UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



52. túra:
Tornabarakony - Abaújszolnok


Túraleírás

Tornabarakonyból továbbindulva felkapaszkodunk a Barakonyi-hegy lankás oldalán, majd végigballagunk a gerincén, miközben gyönyörködünk a kaszálókon keresztül a környékre nyíló panorámában. Rakacaszendre érkezve pecsételünk és megtekintjük az Árpád korban épült református templomot, majd a Cserehát legmagasabb pontján, a 339 méter magas Kecske-padon keresztül egy hosszabb erdei menetet követően érkezünk meg Irotára. Érdemes az ebédszünetünket a Talentum vendégház udvarán töltenünk a pihenőpadokon, itt megtekinthetjük a vendégház takács és fazekas műhelyét is. Irota völgyéből ismét visszakapaszkodunk a dombhátakra és egy hosszabb gerinctúra végén érkezünk meg Felsővadászra. Itt is pecsételünk, majd a következő dombháton keresztül áttúrázunk Nyéstára. Átvágva az apró településen ismét egy dombhátra visz fel az utunk, ennek a túlsó oldalán leereszkedve érkezünk meg Abaújszolnokra. Ebben a faluban nincs szálláslehetőség, ezért a közeli Szanticskán szállunk meg, és körbenézünk ebben a faluban is. Túránk a hivatalos adatok szerint 26,1 km hosszú, 600 m szinttel.

Tornabarakonyban a görög katolikus templommal szemben egy meglehetősen furcsa útjelző tábla áll. Magyar és európai városok távolságát és irányát mutatják az oszlopon elhelyezett nyilak.
A Tornabarakonyból kifelé vezető út egyenesen nekiszalad a Barakonyi-hegy (a Csereháton a „hegy” szót sokszor fenntartással kell kezelni) dombhátának, hogy aztán a túlsó oldalán leereszkedjen a következő faluba: Rakacaszendre.
A Barakonyi-hegy ligetes, kaszálók borította hátára felkapaszkodva aztán kinyílik körülöttünk a panoráma. Nyugat-északnyugat felé a Szalonnai-hegység 4-500 méteres erdőshátú csúcsai sorakoznak. Előző túranapunkon Bódvaszilasról indulva ezen a hegységen keresztül érkeztünk meg Tornabarakonyba. Habár az egész tájegységet Cserehátnak nevezzük az egyszerűség kedvéért, célszerű a Szalonnai-hegységet különválasztani a dombvidéktől. Az igazi, hamisítatlan, dimbes-dombos Cserehát itt kezdődik a kéktúra útját járva, a Barakonyi-hegyen!
Észak felé tekintve már csereháti tájat láthatunk.
Északkelet felé fordulva a kis Debrete falu templomtornya ötlik a szemünkbe, a háttérben pedig már a Zempléni-hegység csúcsai sorakoznak a látóhatáron. Utunk során majd egyre közelebb kerülünk hozzájuk, hogy aztán túránkat Boldogkőváralja vasúti megállójában befejezve már a tövükben álljunk!
A Barakonyi-hegy halmáról a gerinc végén leereszkedve érkezünk meg Rakacaszendre. A faluban több helyen is tudunk pecsételni az igazolófüzetünkbe, a központban lévő útelágazásból pedig fel tudunk tekinteni az egyik domboldalban álló görög katolikus templomra és a mellette lévő óvoda épületére.
Rakacaszend nevezetessége azonban a jóval kisebb református templom! A XIV. században épült a templomocska feltehetőleg egy korábban itt állt templom alapjain. Az 1973-ban helyreállított zsindelytetős, huszártornyos templom a környék megtekintésre feltétlenül érdemes műemléke! Ez a kép a görög katolikus templomtól készült, jó nagy zoommal, de a kéktúra útját járva pont a református templom kertje mellett haladunk el!
A református templom dél felől nézve.
A templom belső falainak freskói a XV. században keletkezhettek, ezeket később, amikor a reformátusok vették át a templomot, lemeszelték. Állítólag csak véletlenül bukkantak elő, amikor a fal vakolata egy kis darabon leomlott, ezeket aztán az 1973-as felújításkor tárták fel részlegesen.
A templom festett famennyezete 1657-ben és 1821-ben készült, az előző képen látható faragott családi padok pedig 1824-ből valók.
A kis református templomtól továbbindulva már pár lépéssel magunk mögött hagyjuk Rakacaszendet és felkapaszkodunk a Kopasz-hegyre. A domboldalból készítettem ezt a képet az alattam, a völgyben elterülő faluról. A házak mögött a Barakonyi-hegy háta emelkedik, a távolban a Szlovák Érchegyég vonulata is feltűnik.
A Kopasz-hegyre egyre feljebb kapaszkodva aztán eltűnik a falu, viszont egyre szebb a panoráma az Aggteleki-karszt vonulatára és az Érchegységre.
Erdei úton Rakacaszend és Irota között. A két falu közötti mintegy nyolc kilométeres út jó részét ilyen erdei úton tesszük meg.
Utunk során felkapaszkodunk a Cserehát legmagasabb pontjára, a 339 méter magas Kecske-pad dombhátára is. Errefelé már megsűrűsödnek az irtásfoltok, megművelt táblák is az utunkba akadnak.
Végül feltűnik előttünk a soron következő völgyben fekvő falu: Irota. Az alattunk kanyargó úttal együtt oda tartunk mi is, de még legalább húsz perc, mire megérkezünk a házak közé!
Az Országos Kéktúra útvonala elhalad a Talentum Vendégház és Turistaház előtt is. Mi három napra bontottuk a Csereháton átvezető utunkat, ezért a második napon dél felé érkeztünk meg ide, de aki többet mer vállalni, és két nap alatt akarja végigjárni a csereháti kéktúra szakaszt, annak célszerű itt foglalni magának szállást, nagyjából feleúton. Persze mi is betérhetünk a szállás tágas kertjébe, hogy az ottani padokon költsük el ebédünket!
A Talentum Vendégház fontosnak tartja a régi mesterségek bemutatását és azok kipróbálását is. A képen a vendégház szövő műhelyének egyik sarka látható.
A Talentum Vendégház fazekas műhelye. Ezen a képen is csak egy darabját tudjuk a műhelynek bemutatni, a képre már nem fért rá az összes korong, a „késztermékek” polca és a kemence sem.
A déli szieszta végén továbbindulva már hamar magunk mögött hagyjuk ezt a csereháti falucskát is. Mint minden itteni település, Irota is völgyben fekszik, innen is felfelé vezet majd az utunk a Vesszős-oldal kaszálókkal tarkított, ligetes, irtásfoltos, friss erdőtelepítéses oldalában. Innen készítettem ezt a felvételt a völgyben megbúvó faluról.
A dombokra felérve ismét elnyel bennünket az erdő és a tetőkön hullámvasutazó földúton folytatjuk az utunkat. Kellemes erdőjárás ez is, és mivel csak alig hullámvasutazik az út alattunk, nem is túlságosan kimerítő!
Felsővadász felett bukkanunk ki az erdőből, innen készítettem ezt a képet az alattunk elterülő faluról. Oda fogunk leereszkedni, hogy aztán a falu mögötti dombhátra kapaszkodjunk majd fel.
A lazán települt Felsővadászon a Kossuth utca látképe. A háttérben a faluvégen álló görög katolikus templom tornya látszik.
A görög katolikus templommal ellentétben a római katolikus templom a faluközpontban áll, a kastélypark mellett.
Nagypénteken érkeztünk meg a túratársammal Felsővadászra, a római katolikus templomban éppen Húsvétra készülődtek. Ezen a napon nem volt nyitva semmilyen üzlet, még a kocsma sem a faluban, így itt nem tudtunk bélyegezni az igazolófüzeteinkbe.
A felsővadászi Rákóczi kastély a család ősi birtoka volt, még Rákóczi Zsigmond vásárolta meg 1517-ben. Innen származik a család előneve (felsővadászi) is. A kastélyban jelenleg általános iskola működik (a tornatermében volt az éjszakai szállásunk a fiammal 2006-ban), a folyosókon és a tantermekben pedig a Rákóczi család életét bemutató kiállítás tekinthető meg.
A Felsővadász és a következő falu, Nyésta közötti táv nagy részét a szántókon átvezető mezei földúton tesszük meg a két települést egymástól elválasztó dombháton keresztül. Itt már jócskán felkapaszkodtunk a dombra, amikor egy pillanatra megállva visszatekintettünk a falura.
Felsővadász látképe a dombhát oldalából. A háttérben húzódó domb erdejéből ereszkedtünk le a faluba a szántókon keresztül.
A szántók között kanyargó földút leereszkedett a dombhátat átszelő széles Mocsolya-völgybe. Kéktúrázó ismerősök elmondása szerint ez az út nagyon sáros tud lenni esős időben!
Nyésta előtt érjük el a dombgerinc legmagasabb pontját. Már korábban véget értek a szántók, füves keréknyomokon érkeztünk fel a kaszálók között a tetőre.
A keréknyomok átbuktak a gerincen és már meg is pillantottuk a völgyben fekvő Nyéstát magunk előtt.
Nyésta talán a legapróbb az utunkba akadó csereháti települések közül. Pár percre leültünk pihenni a római katolikus templom előtti füves területre. A településhez képest nagyméretű templom román kori alapokon áll, és a felsővadászi plébánia fíliája.
Gyorsan magunk mögött hagyjuk Nyéstát is. Már eléggé magasan jártunk a következő dombhát oldalában, amikor egy pillanatra megállva itt is visszatekintettünk a falura. A háttérben itt is jól látszik az a dombhát, amelyről leereszkedtünk a településre.
Ez pedig már a következő falu, Abaújszolnok. Az Országos Kéktúra a település déli szélét érinti csupán, itt tudunk pecsételni a Rákóczi út 4. szám alatti ház kerítésére szerelt bélyegzővel. A napi túránkat itt fejezzük be, de a faluban nincs szálláslehetőség. Azonban a közelben van a pici Szanticska, ahol több vendégház is található és a tulajdonosok eljönnek autóval a kéktúrázókért pár kilométert, és szívesen felveszik őket bármelyik környékbeli településen, hogy aztán másnap reggel vissza is vigyék őket ugyanoda! Mi is így szálltunk meg Szanticskán 2017 áprilisában.
Késő délutánra felszakadozott a felhőzet és kicsit körbesétáltunk az apró településen. Hazánk egyik legkisebb faluja Szanticska, az állandó lakossága 3-5 fő. A házak többságát Tornabarakonyhoz hasonlóan itt is „városi” emberek vették meg, hozták rendbe és tartják fenn a mai napig. A szép természeti környezetnek és néhány új lakónak köszönhetően azonban üdülőhelyként új népszerűségre tett szert. A látogatók betekinthetnek a régi falusi élet mindennapjaiba.
Kicsi faluhoz kicsi templom illik, ez Szanticska temploma.
Érdemes elgyönyörködni a templom festett üvegablakaiban.
A pici templom belülről.
Szállásunk a Rejtekadó vendégházban volt, nagyon finom vacsorát és reggelit is kaptunk mellé. Bárkinek szívesen ajánljuk!


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats