UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



30. túra:
Bécsi út, Rozália téglagyár - Dobogókő


Túraleírás

A Rozália téglagyártól továbbindulva keresztezzük a Budapest-Esztergom vasútvonalat, majd az Aranyhegyi-patak partján ballagunk párszáz lépést. A Bécsi utat is keresztezve megmásszuk a Köves-bércet, majd Pilisborosjenő szélén végighaladva érjük el a Teve-sziklát. Kis kitérővel felkeressük az Egri vár díszleteit, majd felkapaszkodunk a Kevély-nyeregbe, ahonnan szintén teszünk egy kitérőt a Nagy-Kevély tetejére. Leereszkedünk a Csobánkai-nyeregbe, aztán érintjük a csobánkai Szent-kutat. A Hosszúhegy oldalában végighaladva érjük el a pilisszentkereszti Szurdokot, majd a falut. Pilisszentkereszről a Zsivány-sziklák érintésével felkapaszkodunk Dobogókőre. Túránk a kitérők nélkül 22,2 km hosszú, 1058 m emelkedővel a hivatalos kiírás szerint.

Mai túránkat Budapest határában, a Bécsi út szomszédságában álló Rozália téglagyárnál kezdjük. El ne felejtsünk pecsételni a gyár kapujában álló villanyoszlopon lévő kéktúra bélyegzővel az igazoló füzeteinkbe!
A téglagyár kapujától továbbindulva keresztezzük a Budapest-Esztergom vasútvonal vágányát. Innen észak felé pillantva egyből a szemünkbe tűnik a völgy túlsó oldalán álló Köves-bérc erdős oldala. Ez lesz az első hegy, amit ezen a túránkon meg kell majd másznunk!
Néhány száz lépés után letérünk a téglagyár aszfaltos bekötőútjáról és a mezők szélén futó földúton indulunk tovább. Visszapillantva a téglagyár mögött jól látszik a Csúcs-hegy, és annak a távvezetéknek a nyiladéka is, ahonnan az előző túránkon lepillantottunk a völgybe.
Megművelt földek szélén haladunk vagy kilométernyit, mellettünk jobbra, a bokorsor mögött az Aranyhegyi-patak szalad a Duna felé.
Később egy keresztező földútra térve áthaladunk a patak felett egy kis hídon. Néhány éve teljesen rendbe tették a patak medrét, megtisztítva a sok beledobált hulladéktól.
Poros földúton érjük el a forgalmas Bécsi utat, amit kereszteznünk kell, hogy aztán a túlsó oldalán induló meredek Kövesbérci utcán nekiinduljunk a kaptatónak.
A Kövesbérci utca emelkedője meredeken indít, és a későbbiekben sem fog számottevően enyhülni. Jó bemelegítés ez a kis hegymászás a még előttünk álló jóval hosszabbak előtt!
Néhány perc alatt elérjük a legfelső házakat, itt az aszfaltút is véget ér. Ha itt megfordulunk, ez a kilátás tárul a szemünk elé. Lenn a völgyben éppen egy kétkocsis Siemens Desiro halad a vasúti vágányokon, mellettünk egy rekultiváció alatt álló volt szeméttelep területe látható, a háttérben feltűnik a Zsíros-hegy hosszú gerince, mögötte a sokkal magasabb Nagy-szénás áll. Nem is olyan régen még ezekről a hegyekről tekintettünk le a Solymári-völgybe!
Egy ideig még a volt szeméttelep kerítését követi az ösvény, aztán elfordulva tőle folytatódik a meredek kaptató a Köves-bérc tetejére, egy valóban köves, de jól kitaposott ösvényen.
A meredek kapaszkodó hirtelen ér véget, amikor elérjük a Köves-bérc lapos tetejét. Ezen a fennsíkon kanyarog ezután egy ideig az utunk, sziklatömböket és volt kőfejtők mélyedéseit kerülgetve.
Kényelmes sétával érjük el Pilisborosjenő szélső házait. Nem megyünk be a település központjába, csupán két keresztutcányit ereszkedünk az Erdő utcán, aztán balra fordulva rátérünk a képen is látható Kőfaragó utcára.
Egy idő után az utca bal oldaláról eltűnnek a házak, ott már mezők húzódnak, viszont a jobb oldali tetők felett feltűnik a Kevélyek hosszú gerince a két csúccsal. Nem árt, ha jobban szemügyre vesszük a hegyvonulatot, mert a két csúcs közötti nyeregbe fogunk a későbbiekben felkapaszkodni!
A házak között lepillantva a völgybe láthatjuk, mekkora település is valójában Pilisborosjenő. A háttérben itt is feltűnik a Kevélyek hosszú gerince, az erdős hegyvonulatnak ezt a kissé sziklás kiemelkedését Ezüst-hegynek nevezik.
Pár percen belül magunk mögött hagyjuk Pilisborosjenőt, és a Vendel-hegy lábainál megpillantjuk a dombra felfutó kálvária stációit. A stációk és keresztek a falubeliek adományaiból készültek hárshegyi homokkőből. A középső kereszt Brunner Ferenc és Stadler János kőfaragó mesterek munkája. A kálváriát 1929. június 30-án szentelték fel, a helyi hívek és az önkormányzat összefogásával 2002-ben felújították.
A kálváriakeresztek a Vendel-hegy 278 méter magas tetején.
Nem sok kilátás van a kálvária tetejéről, mindössze Pilisborosjenő irányában nyílik egy kis kitekintés. Jól látszik a település északnyugati része, a házak mögött most is feltűnik a Nagy-Kevély 534 méter magas sziklás csúcsa.
A kálvária stációinak gót betűs, német nyelvű szövege is mutatja, hogy Pilisborosjenőn régebben elsősorban svábok laktak, számuk a II. Világháború utáni kitelepítések ellenére a mai napig jelentős.
A pilisborosjenői kálváriától mindössze ezer lépésnyire találjuk a kéktúra útvonalán a Teve-sziklát. A fennsík meredeken leszakadó délnyugati szegélyéről tekinthetünk le a sziklaalakzatra. A lassan málló, de jól aprózódó, morzsalékos dolomit alkotta szirt - kemény kőzeténél fogva - kipreparálódott a környezetéből, bizarr formáját érdemes megcsodálni! A kéktúra itt pontosan a fennsík peremén halad, szinte semmi kitérőt nem kell tenni a sziklák kedvéért! A távolban, a Kerekes-hegy előterében már jól láthatóak az „Egri vár” romjai is.
A Teve-szikla alulról fényképezve.
Alulról jól látható a fennsík meredeken leszakadó oldalában lévő kőbánya homloka is. A hajdani bánya dolomitfalát és a Teve-sziklát fémvegyületek színezték a vörös sárgás-lilás árnyalataira, a felső részeket pedig homokkő alkotja. Ha már amúgy is lejöttünk a fennsíkról a Teve sziklához, érdemes kitérőt tennünk az innen csupán pár száz lépésnyire álló „Egri várhoz” is.
Egy viszonylag jó állapotban lévő várromhoz érkezünk a Teve-szikla mellett induló földúton körülbelül negyedórás sétával. Ha egy errefelé nem ismerős turista előveszi ilyenkor a térképét és megkeresi rajta ezt a helyet, csodálkozva tapasztalhatja, hogy az egri vár romjaihoz érkezett! De hiszen ez képtelenség! - gondolhatja, pedig ezek a romok tényleg Eger várának falai! Persze nem az igazié, hanem a Várkonyi Zoltán által 1968-ban forgatott film miatt építették fel ezeket a falakat a Nagy-Kevély lábainál, nem messze Pilisborosjenőtől.
A díszletvár építésénél nem volt követelmény az igazi vár tökéletes lemásolása, ezek a romok még csak nem is hasonlítanak az eredetiekhez! De azt hiszem, nem is ez a lényeg! Nyugodtan mondhatom, a Gárdonyi Géza által írt történelmi regény és a belőle készült - magyar viszonyok között - monumentális film a mostani középkorúak számára meghatározó gyermekkori élmény volt! Aki látta a filmet, az tudja, hogy a várat a statisztákból álló török sereg bizony alaposan lerombolta a forgatások alatt, aztán a felvételek végén sorsukra hagyták az omladozó falakat. Több, mint negyven év telt el azóta, de a vasbeton erősítésű falak dacolnak a múló idővel és eszük ágában sincs leomlani!
A romokat manapság egyre többen keresik fel, már jelzik a turistatérképek is. Sajnos, egyelőre nincsen gazdája, senki sem gondoskodik az állagmegóvási munkákról. Jelzett turistaút sincs a romokhoz, de ami késik, nem múlik! Érdemes végigsétálni a romos bástyák, tornyok között, szép a kilátás is a falakról.
A vár kaputornya. Lépjünk be rajta, a „várudvaron” is érdemes körülnézni!
A várudvaron
Belül még láthatunk néhány magányosan álló romot, ezeket a film különböző jeleneteihez emelhették. Ha meguntuk a nézelődést, a romoktól a kéktúra útvonalára úgy tudunk a legegyszerűbben visszatérni, ha a falaktól induló földúton visszakapaszkodunk a Kevély oldalába. Az erdőhatárt elérve jutunk ki arra a széles földútra, amin jobb felé elindulva hamarosan szembetaláljuk magunkat a Teve-sziklától érkező kék jelzéssel.
A Kevély-nyerget a meredeken emelkedő Redlinger Adolf úton másszuk meg. Ahogy felfelé haladunk, felszínre bukkannak a hegyet alkotó mészkősziklák, ezek között bukkanhatunk rá a Kevély-nyergi kőfülke sziklamélyedésére. Redlinger Adolf nyomdász, kávéház tulajdonos volt, a Természetbarátok Turista Egyesületének első elnöke.
A Kevély-nyergi kőfülke a Redlinger Adolf útról nézve.
Ezt a képet csak az érdekessége miatt töltöttem fel: ilyen a kilátás a Redlinger Adolf útról, amikor a völgyeket megüli a reggeli köd. Egy kicsit lejjebb lesznek majd képek a Nagy-Kevélyről nyíló csodálatos kilátásról!
A Kevély-nyereg előtt aztán végképp elmarad mellőlünk az egyre satnyuló erdő, a sziklákat borító vékony termőtalajon itt már csak a fű él meg.
Kemény kapaszkodó végén érkezünk fel a körülbelül 400 méter magasan fekvő Kevély-nyereg tisztására. Ez a hely is kéktúra pecsételőhely, két fán is fellelhetjük a bélyegzők kis kék-fehér egyen-dobozkáját. Az egyik dobozka épp azon a fán van, amit félig eltakar a teljesítménytúra ellenőrző pont kék napernyője. Érdemes itt egy kicsit megpihenni, hiszen komoly hegymászás végén értünk fel ide!
A tisztáson egy furcsa, fűvel, gazzal benőtt halmot láthatunk: ez is egy turistaház romja! A házat budakalászi munkásturisták építették 1928-ban, a nagy-szénási és zsíros-hegyi turistaházzal ellentétben túlélte a szocializmust és 1992-ben égett le, egy nappal azelőtt, hogy a Magyar Természetbarát Szövetség átvehette volna. Állítólag felgyújtották...
A nyereg tisztásáról a kéktúra meredeken ereszkedni kezd a gerinc túlsó oldalán, de érdemes innen a piros sáv jelzéseket követve kitérőt tenni a Nagy-Kevély sziklás hegyormára! Egy nyári túrámon készítettem ezeket a felvételeket, egy front utáni tiszta napon. Ezen a képen jobbra a Pilis-gerinc látható, legközelebb a Kis-Kevély orma emelkedik, mögötte balra a Ziribár, tőle jobbra a Hosszú-hegy látszik, leghátul a Pilis-tető 756 méter magas csúcsa áll őrt, mint a gerinc legmagasabb hegye és az egész hegyvonulat névadója.
Nyugat felé pillantva a széles Solymári-völgy alján fekvő Pilisvörösvárt láthatjuk, mögötte a Nagy-szénás hegytömbje áll.
Délkelet felé fordulva Pilisborosjenőre tekinthetünk le, a házak mögött jobbra a Köves-bérc erdős teteje is látszik. Hátul, a távolban a Hármashatár-hegy is feltűnik, a lábainál terül el Budapest. Szinte teljes körpanorámát láthatunk a hegytetőről, egy kilométeren nagyjából 130 métert kell kapaszkodnunk, hogy a Kevély-nyeregből elérhessük ezt az 534 méter magasan fekvő kitűnő kilátópontot.
A Nagy-Kevély csúcsára tett kitérő után visszatérünk a Kevély-nyereg tisztására, majd ereszkedni kezdünk a gerinc északkeleti oldalában. Mintha nem ugyanazon a hegyen járnánk, mint az előbb: a köves délnyugati oldallal ellentétben itt sűrű tölgyes-bükkösben ereszkedünk egyre lejjebb egy erdei földúton. A következő képek egy részén a 2013-as 6. Intersport Túranap teljesítménytúrázói is feltűnnek, velük együtt róttam ugyanis a következő kilométereket.
Ereszkedés az erdei úton a Kevély-nyeregből.
A Nagy-Kevély északkeleti oldalának erdejéből kiérve elhaladunk emellett az óriási, az útkanyarulatban őrt álló hársfa mellett. Még a turistatérképek is jelzik, mint fontos tájékozódási pontot!
Kaszálók hullámzanak előttünk, ahogy haladunk a széles Csobánkai-nyereg felé. A képen balra a Ziribár, jobbra a Hosszú-hegy emelkedik, a háttérben a Pilis-tető áll őrt.
A Csobánkai-nyeregből szép a kilátás a völgyben fekvő Csobánkára is. A falu mögött a 328 méter magas Oszoly sziklás oldala emelkedik.
Ezen a nyári felvételen kissé nagyobb látószögben fényképeztem a tájat, így az Oszolytól balra belefért a képbe az erdős oldalú Nagy-Csikóvár is.
Kissé balra, észak felé fordulva látható a Visegrádi-hegység egész Nagy-Csikóvár - Bölcső-hegy - Lom-hegy vonulata is.
Visszatekintve mögöttünk emelkedik a Kis-kevély erdős oldala.
Átkelve a széles Csobánkai-nyergen már előbukkan a Nagy-Kevély is a Kis-Kevély mögül (nehéz észrevenni, hol kezdődik az egyik és végződik a másik az erdős oldaluk miatt). Nehéz elhinni, de mi épp az imént keltünk át ezen a meredek oldalú hegyen!
Előretekintve azt a széles, poros földutat látjuk, amin hamarosan eltűnünk majd a Hosszú-hegy oldalának erdejében.
Néhány perc múlva elérjük az erdőt, de az út jellege cseppet sem változik: ugyanolyan szélesen, ugyanolyan porosan folytatódik a fák között.
Később ösvényre térünk és meredeken leereszkedünk a Hosszú-hegy gerincéről a lábaihoz. Itt találjuk egy tisztáson a Szent-kút kápolnáját. A hely legendája szerint 1842-ben egy nyáját legeltető pásztornak megjelent Mária a forrás miatt mocsaras helyen. A látomás után a falusiak ivásra és mosakodásra használták a forrás vizét, s a víztől többen csodálatos módon meggyógyultak. A legenda egy másik változata szerint a favágók kivágtak egy fát, amelyen egy Mária-kép függött. A fa vérezni kezdett, s ennek hatására kezdődtek meg a búcsújárások. Akárhogy is, a forrásnak már a Mária-jelenés előtt, a XIX. század elején gyógyító híre volt: Lázkutacska, Fieberbründl volt a neve. A jelenés után kapta a Máriakút, Szentkút nevet.
A múlt század közepén egy budai és egy pesti német asszony kápolnát építtetett a forrásnál, amit Sarlós Boldogasszony ünnepén áldottak meg. A kápolnát az 1930-as évek végén átépítették. Bár az átalakítással sok régi fogadalmi kép kikerült a templomból (1937-ben 86 db volt a számuk), a felajánlás (offerálás) századunkban is szokás volt. Máig sok imameghallgatás történik itt. A zarándokok egy része zöld ágat visz haza Csobánkáról, más része a forrásból vizet. Forrás
Itt éppen a teljesítménytúra résztvevői üldögélnek a kápolna előtti tisztás pihenőpadjainál.
Magát a Szent-kutat a kápolna alatt találjuk, lépcsősor vezet le a hűvös völgy legaljára.
A forrásból nem folyik magától a víz, azt a rácsokon benyúlva kell egy kézikarral felpumpálni, így tehát ez a Szent-kút ténylegesen egy kút! Tapasztalatom szerint bármikor jártam még erre, mindig, még a legmelegebb nyárban is tudtam hideg forrásvizet pumpálni a kútból!
A Szent-kútnál rátérünk a Csobánkáról a kápolnához vezető földútra, és egy kicsit ereszkedve még rajta érjük el a Hosszú-hegy erdejének peremét. Itt a földút egy kiflikanyarral Csobánka felé fordul, egy kis réten pedig pihenőpadok, asztalok állnak. A távolban jól láthatóak Csobánka házai, mögöttük az Oszoly sziklás oldala áll.
Kissé nehéz megtalálni azt a szűk ösvényt, amin a kéktúra az erdei pihenőtől északnyugat felé továbbindul, de nem reménytelen az eset! Jelzéseket majd csak később találunk, amikor már fák is állnak majd a gyalogút mellett.
Néhány száz lépés után az ösvény belefut egy szélesebb földútba, sokáig haladunk majd ezen az úton, ami enyhén hullámvasutazva és emelkedve vezet a Hosszú-hegy lábainál, néha egy picit felkapaszkodva a hegy oldalába. Nagyon szép és könnyen járható része ez a mai túránknak!
Fiatal, 20-25 éves erdőben vezet itt a földút.
A Hosszú-hegy oldalába felkapaszkodva egy irtásfolt felső peremére érünk ki, innen jól látható a völgy túlsó oldalán álló Hársas-hegy, Tornyos-hegy, Lom-hegy vonulat.
Aztán a Hosszú-hegy oldalából leereszkedve és a Dera-patakot keresztezve érjük el a Visegrádi-hegység egyik legszebb természeti látnivalóját: a pilisszentkereszti Szurdokot. A Szurdokot a Dera-patak vágta útja során a Pilis mészkőtömbjébe. A patak a Pilis-tető és a Dobogókő közötti völgyben ered, általában kis csermelyként csobog a völgy alján, csak hóolvadáskor és hosszabb esős időszakokban mutatja meg igazi erejét. Az Országos Kéktúra a csobánkai Szent-kút felől érkezve hirtelen ér be egy erdei pihenő padjai és asztalai után a meredek falú szurdokvölgybe.
Utunk hol a völgy jobb, hol a bal oldalában vezet, attól függően, hol van éppen talpalatnyi szélességű hely az ösvény számára. Az átjutást egyik oldalról a másikra kis fahidak biztosítják. Utunk során megcsodálhatjuk a patakmederben heverő ember nagyságú sziklákat, és elgondolkodhatunk azon, hogyan sodorhatta ide őket a völgy alján csobogó patakocska?
A Szurdok eléggé látogatott hely, szinte biztos, hogy összefutunk a szűk ösvényen néhány kirándulócsapattal.
A vadregényes Szurdok szépségével csupán két másik környékbeli látnivaló: a Holdvilág-árok és a Rám-szakadék vetekedhet, de azokkal ellentétben a Szurdok sokkal könnyebben járható!
Feljebb érve a völgyben a sziklák lassan eltűnnek a patakmederből, a turistaút is könnyebben járhatóvá válik.
A Szurdoknak ősszel is megvan a hangulata, de ekkor már nem süt be a nap még délben sem a mélyebb, sziklásabb részére, csak oda, ahol a felső végéhez közeledve eltávolodnak egymástól a domboldalak.
Kis duzzasztott tavacskát érünk el a Szurdok felső végén, egy erdei pihenő padjai mellett indulunk tovább az utunkon.
Hamarosan felkapaszkodunk Pilisszentkereszt főutcájára, ennek a szélén gyalogolva érjük el a faluközpont útelágazását. Előretekintve már a Dobogókőre vezető emelkedő kezdetét is láthatjuk.
Pontosan a pilisszántói útelágazással szemben áll a domboldalban a Felső kocsma, a pilisszentkereszti kéktúra pecsételőhely. Érdemes itt egy kicsit megpihenni, mielőtt belevágnánk a Dobogókőre vezető hosszú kaptatóba!
A Dobogókőre vezető hosszú és helyenként meredek emelkedő már Pilisszentkereszten megkezdődik: a Szabadság utca felső végéről visszatekintve már mélyen alattunk látjuk a falut, a távolban balra az Oszoly sziklás oldala, jobb oldalon pedig a Nagy-Kevély impozáns kúpja is feltűnik.
Pilisszentkereszt felett a dobogókői országutat keresztezve kissé megenyhül az emelkedő, ezen a szakaszon tudunk egyet szusszanni, mielőtt belekezdenénk a következő kaptatóba.
Mert az bizony menetrend szerint megérkezik: egy vízmosás aljában emelkedik újra meredeken a turistaút.
A Kakas-hegy gerincét elérve ismét megenyhül az emelkedés, de már látjuk a következő erősebb emelkedőt, ahol az utunk befordul egy másik vízmosásba.
Sziklák tűnnek fel a turistaúttól jobbra, elértük hát a Zsivány-sziklák hosszan elnyúló sorát!
Felkapaszkodunk egészen a sziklasor végéig, ahol aztán a turistaút átvág a gerincen. Ha nem sietünk, érdemes egy kis kitérőt tennünk a Zsivány-sziklák közé!
A meredek, 25-30 méter magas sziklafalak két, körülbelül 100 méter hosszú sikátort fognak közre, melyeket egy ferde hasadék köt össze. Több szikla tetejére fel is kapaszkodhatunk, azonban legyünk óvatosak és a nagy mélységek miatt a gyermekeket semmiképp se hagyjuk szabadon kószálni ezen a területen!
Történészek szerint a Zsivány-sziklák tényleg menedékül szolgálhattak a középkorban arra garázdálkodó útonállóknak, hiszen a hely jól védhető, a sziklák közötti útvesztőben könnyű megbújni és közel van a Budát Esztergommal már a török idők előtt is összekötő országút, ahová az útonállók könnyen lecsaphattak.
A Zsivány-sziklák után a turistaút befordul a Kanyargós-patak völgyébe, itt a kaptató ismét megszelídül.
Oszlopcsarnokszerű lucfenyvesen vágunk át, még mindig csak alig-alig emelkedve.
Pár perc múltán elérjük a Kanyargós-patak völgyfőjét, a turistaút széles ívben megkerüli azt, miközben átkel a patak felett egy kis fahídon. Rögtön utána kezdődik a Dobogókőre vezető végső kaptató, aminek a végén elérjük a déli hegyoldal víkendházait.
Végigvonulunk a víkendházak között, keresztezzük az autóparkoló sarkánál a Dobogókőre vezető aszfaltutat, majd egy kis parkon átvágva érkezünk meg a tényleges hegytetőtől csupán pár lépésnyire álló Báró Eötvös Lórád Turistaházhoz. A kéktúra bélyegzőt a bejárati ajtó mellé szerelt kis polcon találjuk.
Dobogókő fontos helyszín a magyar hátizsákos turizmus történetében: nézzünk hát körül egy kicsit a hegytetőn! A jelenlegi turistaház 1906 óta működik, természetesen azóta már többször átalakították, kibővítették.
Közvetlenül a jelenlegi turistaház mellett egy faépület áll: ez hazánk első turistaháza, ami 1898-ban épült fel. Jelenleg turistamúzeum működik benne. Hogy megkülönböztessék a jelenlegi turistaháztól, ennek a neve Báró Eötvös Lóránd Menedékház.
A menedékház falán található emléktábla a ház történetét meséli el röviden.
A turistaház előtti kis parkban áll a világháborúkban elesett magyar turisták emlékműve.
Az emlékmű egyik táblája közelről.
Persze Dobogókő legfőbb látványossága a hegytetőről a Dunakanyarra és a Börzsönyre nyíló kilátás. A kilátóterasz a turistaház mögött található, csak pár lépést kell sétálnunk odáig.
A kilátóteraszon találjuk Dr. Téry Ödön emléktábláját. A Trianon előtti Magyarországon a turizmus egyik legaktívabb szervezője volt. Tagja volt a Magyar Kárpát Egyesületnek (MKE), először a Tátrában túrázott, számos csúcsot ő mászott meg először. Később Budapestre költözött, ekkor kezdte járni a budai hegyeket és kialakult körülötte egy túrázó társaság, amiből Thirring Gusztávval együttműködve született meg az MKE Budapesti Osztálya. Beindította a Turisták Lapját, majd 1891-ben kiválva a Magyar Kárpát Egyesületből létrehozta a Magyar Turista Egyesületet, amelynek ügyvezető alelnöke lett. Az ő kezdeményezésére épült a dobogókői menedékház is.
Végre-valahára eljutunk a kilátóterasz korlátjához is! A kép előterében balról a Rám-hegy, jobbról a Prédikálószék északi gerince, a Vadálló-kövek hosszú sora látszik. Középen a Dunakanyar nyugati fele tűnik fel, amint a folyó megkerüli a Szent Mihály-hegyet. A háttérben még éppen kivehetőek a Központi-Börzsöny csúcsai. Túránk végére értünk, legközelebb innen indulunk tovább, hogy a Duna parjára, Visegrádra érkezzünk.


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats