UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



31. túra:
Dobogókő - Visegrád, komp


Túraleírás

A dobogókői Eötvös Lóránd turistaháztól indulva kelet felé végigmegyünk a gerincet követő sétányon, majd a sípályánál keresztezzük az aszfaltutat, és egy földúton továbbra is a gerincet követve haladunk. Leereszkedünk a Bükkös-patak felső völgyébe, majd onnan erdei utakon jutunk ki a Sikárosi-rétre. Elhaladunk az erdészház előtt (pecsételőhely), majd a Bükkös-patak völgyén és az Öreg-nyílás-völgyön keresztül felkapaszkodunk Pilisszentlászlóra és pecsételünk ott is a Gesztenyés sörözőben. További kapaszkodóval jutunk fel a Pap-réti erdészházhoz (pecsételőhely), majd érintjük a Palócki-rétet és szintben végighaladunk az Urak asztala oldalában. Keresztezzük a Vízverés nyergének rétjét, aztán a Moli pihenő és a Borjúfő kilátópontjainak érintésével leereszkedünk a Visegrádi-kapu nyergébe. További ereszkedéssel érjük el a Nagy-Villám alatti autóparkolót (pecsételés a vendéglőben), rövid kitérővel felkeressük a Zsitvay kilátót a Nagy-Villám csúcsán, aztán egy erdei sétányon a Fellegvár parkolójába érkezünk. Innen meredeken leereszkedünk Visegrádra, utunkat a Dunaparton, a kompállomásnál fejezzük be. Utunk a kiírás szerint 24,2 km hosszú, 611 méter emelkedéssel.

A mai túránkat Dobogókőn kezdjük, érdemes indulás előtt kisétálni a kilátóteraszra, hogy megnézzük a már ismerős kilátást. Kicsit párás még a reggeli levegő, de azért jól látszik lenn a Duna szalagja, ahogy nyugat felől belekezd a Szent Mihály-hegy megkerülésébe - ez maga a Dunakanyar - a messzi háttérben pedig sejtelmesen feldereng a Magas-Börzsöny hegyvidéke.
Indulás után végigsétálunk a gerincen vezető murvás sétányon és elhaladunk a Hotel Nimród mögött is. Ez a kép a szálloda frontját mutatja, ez némileg attraktívabb, mint a hátsó fertálya!
Továbbra is a gerincen haladva érkezünk meg a jurtatáborhoz. A tábor négy jurtája turistaszállásként is üzemel, árai meglehetősen pénztárcabarátok. A jurták befogadóképessége egyenként 8-10 fő, ezért ha nem az egészet foglaljuk le, elképzelhető, hogy másokkal is osztoznunk kell rajta.
A jurtatábor mellett álló, Makovecz Imre 1979-ben készített tervei alapján 1980-ban épült zsindelyestetős ház eredetileg azzal a céllal jött létre, hogy a közeli sífelvonó villanymotorja ne a szabadban legyen, valamint, hogy a síelőknek melegedési és büfé lehetőséget biztosítson. Az évek múlásával a Zsindelyes Vendégház a vendégek igényeihez maximálisan alkalmazkodott, a lehetőségekhez mérten jelentősen kibővítette az étel- és italkínálatát, nyílt tüzű kandallóval, barátságos, családias hangulattal várja a túrázókat, kirándulókat és a síelőket. Forrás
Dobogókő egyetlen sípályája a hegy északi, a délinél jóval meredekebb lejtőjén lett kialakítva. A sípálya mellett keresztezi a kéktúra a gerinccel párhuzamosan haladó keskeny aszfaltutat, hogy aztán bevegye magát az erdőbe.
Az erdőben is tovább követjük a Dobogókő kelet-nyugati irányban hosszan elnyúló gerincét, átvágunk a Kerek-bükk erdején, majd az Öreg-vágás-hegy ritkított tölgyesében folytatjuk az utunkat csak alig-alig ereszkedve.
A lejtő hirtelen kezdődik, először szerpentinező ösvényen, aztán erdei földúton ereszkedünk le a Bükkös-patak felső völgyébe.
Lepillantva a völgy aljára mélyen magunk alatt látjuk a Bükkös-patak medrét.
Nagyjából egy órával a Dobogókőről való indulásunk után érkezünk meg a Sikárosi-rét nyugati sarkára. A rét a Visegrádi-hegység egyik szinte teljesen zárt medencéjében helyezkedik el, öt-hatszáz méteres hegyek gyűrűjében.
Füves keréknyomokon indulunk neki a tágas rétnek, hogy először a délnyugati peremén haladjunk végig.
Visszapillantás az eddig megtett útra a keréknyomokról.
Egy friss irtásfoltot megkerülve és egy kisebb erdősávon átvágva érjük el a Szilágyi Bernát-forrást és a mellette lévő erdei pihenő padjait, asztalait. Az átlagosnál szárazabb években a forrás általában elapad.
A forrástól már csak pár száz lépés a Sikárosi rét keleti sarkában álló erdészház. A kapujától nem messze találjuk egy korosabb tölgyfán a kéktúra bélyegző kis kék-fehér egyendobozkáját. Ne felejtsünk el az igazoló füzetünkbe bélyegezni vele!
A Sikárosi erdészház után ismét összeszűkül a Bükkös-patak völgye, bár itt már nem olyan szurdokszerűen, mint amilyen a Sikárosi-rét túlsó oldalán volt. A völgy bejáratánál áll egy emlékmű, ami Lenkó Edének, a Természetbarátok Asztaltársasága elnökének állít emléket, aki 1917. december 30.-án, egy túrán itt kapott szívszélhüdést.
Az emlékmű után kezdődik a mai túránk egyik legszebb része a Bükkös-patak völgyében. A turistaút többször is keresztezi a kanyargós patakmedret, de maga a patak által vájt völgy is számtalan kanyarral tör át a Visegrádi-hegység keleti hegyei között.
A Bükkös-patak völgyében 2.
A Bükkös-patak völgyében 3.
A Bükkös-patakot keresztező egyik fahíd mellett találjuk a Kárpát-forrást. A felvétel készítésekor ő is éppen csak csordogált.
Fahíd a Bükkös-patak felett a Kárpát-forrásnál.
Egy volt ifjúsági tábor helyén szépen kialakított erdei pihenőt és egy esővédő házikót találunk.
Az erdei pihenő után még egy darabon a Bükkös-patak vadregényes völgyében folytatjuk az utunkat.
Az eddigi képek egy októberi túrán készültek, de érdemes a Bükkös-patak völgyét kora tavasszal is felkeresni. Ilyenkor a hegyek között olvadó hó megduzzasztja a patakot, ráadásul a lombnélküli fák között jobban láthatóak a völgyet kísérő hegyoldalak is.
Kora tavasz a Bükkös-patak völgyében.
Hamarosan magunk mögött hagyjuk a Bükkös-patak völgyét, hogy beforduljunk egy mellékvölgyébe, az északnak tartó Öreg-nyílás-völgybe. Itt nincs állandó vízfolyás, utunk egy részét a völgy alján, az áradások által idesodort sziklatömbök között tesszük meg.
Az Öreg-nyílás-völgy alján vezet a kanyargós gyalogút.
Később felkapaszkodunk a völgy oldalában futó és Pilisszentlászlóra tartó erdei aszfaltútra. Mi is a faluba tartunk, de nem követjük az út szerpentinkanyarjait.
Néhány száz lépés után le is térünk az aszfaltútról és visszaereszkedve az Öreg-nyílás-völgy aljára keresztezzük a száraz patakmedret egy kis hídon.
A fahídtól már folyamatosan emelkedve kapaszkodunk fel a Pilisszentlászló előtti dombgerincre, ahol a Kis Rigó vendéglő áll. Szép a kilátás a vendéglő kerthelységéből a völgyben elterülő falura. A Kis Rigó meglehetősen jól ismert a kirándulók közötti is, nyáridőben hétvégéken szinte csak előzetes foglalással lehet itt asztalhoz jutni!
A Kis Rigó vendéglő melletti üres telken 2006-ban a pilisszentlászlói Kékvölgy Waldorf iskola építtetett egy egyszerű kilátót, ahonnan a falura nyíló kilátást lehetett megnézni, sajnos később ezt lebontották.
Ilyen volt a kilátás a kis fatoronyból Pilisszentlászlóra. Lenn a kiszélesedő völgyben terül el a falu, a háttérben látható a Szent László-völgy, amin keresztül leereszkedhetnénk egészen Visegrádig. Az Országos Kéktúra azonban nem ezt az egyszerű utat választja, a jelzett ösvény a falu után visszakapaszkodik a képen jobb oldalon álló Rózsa-hegy oldalában a hegygerincre.
Pilisszentlászló központjában találjuk vadgesztenyefák árnyékában a Gesztenyés sörözőt, a kéktúra pecsételőhelyet.
A Gesztenyés söröző belülről. A kéktúra bélyegzőt a pultnál kell elkérni a csapostól. Mivel nagyjából fele úton járunk Dobogókő és Visegrád között, érdemes itt egy kicsit megpihenni.
Kis kápolna áll Pilisszentlászló főterén, mellette pedig a község névadója, Szent László királyunk mellszobra látható.
A Szent László szobor közelről.
Pilisszentlászlóról továbbindulva ösvényeken felkaptatunk a Rózsa-hegy oldalában a hegytetők között kanyargó keskeny erdőgazdasági aszfaltútra, ezen folytatjuk az utunkat a Pap-rét felé.
Megérkezés a Pap-rétre. A keskeny aszfaltúttól balra az erdészház kerítése húzódik, a pecsételőhely az út mellett álló hatalmas tölgy alatt van. A kéktúra bélyegző dobozkája egy, az erdészház kerítésén belüli oszlopra van felszerelve (ez tulajdonképpen a régebbi kerítés egy oszlopa, amikor azt lebontották, ezt az oszlopát meghagyták a bélyegző dobozával együtt), ami a képet kinagyítva már könnyebben észrevehető.
A pecsételőhelytől továbbindulva pár lépés után elérjük az erdészeti utak kereszteződését. Nekünk itt egyenesen kell továbbindulni a túlsó oldal rétjén keresztül, egy kis erdei pihenő padjai, asztalai mellett elhaladva.
A Pap-rét után térünk rá arra a jól kijárt, kavicsos erdei útra, ami aztán végighalad a letelepedésre csábító Palócki-rét déli peremén.
Később az erdei útról balra térünk és észak felé indulunk el az Urak asztala keleti oldalában. Régebben ki volt téve egy-egy figyelmeztető tábla ennek az útszakasznak az elején és a végén, ami arra figyelmeztetett, hogy ez az ösvény csak nappal járható, mostanra ezek a táblák eltűntek, de csak azt tudom tanácsolni, napvilágnál tegyük meg utunk ezen szakaszát!
Az ösvény végigszintezik az Urak asztala oldalában, közben a hegyoldal egyre meredekebbé válik, a gyalogút is egyre jobban összeszűkül, súvadások nehezítik a haladást. Alaposan a lábunk alá kell itt nézni, hogy hová tesszük a bakancsainkat!
Szerencsére ez a szakasz csak néhány száz lépés hosszú, aztán a hegyoldal meredeksége csökkenni kezd, és az ösvény is jobban járhatóvá válik.
A gyalogútról időnként szép kilátás nyílik kelet felé a Duna széles völgyére, kicsit távolabb feltűnik Vác és a mögötte balra álló Naszály is. Nem árt alaposabban szemügyre venni ezt a hegyet, hiszen még ezt is meg fogjuk mászni a börzsönyi kitérőnk után!
Kényelmes sétával érkezünk meg a továbbra is szintező gyalogúton a Vízverés nyergének füves tisztására. Az alig látható ösvényen átvágunk rajta, hogy aztán a túlsó oldalán megint elnyeljen bennünket az erdő.
A Vízverés nyerge után felkapaszkodunk az Őr-hegy nyugati gerincére, a Hajlékos-bércre, itt lépünk be egy kényelmesen járható létrán egy elkerített területre.
A Hajlékos-bérc északi oldalán leereszkedve egy egyre keskenyebb gerincre érkezünk, ezen haladunk egy darabig hullámvasutazva, gyakorlatilag szintben haladva.
Váratlanul kilátás nyílik balra, nyugat felé. Letekintve a Dunakanyar nyugati felét látjuk, ahogy a folyó belekezd a Kisalföld felől érkezve a Szent Mihály-hegy megkerülésébe. Érdemes pár percre letelepedni a kövekből összerótt pihenőpadra és élvezni az innen nyíló csodálatos kilátást!
Kilátás a pihenőpadtól a Dunára és a hegyekre.
Ha alaposan szemügyre vesszük a kőpadot, kopott fémtáblát vehetünk észre rajta. Még éppen ki lehet betűzni a szövegét: "Foglalta a KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesülete Hegymászó Szakosztálya MOLNÁR LAJOS emlékére 1975. Molnár Lajos emlékére lett a kőpad neve Moli pihenő, a térkép is így jelöli a helyet.
A Moli pihenő után pár lépéssel elérjük a gerinc végét és az ösvény meredek ereszkedésbe kezd. A szinte gatyafékes lejtő egy pontjáról kék háromszög jelzések indulnak balra, hogy pár lépéssel kivezessenek a Borjúfő szikláihoz. Érdemes itt is megállni pár pillanatra és gyönyörködni a kilátásban!
Innen már a Dunakanyar középső szakaszát is láthatjuk, nagyszerű kilátás nyílik a Duna túlsó partján álló, a Szent Mihály-hegy és a Hegyes-tető közötti gerincre is. Ezt a hegyet is érdemes alaposan megnézni, hiszen a Dunán átkelve a Hegyes-tető lesz az első hegy, amit megmászunk!
Látható már a Borjúfő szikláitól Visegrád és a túlsó parton fekvő Nagymaros is. Légvonalban már csak alig három kilométerre vagyunk a Dunától, de addig még sok látnivaló lesz útközben!
A meredek ereszkedő vége a Visegrádi-nyeregben van, itt térünk rá arra a földútra, amin aztán még hosszan ereszkedünk Visegrád felé.
Ereszkedés a jól járható földúton.
Egy rövidebb kaptató után hirtelen bukkanunk ki az erdőből a Fekete-hegy füves-ligetes oldalába. Pihenőhelyek mellett haladunk el, nyáridőben sokan szoktak errefelé piknikezni, de ezen az október végi túrámon senkivel sem találkozam itt.
A Fekete-hegy északi oldalából pillantjuk meg a Nagy-Villám tetején álló Zsitvay kilátó bástyaszerű tornyát, alatta egy hatalmnas autóparkoló, a Nagy-Villám oldalában pedig a nyári bobpálya kacskaringós útvonala látható.
Az autóparkoló nyugati sarkánál indulnak tovább a kék jelzések Visegrád felé, de itt le kell térnünk pecsételni! A Nagy-Villám oldalába felkapaszkodva pillantjuk meg a vendéglő épületét, a kéktúra bélyegző itt található a teraszról nyíló bejárati ajtó mögött egy asztalon.
A vendéglőtől csupán pár száz lépésnyi séta a Nagy-Villám tetején álló Zsitvay kilátó, amit 1933-ban építettek a 378 méter magas hegycsúcsra. 2005-ben műemlékké nyilvánították. Nevét Zsitvay Tiborról kapta, aki a múlt század egyik kiemelkedő személyisége volt, többek között Igazságügyi Miniszter és a Magyar Turista Szövetség Elnöke. Érdemes megvenni a belépőjegyet és felsétálni a legfelső szinte, mert csodálatos kilátás nyílik onnan a környékre és a Dunakanyarra! Nyitvatartásáról és a belépőkről bővebb információ ITT
A kilátóból délnyugat felé tekintve pontosan előttünk áll a szomszédos hegyre épített Visegrádi Fellegvár, ezen a túrán még azt is felkeressük majd! Mellette balról a Hotel Silvanus épülete bújik meg a Vár-hegy és a Fekete-hegy közötti széles nyeregben, mögötte feltűnik a Duna szalagja is. A folyó túlsó partján jól látható a Szent Mihály-hegy és a Hegyes-tető közötti gerinc, a Dunán átkelve oda is felkapaszkodunk majd - de csak a következő túránkon.
Északnyugat felé fordulva a távolban feltűnnek a Magas-Börzsöny hegycsúcsai is. Két túranap múlva oda is eljutunk majd!
Tőlünk keletre a Duna már kifordul a hegyek közül, szélesen terül el előttünk a Szentendrei-sziget síksága. A háttérben középen a Naszály áll, jól látható az oldalában a hatalmas kőfejtő, ahonnan a hegy lábainál épült Dunai Cement Művekbe (mostani nevén Duna-Dráva Cement Kft.) szállítják feldolgozásra a tiszta mészkövet.
A Nagy-Villámról visszatérve az Országos Kéktúra útvonalára egy széles és a környéken kirándulók által is kedvelt sétányon ballagunk át a Fellegvárhoz. Az amúgy teljesen zárt erdő fái között nyílik ez a kis kilátás a Dunára és a Szentendrei-sziget északi csúcsára.
A Fellegvár alatti parkolóban aztán ismét visszacseppenünk a civilizációba. Szuveníresboltok hosszú sora kínálja a kissé giccses áruit, az innen induló meredek ösvényen pedig már hamar leereszkedhetünk Visegrádra, de ha van még egy óránk, akkor tegyünk egy kis kitérőt az ódon várfalak közé is!
A vár legkorábbi részeinek megépülése IV.Béla királynak és feleségének a tatárjárás utáni, az ország védelmét fokozó építő tevékenységének köthető. Az 1246-1247 körül meginduló munkák költségeit Mária királyné a niceai görög császári házból magával hozott ékszerei árából fedezte. III. Endre halála után, 1301-ben a vár valószínűleg osztozott Esztergom sorsában, és Vencel király cseh katonáinak a kezére került. A csehektől Csák Máté foglalta el, aki sokáig meg tudta akadályozni, hogy az Anjou Károly Róbert hatalmát az ország közepére is kiterjessze. 1387-es megkoronázása után Zsigmond is Visegrádon tartotta hivatalos székhelyét, de 1405 után fokozatosan Budára költözött át az udvar. Hamarosan megindult a budai királyi palota nagyszabású kiépítése is.
1541-ben Buda, 1543-ban pedig Esztergom is a török kezére került. 1544-ben Mehmed budai pasa és az esztergomi bég, a török várak őrségét összevonva Visegrádot fogta ostrom alá. Miután ágyúikkal sikerült ledönteniük az Alsóvár lakótornyának déli sarkát, a várnak az a része megadta magát. A Fellegvár őrsége Amadé Péterrel az élén mindaddig kitartott, amíg az ivóvizük el nem fogyott. Mivel sehonnan sem érkezett segítség, végül feladták a reménytelen harcot. A török szabad elvonulást ígért, de szószegő módon lemészárolta a védőket. A tizenöt éves háborúban 1595 kora őszén, Esztergom bevétele után, a Mátyás főherceg vezetése alatt álló keresztény sereg, Pálffy Miklós és Aldobrandini vezetésével ostrom alá vette a visegrádi várat. Szeptember 12-én Piri aga várparancsnok, beleegyezve az Aldobrandini szabta feltételekbe, megadta magát, azonban a törökök 1605-ben visszafoglalták a várakat.
Túrázók a vár kilátóteraszán - A felszabadító háború idején, 1684-ben, a Buda ostromára készülő Lotharingiai Károly vette ostrom alá Visegrádot. A 11 000 gyalogosból és 7000 lovasból álló sereg először a várost foglalta el, majd rövidesen megadta magát a vár őrsége is. Nem sokáig tudtuk tartani a várat, a török egy évvel később ismét visszafoglalta! Az 1686. évi hadjárat alkalmával, Buda felszabadítása után, Visegrád is a keresztény seregek kezébe került - most már véglegesen. Miután a következő években a császári csapatok a törököket Temesvár és Belgrád vidékéig szorították vissza, és Esztergomot, illetve Érsekújvárt megfelelő őrséggel szerelték fel, a visegrádi vár feleslegessé vált. Az épületeket kiürítették, majd a falakat megrongálták. Forrás, mint várak esetén mindig: www.varak.hu
Kilátás a Fellegvárból a Dunára és a Szentendrei-sziget északi csúcsára.
Kelet felé tekintve lenn a nyeregben fekszik az autóparkoló, ahonnan felkapaszkodtunk a várba, kicsit távolabb a Hotel Silvánus épülete bújik mag az erdőben, a háttérben balra a Nagy-Villámot látjuk, tetején a Zsitvay kilátó tornyával, oldalában a vendéglővel, ahol pecstéltünk alig egy órája.
Ha már muguntuk a nézelődést a várban, térjünk vissza az autóparkolóhoz, aminek a széléről egy eléggé meredek ösvényen tudunk leereszkedni a Vár-hegy délkeleti gerincét követve Visegrádra. Ez a kép visszapillantva készült a meredek gyalogút kapaszkodójáról.
A meredek ereszkedés Visegrád főutcáján, a Mátyás király úton ér véget. Itt áll a település római katolikus temploma. A barokk stílusú templom az 1700-as évek második felében épült, Schade Lénárt tervezte. Az egyhajós, egytornyú, boltozatos belsőterű templom főoltárát - a budavári Zsigmond-kápolnából származó - szép színhatású oltárkép díszíti. Vicenz Fischer XVIII. századi festő műve. A templom további berendezése - a szószék, a padok, a keresztelőmedence - szintén XVIII. századi eredetű. Forrás
A Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok immár 30 éve állít emléket az 1335-ös visegrádi királytalálkozónak, a középkori Európa egyik legfontosabb eseményének. E három napon lovagi tornák, királyi menet és esti fáklyás felvonulás, vásár, koncertek, királyi borudvar várja az idelátogatókat, megidézve az utánozhatatlan középkori hangulatot. Ez például egy kosztümös felvonulás, amibe az egyik túrám végén botlottam bele Visegrád utcáin. Forrás
Visegrád egy másik nevezetessége a Várhegy tövében álló királyi palota. A palota története akkor kezdődött, amikor 1323-ban Károly Róbert a királyi udvart Visegrádra helyezte, ekkor kezdett építkezni a városban. Az épületegyüttes első említése meglehetősen rossz emlékű: a Képes Krónika szerint Zách Felicián itt támadt rá a királyi családra. Károly Róbert idején csak néhány lakóház épült fel és kialakítottak egy lovagi torna rendezésére alkalmas teret, ahol olykor maga a király is nyeregbe szállt. Az Anjou korban a terület városrész volt több épülettel, amit Zsigmond uralkodása alatt alakítottak palotává. A paloták termeiben is megtalálhatók a Zsigmond kori, kényelmi átalakítások és díszítések nyomai. A palotát később némileg elhanyagolták, és ebben csak Hunyadi Mátyás aragóniai Beatrix-szal kötött 1476-os házassága hozott változást.
A késő gótikus stílusban átépített palotában Itália után Európában először megjelent a reneszánsz építő- és szobrászművészet is. Kevés új épületet építettek, a régieket alakították át a kor igényei szerint. A Zsigmond-kori díszudvart átépítve, annak első szintjén reneszánsz loggiát alakítottak ki, földszintjén pedig a képen is látható gótikus kerengőt. A kertben új teraszokat építettek.
A szobrok, szökőkutak Giovanni Dalmata szobrászműhelyében készültek. Az ő nevéhez köthető a palota leghíresebb dísze, a Herkules-kút elkészítése is. A kutat Mátyás címerei díszítik, és a gyermek Herkules valószínűleg a hadvezér király törvénytelen fiára, Corvin Jánosra utal. A képen is látható kút az eredetinek csupán másolata, az eredeti kút töredékei a palota egyik termében vannak kiállítva. Nem ismerős valahonnan teljesen máshonnan ez a szép kút? Elárulom: ennek a képe díszíti az ezerforintosunk hátoldalát! Forrás
A kút csúcsdísze a sárkánnyal kűzdő gyermek Herkules.
A felső kis udvar királyi magánkertjének XIV. századi falikútját Mátyás király 1483-ban későgótikus vörösmárvány csorgókútra cserélte. Az új kút nagyjából követte a régi formáját. Baldachinfedlapján a király hollós családi címere és a készítés évét tartalmazó felirat díszítette. A baldachin oldalait a király országainak, a kút hátfalát pedig az udvar legelőkelőbb nemesi családjainak címerei ékesítették. A vízköpőket, a baldachin függőkonzolait oroszlánfej formájúra faragták. Az oszlopok alá pedig fekvő oroszlánok kerültek. Forrás
Oroszlánfejek voltak a kút vízköpői
A palotától mindössze tíz percnyi séta a hegyoldalban álló Salamon torony. Az úgynevezett Alsóvár, melynek a leglátványosabb része a Salamon torony, a Fellegvárral együtt épült, a két erődöt várfal kötötte össze, ami aztán a domboldalban álló Alsóvárból egészen a Dunapartig folytatódott, ahol egy várkapun keresztül lépett be az országút Visegrádra. Az Alsóvár története szorosan összefonódik a Fellegváréval, hiszen mindig egyszerre ostromolták őket, egyszerre is foglalták el el az ostromlók.
A magyar műemlékvédelem első nagy vállalkozásainak sorába tartozik a Salamon-torony 1871-82 között folyó helyreállítása, amelyet a korszak legnevesebb építésze és művészettörténésze: Schulek Frigyes és Henszlmann Imre vezetett. Lux Kálmán, aki 1916-22 között irányította a torony helyreállítását, már az eredeti maradványok megóvását tartotta elsődleges célnak és ahol lehetett, ott a középkori forma minél hitelesebb visszaadására törekedett. 1927 után a helyreállítások vezetését Schulek János, Schulek Frigyes fia vette át. Ő tárta fel és egészítette ki a Duna-parti tornyot és a hozzá csatlakozó várfalakat. Forrás
Visszapillantás az Alsóvár falairól a meredeken emelkedő feljáróútra. Az Alsóvár történetéhez csupán annyit tennék még hozzá, hogy a legendákkal és a lakótorony nevével ellentétben az sohasem volt Salamon király (1053 - 1087) börtöne, hiszen abban az időben a torony még nem is állt!
Visegrád legszebb látnivalóit már megnéztük, ideje visszaindulni a kompállomásra. Ezt a legegyszerűbben a Dunaparton vezető 11-es főút melletti sétányon tehetjük meg. Innen készült ez a felvétel, amin együtt látható a Fellegvár és a Salamon torony.
Apró Mária kápolna áll a sétány és az országút között. A Duna-parti kápolnát a XVIII. század elején építették barokk stílusban. A dombot, amelyen a kis kápolna áll, Lotharingiai Károly katonái hordták össze a szomszédos telkekről és innen ágyúzták a lakótoronyban lévő törököket. A kápolna eredetére több elképzelés is van, egyesek szerint a katonák fogadalmat tettek, hogyha legyőzik a törököket, akkor kápolnát emelnek ezen a helyen, mások szerint a török után betelepült német lakosság emelte. Az utóbbit látszik alátámasztani a kápolna kedvelt képe, mely a passaui Madonna másolata. Forrás
Szintén a sétány és az országút között áll Visegrád millenniumi emlékműve, Vígh Tamás szobrász művész Életfa című kompozíciója. Az Életfa kortárs műalkotás, egyszerre modern és ősi. A nemzedékek egymásutáni életét jelképezi, egy közösség generációkon átívelő történetét, ezért esett a város választása erre a szoborra. Forrás Egészen addig, amíg utána nem olvastam ennek a szobornak, úgy gondoltam, hogy a hullámzó idomok a Duna vizét szimbolizálják.
A Dunát követő fasor hézagain keresztül időnként szép kilátás nyílik a folyóra és túlparti hegyekre.
Megérkeztünk a kompállomás rámpájához. Itt véget érnek a kék jelzések, hogy aztán a túlsó parton fekvő Nagymaroson folytatódjanak.
Megérkezik a kikötőbe a nagymarosi partról a komp. A kéktúra bélyegzőt a komp pénztárában kell elkérnünk, hogy beüthessük az utolsó dunántúli stemplit az igazoló füzeteinkbe.
A komppal autók is átkelhetnek a folyón, de vele párhuzamosan kis személyszállító hajó is közlekedik a két part között. Mi gyalogosan bármelyikkel átkelhetünk a Dunán. Én a kompot ajánlom, mert annak a nyitott fedélzetéről sokkal szebb a kilátás. A háttérben a Szent Mihály-hegy és a Hegyes-tető emelkedik.
A Fellegvár és a Salamon torony a kompról nézve.
Egyre jobban távolodunk a visegrádi parttól.
A kompról még egy utolsó pillantást vethetünk a Visegrádi-hegységre. A jobbra álló erdős hegycsúcs oldalában egy szürkés pacnit látunk: azok a Borjúfő sziklái! Pár órával ezelőtt még onnan tekintettünk le a Dunára!


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats