.

A Szentháromság utcán indulunk tovább, egy utolsó pillantást vetve még az elkerített, beállványozott Mátyás-templomra. Reméljük, néhány év múlva megszépülve látjuk majd viszont a tornyát az állványok lebontása után!

A Szentháromság utcáról ráfordultunk az Úri utcára, ezen folytattuk az utunkat északnyugat felé. Érdemes egy kicsit csak úgy céltalanul bolyongani a Várnegyed kedves kis utcácskáin, megunkba szívva az ódon hangulatot, vagy leülni valamelyik presszó, esetleg vendéglő utcára kitett asztalaihoz, hiszen utunk nagyjából feléhez érkeztünk, pihenjünk meg hát egy kicsit!