Figyelem! Az első kéktúra bejárásom túraleírásainak elkészítése óta már tíz, sőt sokszor még annál is több év eltelt, azóta az Országos Kéktúra útvonala, az útvonal környezete, a pecsételőpontok és a jelzések felfestésének minősége számtalan helyen megváltozhattak! Csak a hangulatuk miatt hagytam meg ezeket az öreg túraleírásokat, ezek alapján már senki se induljon el túrára! Frissebb leírásokért kérlek nézd meg a második Országos Kéktúra bejárásom leírásait, vagy ahol már jártam, a harmadik Országos Kéktúra bejárásom leírásait. Azonban azok sem naprakészek, már azok megírása óta is történhettek/történtek változások az Országos Kéktúra útvonalán és környezetén!



9. túra
Piliscsaba, vasútállomás - Zsíroshegy
2003. szeptember 13.

Hosszabb kihagyás (nyári szabadság, erőművi karbantartási időszak) után szeptember 13.-án vágtunk bele újra a kéktúrázásba. A Budapest - Esztergom között közlekedő vicinálissal elzötykölődtünk Piliscsabáig, innen indultunk neki a Hűvösvögyig vezető 21,7 kilométernek.

Rövid sétával átvágtunk Piliscsabán, majd a települést elhagyva egy keskeny aszfaltos úton haladtunk tovább. Egy, az úttól jobbra fekvő telephely után két-háromszáz méterrel a kék sáv jelzés innen ágazott le jobb felé. Törmelékes, szemetes részen vágott át a földút, nemsokára ösvényen kellett folytatni az utat a ligetes erdőben. Itt csak nehezen lehetett követni a jelzéseket. Egy öreg akácfánál elértünk egy nagyobb mező szélére, itt balra fordulva kellett a mezőszélen továbbhaladni. Egy kerítésmászás után (szokásos „A” alakban egymásnak döntött létrákon keresztül) végre rátértünk arra a széles földútra, ami a Csaba-hegy megkerülésével a Kőris-völgy felé vitt bennünket.

Nagy balos ívben megkerültük a Csaba-hegyet (balra az erdős domboldal, jobbra egy mezőn túl másik domboldal, tetején épülő lakóparkkal), majd hirtelen beértünk az erdőbe. Innen az út nagyon hosszan szinte egyenesen és enyhén emelkedve vezetett a hűvös Kőris-völgy mélyén, de ahogy a völgy szűkülni kezdett, az út is egyre meredekebbre váltott.

A Kőris-völgy földútján. Ezen kerítésen nem kellett átmásznunk...
A Kőris-völgy földútján. Ezen kerítésen nem kellett átmásznunk...

A szinte szurdokká keskenyedő völgy kanyargóssá vált, sziklák között kapaszkodva értünk egyre feljebb. A völgyből kicsit kikapaszkodva elágazáshoz értünk: a kék kereszt ment egyenesen tovább, a kék sáv hirtelen jobbra fordult, szintezve a Nagy-szénás oldalában. Aztán néhány száz méter után a hirtelen kanyarral balra tért és ismét meredeken emelkedni kezdett. Továbbra is az erdőben maradva értünk fel a Nagy-szénás és a Kutya-hegy közötti ligetes nyereg tisztására.

Keletnek fordulva a fás-ligetes domboldalban tovább emelkedett az út, majd a kopár füves részre kiérve megpillantottuk a Nagy-szénás kopasz tetejét. Szuszogtató emelkedő vezet fel a csúcsra, de a kilátás miatt mindenképpen megéri ide felkapaszkodni! Az északi oldalon keletről nyugat felé fordulva végignézhetünk a Pilis teljes vonulatán: A Kevélyek, a Hosszú-hegy, A Pilis és mögötte a Kétágú-hegy teljes vonulata látható. Dél felé fordulva a Budai-hegység csúcsai vesznek körül bennünket. Messze nyugat felé pillantva még a Gerecse-hegy is látható a tetején a TV toronnyal!

Kilátás a Nagy-szénásról
Kilátás a Nagy-szénásról

A hegytetőn leülve Gábor lemerevedett lábát masszírozta. Nem panaszkodott, de láttam rajta, nem sokáig bírja már. Hosszabb pihenő után elindulva elballagtunk még a Zsíroshegyen található Muflon Itató nevű „vendéglátóipari egységig”, ahol pecsételtünk, majd a zöld sáv jelzésen lesétáltunk Nagykovácsiba. Innen már kék busszal is be lehetett jutni a városba.



-hörpölin-



  View My Stats