UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



36. túra:
Katalinpusztai Látogatóközpont - Felsőpetény


Túraleírás

A Katalinpusztai Látogatóközponttól a Bik-kút érintésével felkapaszkodunk a Naszály gerincére, onnan pedig a csúcson lévő geodéziai mérőtoronyhoz. A keleti gerincen ereszkedve érünk el a Török-rétre, majd onnan Ősagárdra megyünk tovább. Pecsételünk a faluban, majd a mezőkön keresztül érkezünk el a Galamb-hegy gerincére. Végigballagunk az irtásfoltos gerincen, majd a kaszálókon átvágva Felsőpetény fölé érünk. Leereszkedünk a faluba, majd pecsételünk a Lókos-patak melletti kocsmában. Túránk a hivatalos adatok szerint 21,5 km hosszú, 825 méter szintemelkedéssel, a kitérők nélkül.

Túránkat a Katalinpusztai Látogatóközpontban kezdjük, ide a Szendehely központjából lévő, vagy a katalinpusztai kocsma-vegyesbolt páros előtti buszmegállóból nagyjából negyedórás sétával eljuthatunk. Pecsételünk a kis információ-erdei bolt-pénztár épülete mellett felszerelt kéktúra bélyegzővel, aztán elindulunk a Felsőpetényig vezető utunkon.
Ha az előző túránk végén nem tettük volna meg, most még nagyjából tízperces kitérővel felkereshetjük a látogatóközpontból a Rockenbauer Pál kopjafát. Ott állították fel, ahol egy magányos túráján végett vetett életének a híres televíziós szerkesztő-rendező, a Másfélmillió lépés Magyarországon című, az Országos Kéktúra útvonalát bemutató 14 részes filmsorozat megalkotója.
A látogatóközpontból indulva pár emeletnyit felfelé kapaszkodunk a Naszály oldalában, aztán már szintben indul tovább a szélesre taposott gyalogút. Ez egy kitűnően kiépített és jelzett szakasza az Országos Kéktúrának, hiszen rengeteg kiránduló és kisgyerekes család járja az erdőt a látogatóközpont környékén.
Kényelmes erdőjárás végén érkezünk meg ehhez az eróziós árok felett kiépített függőhídhoz. A kék jelzéseket követve átkelünk rajta, majd az árok peremén indulunk tovább felfelé a Naszály oldalában.
A függőhíd egy másik nézőpontból fényképezve
Pár perces kapaszkodással érkezünk meg a Bik-kúthoz és a mellette álló erdei pihenőhöz. A forrás a száraz nyarakon általában elapad, de a pihenőpadokra érdemes pár percre letelepedni és kifújni magunkat, mert innen a terep fokozatosan egyre nehezebb lesz majd!
A Bik-kút után is ösvényeken folytatjuk az utunkat, egy ideig még szintezünk a Naszály lábainál, aztán meredeken kapaszkodni kezdünk az északi hegyoldalban. Keskeny, köves, sok helyen súvadásos gyalogúton emelkedünk egyre feljebb.
Az ösvény emelkedése a Naszály széles hátát elérve megenyhül, innen tehetünk egy jelzetlen földúton kitérőt a hegy nagy kőfejtőjéig. A legfelső szintről (ahová megérkezünk) északnyugat felé tekintve jól látszik alattunk a Duna két ága által közrezárt Szentendrei-sziget és Dunakanyar egy része is. A hátteret a Visegrádi-hegység, illetve jobb oldalon már a Börzsöny hegyei adják.
Nyugat felé fordulva közvetlenül alattunk látjuk a Duna-Dráva Cement Kft. hatalmas gyárát, a korábbi Dunai Cementműveket. A kibányászott mészkövet hosszú szállítószalagon juttatják le a bányából a Dunaparton álló gyárba.
Délnyugat felé pillantva a Naszály lábainál elterülő Vácra nyílik szép kilátás, és valahol a párás távolban - ahol majd a két Dunaág egyesül - ott lehet valahol Budapest.
A kéktúra útvonalára visszatérve egy végső kapaszkodással érünk fel a Naszály 652 méter magas csúcsán álló geodéziai mérőtoronyhoz. A Csóványoson álló társához hasonlóan ezt sem használják már a földmérők, csak a turisták kapaszkodnak fel a tetejére. Nyáridőban alig lehet látni a vasbeton tornyot a mellette már magasra megnőtt fáktól.
Télen a lombjukvesztett fák közül már messzebbről feltűnik a hegytetőn álló torony.
Kapaszkodás a szintek közötti vaslétrán. A geodéziai mérőtornyok változó magasságúak, ez függ a környezetük jellegétől is, a Csóványos tetején álló torony hatemeletes, de a Naszályon álló testvére csupán háromszintes. A tornyok belseje félhomályos, hiszen alig szűrődik be fény kívülről a pici, résnyi ablakokon, most is csak a fényképezőgép villanója világítja be a belső teret.
A torony környezetében már eléggé megnőttek a fák, ezért csak korlátozott kilátás nyílik közöttük a környékre. Viszont éppen észak felé kitekinthetünk közöttük, meg is pillanthatjuk a távolban, a börzsönyi hegyek előterében Nógrád várát! Ezt a képet a fényképezőgépem legerősebb, hétszeres zoomjával készítettem! De azért ne keseredjünk el, a Naszályról lefelé menet lesznek még nagyon szép kilátásokat nyújtó pontok!
A Naszály csúcsáról a keleti gerincen kezdjük az ereszkedést, pár száz lépés után érünk ki az erdőből a bokros, ligetes hegyoldalba. Előttünk feltűnik a gerinc egy alacsonyabb csúcsa, a Kopasz-tető, a messzeségben pedig megpillanthatjuk a még távoli Mátrát is.
A Kopasz-tetőről észak-északkelet felé tekintve Ősagárdot pillantjuk meg a dombok ölén. Arra indulunk majd tovább, de nem a képen is látható hosszú, egyenes nyiladékban, hanem vele párhuzamosan, erdei földutakon. Ősagárd mögött a Galamb-hegy hosszú grince húzódik, fölötte-mögötte feltűnnek a felsőpetényi agyagbányák is.
Északnyugat felé még mindig a Börzsönyt látjuk, még a nógrádi Várhegy is képbe kerül. A távolban, a dombok lankái között feltűnik Nőtincs is.
Egyre lejjebb ereszkedve a Naszály köves keleti gerincén szinte állandó a kilátás észak felé. Most újra Ősagárdra pillanthatunk le, de a távolban jobbra már látszanak a Szanda-hegy ikercsúcsai is. A Szanda-hegy jobb oldali, keleti csúcsát majd két túranap múlva másszuk meg, hogy a várromoktól csodáljuk meg az onnan nyíló körpanorámát.
A napsütötte gerincen az ösvényünket a fokozottan védett sziklagyep szegélyezi, táblák is figyelmeztetnek arra, hogy csak a turistaúton közlekedjünk, lehetőleg ne térve le róla.
A sziklagyep flórája nem homogén, több, különféle növény társulásából jött létre. Érdemes néha megállni egy-egy pillanatra, hogy megcsodálhassuk ezeket a május végén, június elején virágzó növényeket!
És újra a kilátás, amivel alig lehet betelni! A dombok között most Alsópetényt látjuk, a távolban pedig újra feltűnik a Mátra vonulata.
A fényképezőgépem maximális, hétszeres zoomjával készítettem ezt a képet a még távoli Szanda-hegyről. Nem csak a félig elbányászott nyugati csúcs látszik a képen, de a jobb oldali, keleti csúcson feltűnik a várrom egyetlen épen maradt, felkiáltójelként az égbe meredő falmaradványa is.
Továbbindulva lassan elérjük az itt még csenevész erdőt, és eltűnik a csodálatos kilátás.
Itt még mindig a gerinc közelében ereszkedünk, de már árnyas erdőben.
A Naszály lábainál turistautak csomópontjába érkezünk a Török-rét apró mezején. Itt keresztezi egymást az Országos Kéktúra és a Pest-megyei Piros túra útvonala. Ezzel a piros jelzéssel már találkoztunk Katalinpuszta hátárában is, csak amíg a kék jelzések megmászták a Naszályt, a piros jelzés a hegy hosszú gerincének tövében jött idáig, a Gyadai-réten keresztül.
Megérkeztünk a Cserhát dombvilágába, a még hegynek számító Naszály után az első domb, amire felkapaszkodunk, az a Nagy-máj 372 méter magas gerince. Itt találjuk a gerincút mellett ezt az apró pihenőházat.
Árnyas pihenőpadok csábítanak leülésre a kisház mellett.
Lassan elérjük az első kaszálókat. A Nagy-máj erdejéből kilépve a Farkas-bérc dombháta húzódik előttünk keresztben. Jobbra, délkelet felé végigpillantva rajta feltűnik a távoli Keszeg falu is.
Visszatekintve már jó a rálátásunk a Naszályra is. A lágyan ereszkedő keleti gerincén épp az imént jöttünk végig.
A Farkas-bércen átvágva a túlsó, északi oldalán leereszkedve ismét megpillantjuk a távoli Börzsönyt.
Az összefutó keréknyomokból kialakuló jól kijárt földút nagyfeszültségű távvezetékeket keresztez még Ősagárd előtt. Innen már csak pár perc séta a falu.
Ősagárd a Sinkár-patak völgyében fekszik, az utóbbi években egy kis parkot, tavacskát és turistapihenőt alakítottak ki a völgy széles lapályán. Akár itt is leülhetünk pár percre pihenni, de már csak alig néhány percnyire vagyunk a bélyegzőhelyként is szolgáló kocsmától!
Megérkezés Ősagárdra. A faluközpont felé bandukolva elhaladunk a Szabadság utca házsora előtt.
A falu főutcájára, a Rákóczi Ferenc utcára rátérve érkezünk a pecsételőhelyként szolgáló kocsma-vegyesbolt páros épületéhez. A bolt csak délelőttönként tart nyitva, a kocsma reggeltől estig, de hétköznap az is bezár tizenegy és délután kettő között. Így aztán megesik, hogy egyiket sem találjuk nyitva, és akkor hoppon maradunk, mert nem tudunk itt pecsételni...
A lassan pusztuló házak között öröm megpillantani ezt a szépen felújított parasztportát. Ezen a június elejei túrámon éppen érett a meggy a ház előtti fán...
Folytatva az utunkat épp az evangélikus templom előtt kell balra letérnünk a Rákóczi Ferenc utcáról. A templomot 1785-86-ban építették a hívek saját munkájukkal, tornya csak 1824-re készült el.
A templom falán találjuk a falu világháborúkban elesett lakosainak emléktábláit.
Egy öreg temető sírkövei állnak a templommal szemben, az út túlsó oldalán.
Ősagárdot elhagyva a mezők peremén kanyargó földúton indulunk tovább.
Egy idő után visszatekintve már a messzi távolban látjuk Ősagárdot, de a Naszály hosszú gerince szépen látszik a dombvonulatok felett.
A napsütötte mezők után északnyugat felé térünk, a Galamb-hegy erdős hátán végigvezető földútra.
A korábbi erdős dombháton sok helyen folyik a fakitermelés, itt éppen belebotlottam egy favágó csapatba. Munkájuk hatására egyre több az irtásfolt, és egyre kevesebb az árnyék.
Ez a hatalmas, koros tölgy a Galamb-hegy gerincén áll a földút mellett. Nyáridőben megbújik az erdő fiatalabb fái között, de ezen a kora tavaszi túrán a vastag törzsével és szélesen elterülő ágaival már messziről felhívja magára a figyelmet.
A gerincútról egy vadiúj tarvágáson keresztül észak felé tekintve feltűnik a távolban Felsőpetény. Ez a falu a mai napi uticélunk, de még légvonalban is legalább három kilométerre vagyunk tőle.
Egy déli irányban nyíló irtásfolton keresztül pedig újra megpillantjuk Ősagárdot és a Naszályt. Csodálkozva látjuk, hogy bár több mint fél órája indultunk tovább a faluból, még alig vagyunk kilométernyire tőle! Ennek az oka az, hogy egy nagy vargabetűvel megkerültük a falu és a Galamb-hegy között húzódó völgy völgyfőjét.
Később az erdőt magunk mögött hagyva kiérünk a Felsőpetény feletti kaszálókra. Az erdei földút gyenge keréknyomokká alakul, amit sokszor alig lehet észrevenni a magas fűben. A távolban ismét feltűnik a Börzsöny.
A kaszálókon persze észak felé ismét megnyílik a kilátás, jobbra, a távolban, a Romhányi-hegy hosszú gerincének a lábainál még Alsópetény is feltűnik. Felsőpetény után arrafelé vesszük majd az irányt.
De egyelőre távolodunk Alsópeténytől, ahogy továbbindulunk az erdőszélre kunkorodó keréknyomokon.
Ez a kép a már az előző felvételen is látható erdősarokról készült, ahogy lepilantottam a Galamb-hegy lábainál elterülő Felsőpetényre. Itt a keréknyomok jobbra térnek és elindulnak lefelé a mező szélén a falu irányába. El ne felejtsünk a balra lenn látható magaslesnél letérni a keréknyomokról, mert azok ott jobbra, kelet felé térnek! Dzsindzsás, benőtt ösvényeken vágunk majd át az erdőfolton Felsőpetény felé tartva.
Kátyús, esős időben sáros földúton érjük el Felsőpetényt. A házak felett jól látszanak a Romhányi-hegy oldalában az agyagbányák gödrei.
Felsőpetényben, a pecsételőhelyként is szolgáló kocsma közelében találhatóak ezek a régi pincelejárók.
Már kezdjük kitapasztalni, hogy a Cserháton a kocsmákban találjuk a kéktúra bélyegzőket. Ebben a faluban is meg kell látogatnunk a kéktúra útvonaláról való pár lépésnyi letéréssel a Lókos-patak és a Pusztaszántói-patak összefolyásánál álló műintézményt.


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats