UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



46. túra:
Bélapátfalva - Bánkút


Túraleírás

Bélapátfalváról a Gyári-tó érintésével érkezünk vissza a Bükk lábaihoz és vágunk bele a Bükk-fennsíkra vezető kaptatóba. Kitérőt teszünk a Bél-kő lebányászott tetejére, majd a kapaszkodás végén jutunk fel az Őr-kő sziklás csúcsának tövébe. Egy újabb, de sokkal rövidebb kitérővel felkereshetjük a hegytetőt, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a környékre. A Pes-kő-kapu érintésével másszuk meg a Cserepes-kő köves oldalát, itt a barlangmenedék ajtajára szerelt bélyegzővel pecsételhetünk. Az Őserdő mellett elhaladva kapaszkodunk fel a Tar-kőre, a kilátópontja egy pár méteres kitérővel felkereshető. Ne hagyjuk ki, mert túránk legszebb panorámája nyílik innen! A Tar-kő után átvágunk a dimbes-dombos Bükk-fennsíkon, és a Keskeny-rét - Mély-sár-völgy - Faktor-rét útvonalon érjük el Bánkutat. Túránk végén még egy félórás sétával felkeressük a Bálvány tetején álló kilátótornyot, ahonnan szétnézhetünk a környéken. Túránk 21,2 km hosszú, 1135 m szintemelkedéssel. Ezek az adatok nem tartalmazzák a kisebb-nagyobb kitérőket.

Turistacsoport bandukol Bélapátfalváról a Gyári-tóhoz vezető keskeny aszfaltúton, ahol a kéktúra is halad a hegyek felé. Az éjszakai eső nyomán kissé még párás levegőben a kép jobb szélén ismét feltűnik a lebányászott Bél-kő.
Ezen a délutáni felvételen sokkal jobban látszik a mészkőbányászattal félig-meddig lebontott Bél-kő. Talán erről a pontról a legszebb a kilátás a hegyre, egyetlen tekintettel befoghatjuk az egész tömegét. Már többször is megállapítottam magamban, hogy a kőfejtő üzemeltetése óriási természetkárosítás volt, a lépcsőzetesen lebányászott hegy látvány azonban annyira szürreális, hogy már szinte gyönyörű!
Bélapátfalváról indulva alig fél óra alatt érkezünk meg a Gyári-tóhoz (Lak-völgyi-tóhoz). A tavacskát a Lak-völgy felől érkező erecske felduzzasztásával hozták létre a cementgyár vízellátására, másodlagos célja a gyár dolgozóinak a kikapcsolódása volt. A déli, Bél-kő felőli partján kis víkendházas övezet nőtt ki a földből, éppen rálátunk a házakra, ahogy végigbaktatunk a tóparton futó keskeny aszfaltúton.
Pár lépéssel lesétálva a partjára innen is feltűnik a lebányászott Bél-kő.
A tavat lezáró gát koronáján átsétálhatunk a túlsó partjára, hogy aztán onnan tekintsünk vissza a magunk mögött hagyott oldalra. Balra a Villa Tópart panzió épülete áll, mellette, a kép közepén a Szomjas Csuka vendéglő tűnik fel.
A Szomjas Csukát nem szabad kihagyni, mert nagyon finoman főznek, az adagjaik sem kispályásak, arról nem is beszélve, hogy ha innen továbbindulunk, akkor egészen Bánkútig (az pedig egy jó kiadós, egész napos túratáv) nem akad az utunkba egyetlen olyan hely sem, ahol megihatunk valamit!
A Bél-kő látványa mindig gyönyörű a tópartról, a legszebb talán késő délután, vagy alkonyatkor, hiszen ilyenkor a lemenő nap pontosan szemből világítja meg a köfejtőt. Nehéz ettől a látványtól szabadulni, de tovább kell indulnunk!
A keskeny aszfaltút nem ér véget a tóparton, azt magunk mögött hagyva továbbra is rajta vezetnek tovább bennünket a kék sáv jelzések. Gondozott tisztások rétjei mellett haladunk el, kiépített tűzrakóhelyek, pihenőpadok és asztalok sorakoznak az út mellett.
Kéktúra atlaszunk sátorozóhelyként jelzi ezeket a réteket, a fiammal az első bejárásunkon itt ütöttünk sátrat 2005 augusztusában. Természetesen innen is látszik a Bél-kő!
A dúsfüvű rétek után érkezik meg a keskeny aszfaltút az egyre jobban összeszűkülő Lak-völgybe. Itt fakadnak a Lak-völgyi-tavat ellátó források, közöttük az egyik legbővizűbb a Lóczi-forrás. Csak pár lépés letérés az aszfaltútról, érdemes elsétálni a foglalatához és frissíteni, feltölteni a vízkészletünket, mert innen egészen Bánkútig már semmilyen vízvételi lehetőséget nem találunk a vízben szegény Bükk-fennsíkon!
Kicsit később az aszfaltút jobbra kifordul alólunk, mi pedig egy jól kitaposott földúton jutunk egyre feljebb a Lak-völgyben. Érdekes módon az út csak alig-alig emelkedik alattunk, mindössze a környező hegyoldalak jönnek egyre közelebb és válnak egyre meredekebbé.
Nagyjából a tótól való továbbindulásunk után húsz perccel érjük el a Lak-völgy végét egy erdei rakodó hurokfordulója mellett. Az eddigi lazsálásunk itt hirtelen véget ér, és meredeken kapaszkodni kezdünk a hegyoldalban.
A szerpentinező szekérúton nagyjából újabb húsz perc alatt kapaszkodunk fel az Őr-kő és a Kelemen-széke közötti nyereg turistaút csomópontjába, a katonasírokhoz. A II. Világháborúban itt elesett német katonák nyughelyét jelzi a fakereszt, mellette a jelzőnyilak az innen továbbinduló turistautak irányát jelölik. Érdemes itt megállni pár percre és kifújni magunkat a szomszédos pihenőpadokon, mert a kapaszkodók még korántsem értek véget, sőt, a nagyja még előttünk áll!
A Bélapátfalváról eddig velünk tartó piros sáv jelzéshez csatlakozik sárga sáv jelzés is, és a kék sáv jelzéssel együtt kapaszkodnak tovább az Őr-kő meredek északi oldalában. Ez mai utunk leghosszabb és legkimerítőbb emelkedője, hiszen most kapaszkodunk fel a Bükk-fennsík peremére, hogy aztán a szélén álló „kövek” hosszú során induljunk tovább.
A kimerítő kaptatón egy kicsit kipihenhetjük magunkat, ahogy elérjük a Kásás út nagyjából 750 méter magasan, a hegyoldalban szintező szakaszát. Nagyjából itt válik el tőlónk a piros sáv jelzés, ami meredeken felkapaszkodik az Őr-kő-rétre. Oda tartunk mi is, de a kék sáv jelzéseket követve egy jókora kerülővel!
A Kásás úton ballagunk el az Őr-kő és az Ördög-hegy csúcsai alatt, hogy aztán a sárga sáv jelzéstől is elválva a szemből érkező zöld sáv jelzéssel együtt érkezzünk meg a Zöld-rét dúsfüvű tisztására. Innen tudunk egy nagyobb kitérőt tenni a sárga sáv és később a sárga háromszög jelzéseket követve a Bél-kő kőfejtőjének tetejére.
Letekintés a Bél-kő csonka csúcsáról a kőfejtő sík területére. Innen látható csak igazán, mennyi követ bányásztak ki innen, hiszen szinte lefejezték vele a hegyet! Szép innen a kilátás, még a távoli Mátra is feltűnik a horizonton!
Kicsit lejjebb ereszkedve lejutunk a volt kőfejtő tetőszintjére. Érdemes körbesétálni a hegytetőn, ha már idáig eljöttünk!
Északnyugat felé tekintve lelátunk a hegyek lábánál fekvő Gyári-tóra, még a tóparton álló Szomjas Csuka vendéglő is feltűnik odalenn, az átfutó zápor utáni szivárvány íve alatt. Kissé távolabb a cementgyár épületei állnak.
Nyugat felé fordulva Bélapátfalvát is láthatjuk. Ez a kép azért jókora zommal készült, már nem vagyunk ilyen közel a településhez. Az igazi távlatot inkább az előző, a Gyári-tóról készült felvétel mutatja!
A Zöld-rét melletti elágazásba visszatérve már nincs sok emelkedő előttünk, kis kapaszkodással érjük el az Ördög-hegy tetején az Ördög-sara-rétet. Itt már jóval nyolcszáz méter felett járunk, és elértük a fennsík peremét. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kapaszkodások véget értek, hiszen végig kell még vonulnunk a fennsíkot szegélyező „kövek” során, és bár a csúcsok közötti hullámvasutazás már nem jár hosszú, kimerítő hegymászásokkal, biztosak lehetünk benne, hogy jut még elég kaptató túránk hátralévő szakaszára!
A rétről nagyjából tíz perc alatt jutunk el az Őr-kő sziklás csúcsának lábánál fekvő Őr-kő-házhoz, ami jeleneg kulcsosházként funkcionál. A házat a Kárpát Egyesület újította fel még 2004-ben, de egyesületen kívüliek is igánybe vehetik, ha betartják az eléggé szigorú szabályokat. A ház előtt pihenőpadok és asztalok állnak, érdemes pár percre letelepedni itt is és pihenni egyet.
Az Őr-kő-háztól továbbindulva már pár perc alatt felérünk az Őr-kő-rétre. Innen tehetünk egy rövid, mindössze néhány perces kitérőt az Őr-kő ördögszántásos csúcsára a kék háromszög jelzéseket követve. Hogy mi az ördögszántás? A vízerózió egyik formája a karszt, azaz a mészkő, dolomit és gipszkőzetekben. Ahol a földtani időkben – vagy akár jelenleg is – viszonylag lapos kőzetfelületek kerültek a felszínre a vízerózió által, ott a karsztra jellemző kémiai oldódás folytán jellegzetes, éles szélű mélyedések, bordák, barázdák alakultak ki. Ez a lemezekre válás gyakran vízszintesen is megtörténik. Forrás
Persze az Őr-követ elsősorban az onnan nyíló kilátás miatt érdemes megmászni! Jobbra, a kép szélén a Sándor-hegy (870 m) erdős oldala emelkedik, középen a Kerek-hegy (790 m) laposabb háta terül el, a távolban pedig még az Alföld is látható.
Dél felé fordulva a Déli-Bükk távoli vonulata látható, a hegycsúcsok felett pedig a messzeségben a Tisza-tó vizén csillan meg a napfény.
Délkelet felé tekintve a Hegyes-kő (792m, jobbra) és a Pes-kő (857 m, balra) felé nyílik kilátás. Abban az irányban indulunk tovább mi is a következőkben.
Az Őr-kő-rétről továbbindulva pár perces sétával egy másik karrmezőt (ördögszántást) érünk el a Pes-kő-kapu erdejében. A sovány talajon élő satnya erdő fái között jól látszódnak az éles gerincű sziklasorok.
Persze nem kell az ördögszántásban botladoznunk, a kéktúra jól kitaposott ösvénye itt is kitart alattunk.
Csupán pár lépés kitérő egy jelzetlen ösvényen a Pes-kő-kapu sziklacsúcsa. Itt is nagyjából az a kilátás fogad bennünket, mint az imént az Őr-kőn, de innen sokkal szűkebb a kitekintés.
A Pes-kő-kaputól egy újabb húszperces menettel érkezünk el a Cserepes-kő sziklás oldalába. Itt egy rövid kitérőt kell tennünk a kék pecsét jelzéseket követve a csúcs alatti lakóbarlanghoz, hogy pecsételhessünk. A barlangot 1950-ben rendezték be menedéknek, és tulajdonképpen a benne megalvók tartják azt rendben. Ennél fogva időnként a tisztasága erősen megkérdőjelezhető, de arra mindenképpen alkalmas a barlangszállás, hogy esőben, hóban, rossz időben éjjeli menedéket találjunk benne!
Pecsételés után a Cserepes-kő éles délkeleti gerincét szintben megkerülve érkezünk ki a Vörös-kő-bérc meredeken lejtő déli oldalába. Az itteni karrmezős tisztáson szintezve vág át a kéktúra ösvénye. Érdemes megállnunk a meredeken lejtő rét közepén és megcsodálni az onnan nyíló panorámát!
Pontosan alattunk a szűk Vörös-kő-völgy tart dél felé, a távoli hátteret pedig itt is a Déli-Bükk hegyvonulata adja.
A szép kilátást nyújtó rét után ismét kapaszkodó jön, először csupán az Őserdő kerítéséig, amit aztán sokáig követünk. Az Őserdő első 25 hektárját a XIX. század elején vették ki a gazdálkodásból, majd Király Lajos erdőmérnök javaslatára Pallavicini őrgróf a teljes jelenlegi területet véglegesen kivonta a termelésből és a tudományos kutatás rendelkezésére bocsátotta. Azóta az ember közvetlenül nem avatkozik bele fejlődésébe: a 45–50 méter magas, 180–200 éves bükkóriások „állva halnak meg”. Az erdőrezervátum területe 375,3 hektár, ebből a magterület 59,7 hektár. Forrás
Az Őserdőtől aztán hosszú kaptatóval érünk fel a Tar-kő tetejére, ahol a rövid kék háromszög jelzés ösvényén tehetünk kitérőt a hegy meredeken leszakadó déli peremére, a tulajdonképpeni kilátópontra. Érdemes a fárasztó kapaszkodás után itt is letelepedni és körbepillantani!
Nyugat felé tekintve itt is feltűnik a távoli Mátra.
Dél felé fordulva a Bükk alacsonyabb dombvidéke terül el alattunk, a távolban a Déli-Bükk hegyláncával.
Nyugatabbra fodulva az alattunk induló Lök-völgybe látunk le.
Egészen nyugatra tekintve feltűnik a szomszédos Három-kő sziklás oldala (felhőárnyékban). Erre indulunk tovább, de mielőtt még elérnénk a sziklás hegytetőt, balra fordulva nekindulunk majd a Bükk-fenníknak, hogy azon átvágva érkezzünk meg Bánkútra. A Három-kőre a zöld háromszög ösvényén tehetünk kitérőt, de alapjában véve onnan is ugyanaz a panoráma tárul majd a szemünk elé, mint a Tar-kőről!
A fennsík déli peremét övező kövektől elfordulva hamarosan kiérünk a Keskeny-rét tényleg keskeny, észak-déli irányú rétjére. Itt már füves keréknyomokon járunk, előttünk pedig feltűnnek az első töbrök.
A Keskeny-rét aztán „beletorkollik” a jóval nagyobb Zsidó-rétbe. Itt balra pillantva láthatjuk a lassan bebokrosodó rét töbrökkel (víznyelőkkel) szaggatott mezejét. A töbör az egyik leggyakoribb és legjellegzetesebb felszíni karsztforma. Kerekded, zárt szintvonalú mélyedések. Átmérőjük néhány métertől több száz méterig terjed. Egyesek alja sík, másokban határozott mélypont található és ott esetleg víznyelők vagy zsombolyok nyílnak. Ez utóbbiak gyakran nem a mélypont környékén, hanem a töbör valamelyik lejtőjén. Forrás
A Zsidó-rétről egy erdei földúton ereszkedünk le a fennsíkon átvágó aszfaltútra.
Rátérünk a keskeny, kopott aszfaltútra, de nem megyünk rajta sokáig, csak pár száz lépést a Kis-sár-völgy füves mezejéig.
A Kis-sár-völgy és a vele szomszédos Mély-sár-völgy jellegzetes bükk-fennsíki rét. A ligetes mezőket töbrök beszakadásai tarkítják, és rálátni róluk a fennsíkot övező erdős csúcsokra.
Füves keréknyomokon a Mély-sár-völgy rétjén az erdő felé.
A Faktor-réti Madonna egy ősöreg, hármas törzsű bükkfán vigyázza az erre járók lépteit. A kéktúra ösvényén pont a fa előtt haladunk el.
A Pipis-hegy oldalában szintező szekérútról pillantjuk meg magunk előtt a Bánkút felett magasodó Bálványon álló mobilátjátszó és a mellette lévő kisebb kilátó tornyát. Már közeledünk Bánkúthoz, itt főleg arra kell ügyelnünk, hogy az egymásba fonódó, egymást keresztező keréknyomok között utat ne tévesszünk!
Ha jól navigálunk, akkor hamarosan megérkezünk a Bánkúti Síházhoz. Mivel a sípályák felső végén áll, telente a sízők szokták szállásként használni a házat, nyáron azonban könnyen hálóhelyet kaphatunk itt magunknak. Mivel turistaházként működik, az árai szolídak (a szomszédos Fehér Sas panzió némileg drágább), és még vacsorát is kaphatunk magunknak.
Ha még maradt időnk és energiánk, Bánkútról a zöld kereszt jelzésen mintegy húszperces sétával felkereshetjük a Bálvány 956 méter magas csúcsán álló fémvázas kilátótornyot. A meredek lépcsőkön és tyúklétrákon felkapaszkodva a tetőszintjére szédületes körpanoráma nyílik a környékre! Dél felé fordulva a Bükk-fennsík dimbes-dombos tetejére nyílik pompás kilátás.
Délnyugat felé a Csurgói-rétre nyílik kilátás, ezen túl fekszik a fák között Bánkút.
Észak felé a meredek csúcsú Dédesvár mögött feltűnik a hegyek lábánál fekvő Dédestapolcsány, mögötte már az Upponyi-hegység gerince emelkedik. Következő túranapunkon erre indulunk tovább, hogy aztán a hegyek mögött fekvő Putnokra érkezzünk meg a bükki túránk végén.


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats