UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



43. túra:
Mátraháza - Sirok


Túraleírás

Mátraházáról továbbindulva a Kékestetőre vezető kaptató már a településen elkezdődik. A kékesi országúton kapaszkodunk pár percet, majd erdei úton levágjuk az út egyik hajtűkanyarját. Amikor újra alánkfordul az út, akkor érjük el a sípálya alsó végét. Ráfordulunk erre a széles, monoton emelkedő, füves nyiladékra és egy alig két kilométeres úton 300 métert kapaszkodva érjük el a Kékestetőt (pecsételőhely). Innen a Mátra keleti gerincén folytatjuk az utunkat és az Erzsébet-szikla, Sas-kő, Kis-Sas-kő útvonalon érkezünk meg a Markazi-kapu nyergébe. Innen egy rövid sétával érjük el a Hármashatárt, pecsételünk az erdőbe kihelyezett bélyegzővel, aztán továbbindulunk a fűrészfogas gerincet követve. A Nagy-Szár-hegy, Cserepes-tető útvonalon érkezünk a Selyem-rétre, innen másszuk meg az Oroszlánvárt. A csúcsról leereszkedünk a Domoszlói-kapu nyergébe, eztán a Jagus és a Nagy-Zúgó-hegy érintésével kaptatunk fel az utolsó jelentős csúcsra, a Szederjes-tetőre. Innen leereszkedve erdei úton baktatunk a Remete-rétig, megállunk pár percre a Gazos-kő kilátópontján, aztán lassan elérjük a hosszú gerinc ellaposodó végét Sirok felett. A volt siroki vasútállomás mellett elhaladva országúton gyalogolunk be a faluba. Túránk 22,2 km hosszú lesz, 945 méter szinttel.

Mátraházáról indulunk neki az Országos Kéktúra sokak szerint legnehezebb szakaszának. Ahogy a túraleírásban is olvasni lehet, nem kimondottan nagy a táv, a 854 méter szint talán már jelent valamit, de a túranap igazi nehézsége az, hogy gyakorlatilag egyetlen métert sem teszünk meg vízszintesen, vagy kaptatunk felfelé valahová, vagy ereszkedünk éppen a fűrészfogas Mátra-gerincen! A túránkat egy nagy kapaszkodással kezdjük: Mátraházáról mindössze 2,4 km-en 300 méter emelkedést kell legyőznünk a Kékestetőig. Ennek nagy részét egy sípályán tesszük meg, amire közvetlenül Mátraháza felett térünk rá.
A sípálya meredeksége nem állandó, nagy lépcsők vannak benne, ezekre meredeken kaptatunk fel, aztán egy rövid időre az emelkedés megenyhül. Itt éppen egy meredekebb rész tövében állunk, előttünk pedig a lemenő nap megvilágítja a karcsú TV tornyot. A hegytetőn álló torony közelinek tűnik, pedig itt nagyjából az emelkedő kezepén járhatunk csak.
Itt már a kaptató végén járunk, a hegytető a sípálya végén álló fenyők mögött van. Miközben a sípályán felkapaszkodtunk a tetőre, a nap is lebukott már a látóhatár mögé.
A Kékestető csúcsán áll ez a szerény emlékmű, a tulajdonképpeni magassági pont. Ez jelzi hazánk legmagasabb hegycsúcsának tengerszint feletti magasságát, ami a ráfestett adatok szerint 1014 méter. De ha azt hisszük, hogy ennél magasabbra itt már nem juthatunk, akkor tévedünk... de erről majd kicsivel később!
A hegytetőn nincs sok látnivaló, a magassági pont mellett egy butiksor áll szorosan a TV torony kerítésére tapadva, kicsivel arrébb a Tető étterem faházát találjuk. Ez mellett kezdődik az északi sípálya, ennek a felső végéről nyílik ez a korlátozott kilátás Parádhuta és a távolabbi Parád felé.
Ha a Kékestetőről nyíló körpanorámára vagyunk kíváncsiak, akkor fel kell mennünk a TV torony kilátójába (van lift is, tehát nem kell gyalog megmásznunk)! A 165 méter magas torony 45 méteres szintjén található a kilátóterasz, így tehát 1059 méteres tengerszint feletti magasságből tekinthetünk körbe! Alattunk a Tető étterem faháza áll, a távolból idelátszik a Galyatető tömbje is.
Észak felé Parádhuta, Parád és Bodony látszik a hegyek lábánál, mögöttük a Mátraalja dombvilága hullámzik.
Persze télen is megéri feljönni a hegytetőre. Ezen a napon is, mint oly sok téli napon, a hőmérsékleti inverzió miatt a Mátra alacsonyabb környezetét betakarja a köd, a vékony rétegfelhőzet, csak a csúcsok állnak ki belőle. Ez a kilátás a keleti sípálya felső végéről nyílik, ezen kapaszkodtunk fel a hegytetőre a kéktúra útvonalán.
Ilyenkor is érdemes felmenni a TV torony kilátójába! Kelet felé végigpillanthatunk a Keleti-Mátra gerincén, arrafelé fogjuk folytatni a túránkat, hogy végigmenve a hosszú, fűrészfogas gerincen érkezzünk meg a túránk végén Sirokra. A távolban a Bükköt láthatjuk.
Nyugat felé tekintve a ködtengerből kiemelkedő Galyatetőt pillantjuk meg, a messzi távolban, a látóhatáron pedig a Börzsöny is feltűnik.
A Kékestetőről továbbindulva ereszkedni kezdünk a nyugati hegyoldalban. A jól kitaposott gyalogút sziklás, kőgörgelékes lejtőn ereszkedik meredeken.
Ahogy ereszkedünk, lassan kialakul alattunk a keskeny gerinc, amin a mai nap végig fogunk túrázni. Hol keskenyebben, hol szélesebben, de egész úton végig fog kísérni bennünket!
Alig fél óra alatt több mint száz méter szintet elveszítve ereszkedünk le a hegygerinc egy szinteztő szakaszára. Innen visszatekintve már magasan magunk felett látjuk a kékesi TV tornyot.
Kicsit tovább ballagva érkezünk meg az Erzsébet sziklához, és az azon álló fakereszthez. Innen is szép a kilátás a Kékestetőre!
Az Erzsébet-sziklától észak felé nyílik kilátás. Itt is feltűnik az egymás mögött fekvő három falu: Parádhuta, Parád és Bodony.
Ez a kilátás azután a fák közé visszaérve is elkísér bennünket egy darabon.
Az Erzsébet-szikla után a Mátra-gerinc egy különösen szép részére érkezünk: itt szinte pengeéles a gerinc, a gyalogút pedig pont a tetején kanyarog végig, csak alig-alig hullámvasutazva.
Télen is szép a gerinctúra: ekkor a lombjukvesztett fák között sokkal szebben látszódnak a keskeny bércen egymás mögött sorakozó sziklaalakzatok.
Az Erzsébet-sziklától csak pár perces séta a Sas-kő ormán álló turista emlékmű. A kéktúra ösvénye pár méterrel lejjebb halad el, a gerinc déli oldalában, de érdemes felkapaszkodni a meredek ösvényen a tetőre, már csak a kilátás végett is! A kőpiramist 1930-ban emelték az I. Világháborúban elesett turisták emlékezetére.
Északkelet felé tekintve Recsket látjuk lenn a hegyek lábánál, a háttérben pedig szépen kirajzolódik a Bükk kontúrja. Érdemes ebben az irányban alaposan körülnézni, mert a kép jobb oldalán, középen a szürke paca Sirok vára, a Bükk oldalában pedig feltűnik a Bél-kő kőfejtője is, amit majd három nap múlva érünk el a kéktúra útvonalán.
Kelet felé a további utunkat látjuk: előttünk fekszik a Kis-Sas-kő erdős oldala - ezt a tetőt balra, észak felé kerüljük meg -, mögötte feltűnik a Szár-hegy és a Cserepes-tető vonulata. Ez utóbbi kettőt meg kell majd másznunk!
Dél felé pillantva a Hegyes-tető erdős csúcsa mögött már az Alföld terül el. Jól látszanak a Mátrai Erőmű hűtőtornyai, valamint a mellette fekvő két mesterséges tó, Markazi-víztároló (jobbra) és a Domoszlói-víztároló (a kép bal szélén).
A Sas-kő keleti gerince közelében vezető jól kitaposott ösvényen ereszkedik lefelé a túracsapat.
Szintező gyalogút a Kis-Sas-kő északi oldalában. Itt árnyas bükkösben haladhatunk.
A Kis-Sas-kő keleti oldalába kifordulva eltűnnek a bükkök, errefelé már tölgyerdőben szintezünk tovább.
Kilátás a Kis-Sas-kő oldalából visszafelé, Galyatető irányába.
Kékestető és Sirok között mindössze egyetlen kéktúra pecsételőhely található, a Hármashatáron, az ottani erdészház közelében. A bélyegző az erdőben van, az ösvény mellett egy oszlopon találhatjuk a már megszokott dobozkájában.
Meredek kapaszkodás a Szár-hegy oldalában. Ez a kép jól mutatja a kelet-mátrai túraszakasz nehézségét és szépségét: a Kékestető és a Sirok közötti távolság zömét a végtelen erdőségben tesszük meg, anélkül, hogy a civilizáció bármilyen nyomát is felfedezhetnénk!
Kemény kaptató végén érkezünk fel a Szár-hegy csúcsára. Innen is szép kilátás nyílik az Alföld felé!
A Szár-hegyről is jól látható a hegyek lábánál fekvő Markazi-víztároló és mögötte a Mátrai Erőmű épületei is.
Ez a kép egy téli túrán készült a Szár-hegy nyugati oldalában. A ködös, párás időben vastagon belepte a zúzmara a fák ágait.
A Szár-hegy után megmásszuk még a Cserepes-tetőt (innen nincs kilátás), majd leereszkedünk a Selyem-rétre, az Oroszlánvár tövébe. Innen pillantjuk meg magunk előtt a szabályos kúp formájú hegyet. A képen is látható vadvédelmi kerítés mellett kapaszkodik fel a kéktúra ösvénye a tetőre.
Kilátás az Oroszlánvár csúcsáról vissza, nyugat felé. Előttünk a Cserepes-tető erdős oldala emelkedik, mögötte jobbra feltűnik a Kékestető is.
A hegytetőn állnak a vár nagyon szerény romjai. Az Aba nemzetségből származó Kompolti Kázmér építtette IV. Béla parancsára. A várat először egy 1325-ös okmányban említik. A sáncokkal körülvett vár feltehetően Eger 1552-es ostroma idején pusztult el. A legendák szerint a vár birtokosa csak olyan leányt volt hajlandó feleségül venni, aki még az oroszlánt is meglovagolja. Ennek csak a lovásza leánya, Ilona mert eleget tenni, akit aztán a várúr tényleg feleségül is vett. Innen származik a vár neve. Forrás
Az Oroszlánvár szinte tökéletes kúp formája csak akkor bontakozik ki, amikor már kelet felől pillantunk vissza rá, a Jagus oldalából. Az Oroszlánvár és a Jagus közötti Domoszlói-kapu nyerge mélyebben fekszik a Selyem-rétnél, meredekebb és hosszabb lejtő vezet le oda, mint amilyenen felkapaszkodtunk a csúcsra.
Ez a kép is egy téli túrán készült, de kicsit magasabbra kapaszkodva a Jagus oldalában. A kép bal oldalán a Cserepes-tető emelkedik, mögötte feltűnik a Kékestető, balra, a távolban a Galyatető is látható.
Kilátás a Jagus gerincéről északkelet felé, a hegyek lábainál fekvő Recskre.
Kicsit balra fordulva már a volt recski kőfejtő is a szemünkbe ötlik. A recski kényszermunkatábort a Heves megyei Recsk község mellett emelkedő Csákány-kő nevű hegy kőbányája közelében, 1950 októbere és 1953 ősze között, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) működtette. A mintegy 100 kisebb-nagyobb internáló- és munkatábor közül a leghírhedtebb volt, a „Magyar Gulag”. A szovjet Gulagok mintájára szervezett táborban a bírósági ítélet nélkül idehurcolt mintegy 1500 fogvatartottat minimális létfeltételek között dolgoztatták folyamatosan a kőbányában. Forrás
A Jagus gerincén végigvezető gyalogúton érjük el ezt a furcsa, tornyos vadászházat. Az utunkat a ház mögött végigfutó vadvédelmi kerítés külső oldalán folytatjuk majd és másszuk meg a Nagy-Zúgó-hegy jobbra álló csúcsát.
A vadvédelmi kerítés melletti kitaposott ösvényen a Nagy-Zúgó-hegy teteje felé.
Ezután már lassan eltűnnek a kilátópontok. Az erdőben másszuk meg a Szederjes-tető csúcsát, de erről a hegytetőről sem nyílik a fák között semmi kilátás. Azért érdemes leülni és pihenni itt egy sort, hiszen ez volt az utunk során az utolsó jelentősebb hegy.
A Szederjes-tetőről leereszkedve rátérünk egy erdei földútra, ami a gerinc alatt kanyarogva érkezik meg a Remete-rétre. Itt hagyjuk ott a szekérutat és lépünk be az erdőbe az Ozsvárt Péter emlékére állított kopjafa mellett.
Az erdős hátú Cseresnyés-tetőn keresztül érkezünk ki a Gazos-kő kilátópontjára. Itt újra kinyílik előttünk a panoráma, északkelet felé lenn a völgyben megpillantjuk magunk előtt Sirokot, tőle balra a vár romjai is feltűnnek a hegyoldalban.
Északnyugat felé Recsket és Mátraderecskét látjuk a távolban. Érdemes ezen a tetőn is leülni és körbetekinteni!
A Gazos-kő után egyre lejjebb ereszkedünk a lassacskán ellaposodó Mátra-gerincen. Az utolsó útba eső kilátóponton már közvetlenül alattunk látjuk Sirokot, a távolból pedig már a Bükk csúcsai hívogatnak bennünket. Innen még nagyjából egyórai menet a faluközpont, ennek a felét az erdőben, felét pedig országúton tesszük meg.


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats