UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



37. túra:
Felsőpetény - Becske


Túraleírás

Felsőpetényből továbbindulva rövid kitérőt teszünk az Almásy kastélyba, majd egy mezei földúton átballagunk Alsópeténybe. Pecsételés után továbbindulunk és a Romhányi-hegy gerincén átkelve leereszkedünk Romhányba. Kitérőt teszünk a Rákóczi törökmogyorófához, majd pecsételünk a Lilla presszóban és továbbindulunk innen is. Országúton ballagunk át Kétbodonyba, itt is bélyegzünk az igazoló füzetünkbe, majd magunk mögött hagyva a települést felkapaszkodunk a Cser-hát gerincére. Keresztezzük az Aszód-Balassagyarmat vasút vágányát, majd az Eresztvény dombhátán átkelve leereszkedünk Becskére. Túránk a hivtalos adatok szerint 25,0 km hosszú, összesen 650 m szintemelkedéssel.

Mai túránkat felsőpetényi kocsmánál kezdjük, pecsételünk az igazolófüzetünkbe, majd a Lókos-patak hídján keresztül átsétálunk a Petőfi utcára, ahol feltűnnek a már megszokott kék sáv jelzések.
A Petőfi utcán a község széle felé ballagva tőlünk jobbra feltűnik az Almásy kastély parkját övező kerítés. Az állandóan nyitott kapun keresztül pár perc alatt felsétálhatunk a kastélyhoz. Az 1902-ben épített kúriában korábban nevelőotthon is működött. 1955. november 2. és 1956. október 30. között itt tartották házi őrizetben Mindszenty József bíboros, esztergomi érseket. A kastély falán egy emléktábla örökíti meg ezt.
Az emléktábla közelről
Kilátás a falu szélén álló kúria bejáróútjáról Felsőpetényre.
Hamisítatlan cserháti táj tárul a szemünk elé a Felsőpetény és Alsópetény közötti földútról.
Utunk sokáig vezet a mezők, megművelt földek szélén, az erdőhatáron.
Később egy fenyves szélére kanyarodik az utunk, itt sokáig haladunk egy bekerített kaszáló kerítésoszlopai mellett.
Közvetlenül Alsópetény előtt vágunk át ezen a füves úton egy erdőfolton.
Alsópetény előtt kibukkanva az erdőből pillantjuk meg ezt a jurtatábort. Sajnos eddig semmilyen információt nem találtam a neten arról, hogy ki állíthatta kik számára ezeket a sátrakat.
A jurtatábor után már hamarosan elérjük Alsópetényt és a Gyurcsányi-Prónay kastély parkjával szemben fordulunk rá a község főutcájára, a Petőfi Sándor utcára. A kastély a XVIII. és XIX. században több lépésben épült ki a jelenlegi formájára, néhány éve kastélyszálló működik benne. A kerítésen nyáridőben betekintve alig lehet látni a lomboktól az épületet.
Ezen a kora tavasszal készült képen viszont jól látható a kis parkban álló épület, ráadásul időközben a kissé rozzant hidacskát is szebbre cserélték, és a kastélyhoz vezető feljáró is megváltozott.
A Petőfi Sándor utca túloldalán, a kastéllyal szemközti Templomdombon pillantjuk meg a falu római katolikus templomát. Egy emelkedő utcácskán, végül egy lépcsősoron felkapaszkodva jutunk el hozzá. Érdemes letérni a kéktúra útvonaláról és felkeresni a domboldalban álló épületet! Érdekessége a templomhajótól függetlenül, mellette álló harangtorony. Bár a templomépület gótikus szentélye még a XV. században épült, a barokk templomhajó jóval későbbre datálható, a harangtornyot pedig először csak 1832-ben említik.
A templom és a harangtorony egy kicsit más nézőpontból.
Rövid kapaszkodó végén érünk fel a templomhoz. A legutolsó felújítása az 1990-es évek elején történt
A harangtorony egy kis teraszon áll, ennek a szélén egy furcsa gúla emelkedik. Ezt az emlékművet özvegy Gyurcsányi Ignácné Blaskovics Terézia állíttatta családi kriptája fölé 1796-ban, a település egykori birtokosának, Werbőczy Istvánnak emlékére, aki a hagyomány szerint itt, ebben a faluban írta a Tripartitumot, vagy más néven Hármaskönyvet. A mű a XVI. század elején íródott és az akkori Magyarország szokásjogi gyűjteményének számít.
A harangtorony melletti teraszról jól látható a falu, a házak mögött pedig a Korpa-hegy fás-ligetes oldala is feltűnik. Nem is árt arrafelé alaposabban körülnéznünk, ugyanis a következőkben megmásszuk még azt a hegyet.
A templomtól visszaereszkedünk a Petőfi Sándor utcára és azon talpalunk be a központba. A Hármaskönyv fogadó és vendéglő épülete mellett térünk csak le róla, hogy a buszforduló felé folytassuk az utunkat.
A buszmegálló melletti információs táblán találjuk a kéktúra bélyegző dobozkáját.
Szőlőprés és öreg kocsi van kiállítva a váróterem mögötti kis parkban.
A Béke utcán vágunk bele az Alsópetényből kivezető kapaszkodóba, előttünk a Korpa-hegy ligetes oldala emelkedik. Ahogy már említettem, oda még fel kell másznunk!
Az utolsó házaknál visszafordulva már felmérhetjük, hogy nagyjából ugyanolyan magasan lehetünk, mint a szomszédos dombon álló templom. Persze a kapaszkodó itt még nem ért véget!
Pár perces további kapaszkodással kijutunk a Korpa-hegy ligetes oldalába, itt egy darabon szintezik alattunk a földút. Érdemes ezen a szakaszon balra tekingetnünk, mert a fák közötti réseken keresztül szép kilátás nyílik a völgyben fekvő Alsópetényre.
A Korpa-hegy megmászása után már az erdőben érjük el a Korpa-hegy és a Romhányi-hegy közötti széles nyeregben álló emeletes vadászházat. Érdemes itt pár perc pihenőt tartanunk a ház melletti pihenőpadokon, esőben akár be is húzódhatunk a fedett terasz alá.
A vadászház után egy régi irtásfolton cseperedő fiatal tölgyesben másszuk meg a Romhányi-hegyet. Fenn a gerincen áll ez az öreg tölgy, az utunk pont a tövébe kapaszkodik fel!
Hosszan ereszkedünk a Romhányi-hegy északi oldalában, mire magunk mögött hagyjuk az erdőt és feltűnik előttünk a szántóföldek túloldalán Romhány.
Egy kis zoommal már jól látható a dombon álló római katolikus templom és az általános iskola épülete.
A Batthyány utcán indulunk el Romhány központja felé. Itt áll az út jobb oldalán ez a szépen felújított palóc lakóház.
A kéktúra útvonalából kiágazó kék kereszt jelzés vezet a Rákóczi törökmogyorófához. A fa a település határában, a mezők szélén áll egy kis dombon. A hagyományok szerint a fejedelem itt letűzött botjából sarjadt ki, amikor a Romhányi csata idején ezen a halmon táborozott le.
A törökmogyorófa ágas-bogas ágait kora tavasszal még nem takarják el a lombok.
A törökmogyorófa dombjáról is jól látható a település.
A település központja felé ballagva találjuk az utca bal oldalán a Lilla presszó lila épületét. Itt található Romhányban az egyik kéktúra bélyegző.
Érdemes itt is leülni és pihenni pár percet a terasz napernyői alatt.
Csupán néhány perc kitérő a Lilla presszótól Romhány vasútállomása. A 76-os számú Diósjenő és Romhány közötti szárnyvonalon 2007 óta szünetel a személyszállítás, de teherforgalom még bonyolódik rajta. Az állomásépület melletti villanyoszlopon található a másik romhányi kéktúra bélyegző.
A Lilla presszóból továbbindulva pár perc alatt elérjük a Lókos-patak régi medre felett átívelő kőhidat. A XVIII. században épült helyi bányászású homokkőből a híd, ami most némileg partra vetett halként áll az üres mederben, mert időközben a patakot más irányba vezették el.
A híd déli oldalán áll Nepomuki Szent János szobra, amit a rajta lévő felirat tanúsága szerint 1795-ben állítottak fel.
Érdemes egy rövid kitérőt tennünk a hídtól fel a templom dombjára. A Kossuth úton érkezünk meg a községházához, innen már jól látható a római katolikus templom.
A községházától egy rövid kaptató végén érkezünk fel az 1836-ban épített klasszicista stílusú templomhoz. Szép a kilátás innen is a Romhány és a Romhányi-hegy között elterülő földekre.
Az öreg kőhídhoz visszatérve a Kétbodony felé vezető országút szélén indulunk tovább. Itt áll a Fáradt Vándor panzió, ahol viszonylag olcsón lehet ebédelni és szállást is talál magának a fáradt kéktúrázó!
Hamarosan magunk mögött hagyjuk Romhány utolsó telephelyeit is, és az útkanyar után már feltűnnek előttünk Kétbodony szélső házai.
Fából faragott Rákóczi szobor áll az országút mellett, a mellette lévő információs tábla szerint a szabadságharc egyik utolsó csatájának állít emléket. A Romhányi csatát 1710. január 22-én vívták meg, amit a kezdeti kuruc térnyerés ellenére a császári csapatok végül eldöntetlenre hoztak fel. Ennek a csatának van egy másik emlékműve is, ami a Romhányból Szátokra vezető út mellett, a tényleges harctéren áll.
A Rákóczi szobortól már néhány perc alatt megérkezünk Kétbodonyba, méghozzá a Felsőbodony nevű falurészbe. A hosszú Rákóczi utcán kell elballagnunk egészen az Alsóbodony nevű falurészbe vezető útelágazásig.
Alsó- és Felsőbodonyt a Kétbodonyi-patak széles völgyének szántói választják el egymástól. Az összekötőúttól jobbra tekintve már meg is pillanthatjuk a Cser-hát dombot (a kép jobb oldalán), ennek a gerincére fogunk felkapaszkodni a későbbiekben az innen is jól látható földúton.
Alsóbodonyban pár perces kitérővel talpalhatunk el a Hangi presszóig, az itteni kéktúra pecsételőhelyig. A bélyegző dobozkáját a fedett terasz egyik tartóoszlopára szerelve találhatjuk.
Kétbodonyt elhagyva egy mezőgazdasági telephely kerítésének sarkánál kezdjük meg a Cser-hát dombra felvezető hosszú kapaszkodót. Egy pillanatra megállva és visszafordulva az emelkedőn már messze magunk mögött látjuk a falu házait.
A gerincúton egyre feljebb kaptatva lassan megenyhül az emelkedő meredeksége. Idős tölgy hagyásfára van festve az egyik kék jelzés az út bal oldalán.
A hosszan elnyúló tetőt elérve folytatjuk a földúton gerinctúrát. Ez egy könnyen járható szakasz: a jól kitaposott földút csak alig-alig emelkedik, inkább csak hullámvasutazik a lábunk alatt.
Az egyik útkanyarban egy kisebb irtásfolton keresztül váratlan kilátás nyílik vissza, Alsóbodonyra. Még a faluvégi Kétbodonyi-víztároló is feltűnik alattunk!
Az erdőket később irtások és szántók váltják fel, innen kitűnő rálátás nyílik a Szanda-hegy csúcsaira. Becske után a mi utunk is arrafelé vezet majd tovább!
Később keresztezzük az Aszód és Balassagyarmat közötti vasutat, majd a földút felkapaszkodik az Eresztvény nevű dombhátra. Ennek a tetejéről készült a magunk mögött hagyott mezőkről ez a felvétel. Hamisítatlan cserháti táj húzódik errefelé erdős dombhátakkal, kaszálókkal, girbe-gurba szántókkal.
Előre pillantva feltűnik előttünk a Berceli-hegy, melynek az egyik mellékcsúcsát az andezitbányászással szinte teljesen elbontottak.
Leérve a következő völgybe pillantjuk meg Becske szélső házait, és innen is jól látható a Szanda-hegy szintén andezitbányászással felsebzett nyugati csúcsa.
Besétálunk a Fő utcán Becske központjába, itt találjuk az egyik kéktúra bélyegzőt a Vadász söröző belépőjében a falra szerelt dobozában. A másik két pecsét a szomszédos fagyizóban, illetve a közelben lévő vegyesboltban található. Itt fejezzük be a túránkat. Becskéről helyközi busszal, vagy kigyalogolva a mintegy húszpercnyire lévő vasúti megállóba vonattal utazhatunk el.


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats