|
|
|
54. túra: Boldogkőváralja vasúti megállóhely - Regéc
Túraleírás
Boldogkőváralja vasúti megállóból indulunk a túránkra a
jelzéseket követve, majd a 
jelzéseken meglátogatjuk Boldogkő várát, végül besétálunk Boldogkőváraljára. Az Arka-patakot követő keskeny erdei aszfaltúton áttúrázunk Arkára, átvágunk rajta, majd a falu feletti mezőkről visszaereszkedünk az Arka-patak völgyébe. Végigtúrázunk a vadregényes patakvölgyön, közben hétszer keresztezzük a turistaúton a vízfolyást. Később az Arka-pataktól kikapaszkodunk a Mogyoróska előtti kaszálókra, megcsodáljuk az onnan nyíló kilátást, majd a Bónyi-kút mellett elhaladva visszaereszkedünk újra a patakhoz. Most utoljára keresztezzük, majd kikapaszkodunk a patakvölgyből Mogyoróskára. Végiggyalogolva a falun továbbkapaszkodunk a regéci Várhegy nyergébe, ahonnan a jelzéseket követve nagyon meredeken felkapaszkodunk Regéc várához. Megnézzük a romokat és az onnan nyíló kilátást, majd innen is visszaereszkedünk a kéktúra útvonalára és lesétálunk Regécre. Pecsételünk a Veronika panziónál lévő kéktúra bélyegzővel és megszállunk a faluban éjszakára. A hivatalos adatok szerint túránk 17,6 km hosszú 525 m szintemelkedéssel, a várakhoz tett kitérők nélkül.
Boldogkőváralja pici vasúti megállójából vágunk bele utolsó, a Zempléni-hegységen keresztülvezető ötnapos túránkba. Nem igazán szerencsés ennél a kisforgalmú vasútvonalnál szakaszolni a túráinkat, mert a reggel Szerencsről induló vonatot nem tudjuk elérni Budapestről a legkorábbi vonattal sem, akkor pedig csak a délutáni vonattal tudunk megérkezni ide, de a kéktúra igazolófüzetünk szerint ez a pont a határ a Cserehát és a Zempléni-hegység között, így hát innen kezdem én is a fényképalbumot. Pont a nehézkes megközelíthetőség miatt a második és harmadik Országos Kéktúra bejárásomkor már Encs volt a jó közlekedése miatt a határ a túráim között.
Öreg kéktúra menetidőjelző tábla az állomásépület falán. Kopottságából ítélve akár harminc-negyven éves is lehet, de mivel a zempléni túraszakasz szinte semmit sem változott az elmúlt évtizedek alatt, a táblán feltüntetett menetidők még most is érvényesek azzal a fenntartással, hogy nem tartalmazzák a kitérőkhöz szükséges időket! Márpedig ebben a tájegységben sokszor letérünk majd a kéktúra jelzett útvonaláról, ezen a túranapon például két várat is felkeresünk, az ehhez szükséges időt pedig figyelembe kell venni.
A vasútállomásról elindulva néhány lépéssel kiérünk a sínekkel párhuzamosan futó országútra. Innen készítettem ezt a felvételt a kora reggeli párába burkolózó Boldogkő váráról. Ez a kép azért elég nagy zoommal készült, még nem vagyunk ilyen közel a várhoz!
Miután pár száz lépést a faluk között vezető országúton ballagunk, letérünk Boldogkőváralja kopott, aszfaltozott bekötőútjára. Ezen az úton egy dombhátra felkapaszkodva nyílik ez a kilátás Boldogkő várára egy útszéli kőkereszttől. Ahogy közeledünk hozzá, egyre több részletet veszünk észre belőle.
Továbbindulva az út végén feltűnik előttünk Boldogkőváralja, de mi itt letérünk a bekötőútról, hogy a vár parkolójába vezető aszfaltúton induljunk tovább, a szórványosan felfestett jelzéseket követve.
jelzéseket követve.
A vár alatti parkolóhoz vezető aszfaltútról pillantunk itt fel a várfalakra. Az út egy hajtűkanyarral érkezik fel a hegyre, először úgy tűnik, hogy elmegy a falak alatt, csak később fordul vissza egy íves jobbkanyarral.
A hegyoldalban kialakított parkolótól egy sétányon érkezünk fel Boldogkő várának kapujához. A vár építésének pontos idejét nem ismerjük, de az bizonyos, hogy a tatárjárás után épült. Mint erődítmény a kassai utat és a Hernád völgyét védte. Oklevélben először 1282-ben Castrum Boldua néven említik. Boldogkő várát IV. Béla király engedélyével építtette fel a Tomaj nembeli Jaak fia Tyba ispán vagy családjának egyik tagja.
Boldogkő vára egy ovális andezittufa sziklára épült, sokszor a várban is látjuk magát a sziklát, amit csak megmagasítottak a falakkal. A vár birtokosai sűrűn változtak, volt királyi birtok is, de többek között volt az Amadék és a Drugethek kezén is, később Brankovics György tulajdonába került. Mátyás király egy rövid időre még Kassa városának is zálogul adta! Természetesen közben a tulajdonosok egyre csak bővítették, erősítették a várat.
Érdemes felkapaszkodni a várfalakra és onnan is körülnézni! Nyugat felé a Hernád széles völgyére nyílik panoráma, a fasor mögött futnak a vasúti sínek és az országút, mögöttük az az alacsony dombhát húzódik, amelyen átvágtunk Hernádcécéről jövet. A figyelmes szemlélő még a földutat is észreveheti, amit követtünk út közben. A távolban, a látóhatáron a Cserehát dombsora húzódik.
Dél-délnyugat felé tekintve Boldogkőváralja fekszik a Várhegy tövében, mögötte már a zempléni hegyek emelkednek. Arra indulunk majd tovább.
A vár andezittufa sziklájának a jellegzetessége a dél felé előrenyúló keskeny sziklaél. Ennek a végére is építettek egy megfigyelőpontot, amit fából ácsolt folyosón lehet megközelíteni. A vár történetére visszatérve tudjuk azt, hogy a törökök soha nem ostromolták, viszont sokszor hadakoztak érte a kettős királyság korában Ferdinánd és Szapolyai seregei. A viharos történetű várat végül 1701-ben Lipót parancsára felrobbantották, így hadászati jelentősége megszűnt.
Visszatekintés a sziklanyelv végéről a várra. A vár régészeti feltárása 1963-ban indult meg K. Végh Katalin vezetésével, Koppány Tibor tervei alapján. A helyreállítás, állagmegóvás után az egykori palotarészben turistaszállót alakítottak ki, ami később megszűnt. 2002-ben újabb nagy rekonstrukciós munkálatok és ásatások kezdődtek a várban. A vár látványa megváltozott: két torony is védőtetőt kapott (a kaputorony és a déli torony) az alsó udvar falán pedig körben körülbelül 100 m hosszú gyilokjáró épült, amelyről nagyszerű kilátás nyílik a lőréseken át nyugati irányba. (A vár történetének forrása). Végül egy animáció a YouTube-on arról, hogy nézhetett ki a vár fénykorában, a XVII. században.
Boldogkő vára dél felől, a falu bekötőútjáról nézve. A várból visszaereszkedhetünk ide az aszfaltúton, amin felkutyagoltunk oda, vagy pedig a jelzés másik ágán, egy meredeken ereszkedő ösvényen is, ami a déli sziklaél mellett ereszkedik lefelé és rövid szakasza ezen a képen is látható.
jelzés másik ágán, egy meredeken ereszkedő ösvényen is, ami a déli sziklaél mellett ereszkedik lefelé és rövid szakasza ezen a képen is látható.
A bekötőúton begyalogolunk a faluba, hogy aztán a központban balra, észak felé fordulva Arka felé induljunk tovább az útelágazásban. Innen készítettem ezt a felvételt a házak között is látható várról.
Boldogkóváralját az Arka-patak völgyében kanyargó keskeny aszfaltúton hagyjuk magunk mögött, hogy áttalpaljunk rajta a szomszédos Arka faluba.
Az út mellett jobbra az Arka-patak csobog, nem is árt alaposabban megnézni a vízhozamát, mert a későbbiekben még dolgunk lesz vele! A patak félig-meddig időszakos vízfolyás, a második bejárásomkor, a 2011-es forró nyár utáni szeptember elején teljesen ki volt száradva!
Nagyjából húsz perc alatt érünk át Boldogkőváraljáról Arkára, itt aztán rátérünk a falun végigvezető Hunyadi utcára.
Arkán több vendégház is működik, többek között a képen látható Magoska vendégház is.
Szépen felújított öreg ház Arkán.
Arkát a temető mellett hagyjuk el, kicsit felkapaszkodva egy domboldalba. Innen nyílik ez a panoráma a völgy túlsó oldalán álló Kerek-hegyre (565 m, balra) és a Magoskára (734 m, jobbra). Lenn a völgyben folyik a patak, hamarosan vissza fogunk ereszkedni oda!
Az Arka-patak völgyében aztán megkezdődik a gázlókon való átkelések hosszú sora. Az első és második bejárásomkor kilenc alkalommal kellett átkelnem a patakmedren, a harmadik bejárásomkor csak hétszer, valószínűleg egy kisebb útvonalmódosítás miatt. Ez az első átkelés a sok közül, amikor átgázolunk az Arka-patak jobb partjára.
Egy másik átkelőhely, ahol visszatérünk a bal partra. Habár vannak általában lépegetőkövek, ezek sokszor nem stabilak, könnyen lecsúszhat a lábunk róluk!
Az Arka-patak egy csendesebb szakasza. Utunk folyamatosan az erdőben vezet, a mély völgybe pedig csak ritkán süt be a nap.
Később a patakátkelések véget érnek, utunk már kitart a vízfolyás jobb partján. Lassan az addig szűk völgy is kinyílik, tisztások, irtásfoltok akadnak az utunkba.
Mint már említettem, a második bejárásomkor teljesen ki volt száradva a patak. Ilyenkor könnyebben (szárazabban) megússzuk az átkeléseket, viszont ha nem halljuk a patak folyamatos csobogását a turistaút mellett, sokat veszít a hangulatából az egész völgy!
Nagyjából egy órai patakparti menet végül kapaszkodunk ki a Mogyoróska előtti kaszálókra. Balra tekintve a Szirt-hegy (493 m, a kép közepén előrébb) és a Kis-Szár-kő (574 m, hátrébb) párosát látjuk, tőlük jobbra a Szár-kő (750 m) - Nagy-Szár-kő (729 m) páros is feltűnik.
De a lényeg az, ami pont előttünk áll, mégpedig a regéci Várhegy! Ebből az irányból nagyon szép a rálátás Regéc várára! Még Mogyoróska egyik háza is látható a Várhegy tövében! Ahogy a képen is látható, erről a pontról a kéktúra útvonala visszaereszkedik a patakhoz és a kilátás eltűnik!
De mielőtt visszaereszkedünk a völgybe, nézzük meg távcsővel is a várat! Jól látszik a csupán pár éve újjáépített lakótorony, amelyben most egy kiállítás tekinthető meg a vár történetéről.
De most már nem maradunk sokáig az Arka-patak völgyében! Utoljára még átlábalunk a patakon, aztán felkapaszkodunk Mogyoróska Fő utcájára. Tulajdonképpen ezen a ponton kezdődik a Regéc várához vezető hosszú kaptató.
Egy idő után megállva és visszapillantva már mélyen alattunk látjuk az Arka-patak völgyét.
Felfelé tekintve előttünk tornyosul a Várhegy, tetején a romokkal. Majdnem 300 métert kell innen még kapaszkodnunk, hogy felérjünk hozzájuk!
Mogyoróska után elnyel bennünket az erdő, folyamatosan kapaszkodva érkezünk fel a Várhegy nyergébe, ahonnan a kéktúra lefelé indul Regécre, de a meredeken továbbinduló jelzéseken negyed óra alatt felkaptathatunk a nyeregből a várhoz. A romok és az onnan nyíló panoráma kihagyhatalan látnivaló!
jelzéseken negyed óra alatt felkaptathatunk a nyeregből a várhoz. A romok és az onnan nyíló panoráma kihagyhatalan látnivaló!
Romos falak között. Az első biztos adat a vár létére 1307-ből származik, ekkor Aba nembéli Amádé nádor Regécen állított ki egy oklevelet. A várat alighanem az Aba nemzetség tagjai emelték a 13–14. század fordulója körül. A rozgonyi csata (1312) után a vár rövid ideig Petenye fia Péter birtokába kerül, akitől ostrommal kellett a királynak elfoglalnia 1316-ban. Ettől kezdve hosszú ideig királyi tulajdonban volt. Sok tulajdonosváltás után 1635-ben Eszterházy Miklós, a későbbi nádor szerezte meg, akitől aztán 1644-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ostrommal vette el és került a vár a Rákócziak tulajdonába.
Zrínyi Ilona, I. Rákóczi Ferenc özvegye, 1677-ben érkezett gyermekeivel Regécre, ahol aztán II. Rákóczi Ferenc gyermekkorának első éveit élte. Itt szerezte meg latin tudásának alapjait, itt ismerkedett hazája történelmével. Később Zrínyi Ilona Thököly Imre felesége lett, akit a váradi pasa 1685-ben elfogatott. Ekkor a kurucok a török ellen küzdő császári csapatok soraiba álltak, így 1685. november 5-én Regéc kuruc őrsége is kaput nyitott, azzal a feltétellel, hogy a császáriak oda nem vonulnak be. Nem így történt, Caprara generális a császári rendelet értelmében a várat 1686-ban leromboltatta. Forrás
A várfalak közül a legszebb kilátás a romos déli bástyáról nyílik, ahonnak körpanormaszerűen belátható az egész környék. A képen a falaktól balra Regéc falu bújik meg a völgyben, és mivel a kép 2011-ben készült, ekkor még nem kezdődött meg a lakótorony újjáépítése, tehát romos a vár északi része is.
Dél felé fordulva Mogyoróskára tekinthetünk le, mögötte feltűnik az Arka-patak völgye is.
Egy boltíven keresztül kitekintve még innen is látjuk a Hernád völgyének síkságát. A YouTube-re fel van töltve egy néhány másodperces animáció Regéc váráról, így elképzelhetjük, hogyan nézhetett ki építésének különböző fázisaiban, végül a XVII. században.
A kéktúra útvonalára visszatérve tovább ereszkedünk a Várhegy nyergéből Regéc felé. Hamarosan magunk mögött hagyjuk az erdőt és kiérünk a hegyoldal tisztásai közé.
Visszatekintve már magasan felettünk tonyosulnak Regéc várának falai.
Egy búcsúpillantás Regéc várára
Ez a kép a Regéc feletti kaszálókon készült. A falu lenn van a völgyben, de még nem látjuk a házait.
Pár perc alatt leérünk a kaszálóról Regéc főutcájára, a Fő útra. A vártól idáig tartó lejtő itt ér véget, és már újra hegymenetben ballagunk végig az utcán.
A Veronika panzió épülete a Fő utcán áll. Itt fejezzük be a mai túránkat, hogy a következő nap kipihenten vághassunk bele a Makkoshotykáig vezető több mint 25 kilométerbe! Ez szintén egy nehéz Országos Kéktúra szakasz lesz, hiszen utunk során komoly kaptatókra számíthatunk és közben semmilyen lakott területet nem fogunk érinteni!
A regéci kéktúra pecsétet a Veronika panzió kapuja mellett találjuk egy meglehetősen szokatlan, de szép kis fa házikóban.
-hörpölin-
|
|
|
|
| A tárhelyszolgáltató neve: | Port Kft. |
| A tárhelyszolgáltató címe: | 9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 60. |
| A tárhelyszolgáltató e-mail címe: | info@webtar.hu |
| A honlap szerkesztőjének neve: | Horváth Béla |
| A honlap szerkesztőjének e-mail címe: | horvabe1959@gmail.com |
| A honlap szerkesztője mindent megtesz azért, hogy az itt közölt információk pontosak, frissek és teljesek legyenek, de semmiféle felelősséget nem vállal bármely, ezen információk használatából adódó kár bekövetkeztéért. A honlap adatainak használatával Ön elismeri, hogy azt csak és kizárólag saját felelősségére teszi. | |
 Creative Commons license: Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International | |
| Kérem, olvassa el a honlap Cookie Policy-jét! Fontos információkat tartalmaz! | |