UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



29. túra:
Hűvösvölgy, Gyermekvasút végállomás - Bécsi út, Rozália téglagyár


Túraleírás

Hűvösvölgyből, a Gyermekvasút végállomásától továbbindulva felkapaszkodunk a Vadaskerti-hegy oldalába, a vitorlázórepülő-tér mezeje mellé, majd a Glück Frigyes sétányon Mátyás király vadaskertjének emlékművét és az Oroszlán-sziklát érintve felkapaszkodunk a Látó-hegyre, az Árpád kilátóhoz. Innen leereszkedünk a Szépvölgyi úthoz, majd felkaptatunk a Felső-Kecske-hegy gerincére, és ezen emelkedve érjük el a Hármashatár-hegy tetejét (pecsételőhely). Innen meredeken leereszkedünk a Vihar-hegy nyergébe, majd felkaptatunk a Vihar-hegy tetejére. Innen ismét lejt az utunk a Virágos-nyeregbe (pecsételőhely), majd végigoldalazunk a Csúcs-hegy északkeleti oldalában. Szerpentinező erdei utakon ereszkedünk le a Csúcs-hegyről a Rozália téglagyár kapujához, ahol pecsételünk az igazoló füzetünkbe. Túránk a kiírás szerint 14,2 km hosszú, 496 m szintemelkedéssel.

Országos Kéktúra emléktábla a Gyermekvasút hűvösvölgyi végállomásának falán. 1952-ben indította el ezt a túramozgalmat a Lokomotív Turista Egyesület, először csak a vasutas túrázók számára. Később, amikor ezt a mozgalmat megnyitották mindenki számára, átvette a szervezést a Magyar Természetbarát Szövetség. Ez a tábla a mozgalom 50. születésnapján lett elhelyezve a vasútállomás falán 2002-ben.
Kéktúra bélyegzést az 1. peronról nyíló pénztárban, vagy ha az zárva van, akkor az üvegezett falú állomásfőnöki irodában kérhetünk a füzetünkbe. Ne rohanjunk azonban tovább a pecsételés után, szánjunk rá egy kis időt és tekintsük végig ennek a csodálatos kisvasútnak a történetét!
A Gyermekvasút története egészen 1947-ig nyúlik vissza. Ekkor döntöttek arról, hogy keskenynyomközű vasutat építenek a Budai-hegységben, melyet iskolás korú gyerekek bevonásával fognak üzemeltetni. Az építkezés 1948 áprilisában kezdődött, és még az év nyarán átadták az első, mindössze három kilométeres szakaszt, amely Széchenyi-hegytől a mai Virágvölgy állomásig tartott. A rákövetkező évben a mai Szépjuhásznéig, 1950-ben pedig egészen Hűvösvölgyig hosszabbították meg a vonalat. A hegyi terepen a vasútépítés sok nehézségbe ütközött. A tervezés és építés során felhasználták az akkor még kiterjedt keskenynyomközű vasúti hálózat létesítése és üzemeltetése során nyert tapasztalatokat.
Az intézmény nevét még a megnyitás előtt Úttörővasútra változtatták. Üzemeltetésével a Magyar Államvasutakat és a Magyar Úttörők Szövetségét bízták meg. A kisvasútnak kettős célja volt: egyrészt biztosítson eljutási lehetőséget a szintén akkor épülő csillebérci gyermektáborhoz, másrészt a kisvasút üzemeltetésébe bevont tíz-tizennégy éves gyerekekkel ismertesse és kedveltesse meg a vasúti közlekedést.
A Gyermekvasút a budai hegyekben kirándulók körében is hamar népszerűvé vált. A vasútvonal a környék főbb kirándulóhelyeinek közelében halad. Az állomások és megállóhelyek kellemes erdei séták kiindulópontjaként szolgálnak. Az 1950-es és 1960-as években évente átlagosan hétszázezren utaztak a vonatokon. Az első néhány évtizedben a kisvasút viszonylag zavartalanul üzemelt és fejlődött. Az egyetlen nagyobb gondot a hegyi pályára alkalmas járművek beszerzése jelentette. Csak az 1970-es évek elején sikerült először egy valóban megfelelő állományt kialakítani. Az 1980-as évek végére a pálya műszaki állapota jelentősen leromlott. Már-már a bezárással is számolni kellett, a MÁV azonban inkább a felújítás mellett döntött. A vasúti pályát 1989-1990-ben teljesen újjáépítették. Az utómunkák 1993-ban fejeződtek be.
A rendszerváltozás évében az Úttörővasúton is jó néhány dolgot megváltoztattak. Az intézmény nevét Gyermekvasútra módosították. Az úttörőszövetség kivonult a gyermekközösség működtetéséből, a kisvasút teljes egészében a MÁV hatáskörébe került. Néhány állomás új, minden szempontból semleges megnevezést kapott. A kisvasutasok vörös nyakkendőjét világoskék színűre cserélték. A vasútüzem és a gyermekvasutasok közösségének irányítását 1995-ben szétválasztották. Azóta a MÁV és a Gyermekvasutasokért Alapítvány szoros együttműködésben irányítja az intézményt. A Gyermekvasút népszerűsége a rendszerváltás után visszaesést követően számottevően nőtt, ma ismét a főváros egyik közkedvelt látványossága. Gyermekvasutasnak is egyre többen jelentkeznek. Forrás
A rövid történeti áttekintés után végre induljunk tovább az utunkon! Az Országos Kéktúra jelzett ösvénye a murvás sétányokon haladva átvág a Gyermekvasút végállomásának kis parkján, leereszkedik a völgy alján futó villamosvágányokhoz, keresztezi a forgalmas Hűvösvölgyi utat, és miután átkelt az Ördögárok feletti kis gyalogoshídon, nekiindul a képen is látható Nyéki-hegy oldalának.
A turistaút egy ideig az Ördögárok peremén billeg, több méterrel az alja felett haladva.
Időnként jól le lehet látni az árok fenekére, mint látható, most sincs benne egy csepp víz sem!
Később az út elfordul az Ördögároktól és szelíd, enyhén szerpentinező emelkedő kezdődik a Nyéki-hegy oldalában. Széles, sétányszerű gyalogúton haladunk, látszik rajta, hogy gondosan megtervezték és komolyabb földmunkával alakították ki az útvonalát. Ez a Glück Frigyes út, amit a XX. század első évtizedeiben a túrázásért sokat tett budapesti szállodatulajdonosról neveztek el. Glück javasolta többek között a jánoshegyi Erzsébet kilátó és a Látó-hegyen álló Árpád-kilátó építését is. Mai utunk során az Árpád kilátót még fel fogjuk keresni!
A szelíd kapaszkodó végén a Glück Frigyes út kifordul a vitorlázórepülő-tér füves mezeje mellé, de továbbra is az erdő szélső fái között halad. Ha kisétálunk a mezőre, már jól látjuk a Hármashatár-hegy tetején álló antennatornyokat. Oda tartunk mi is, de egy eléggé nagy vargabetűvel.
Nyáridőben nagy a forgalom a vitorlázórepülő-téren: egymás után szállnak fel a vitorlázórepülők motoros gép általi vontatással, vagy a sodronyos indítószerkezettel. Meglehetősen ritka a motoros vitorlázórepülő, de egy ilyet is lencsevégre tudtam kapni ezen a túrán. A szép időben idelátszik még a távoli Pilistető is!
Nézelődés után továbbindulunk a Glück Frigyes úton, ami aztán nagyon enyhén emelkedni kezd.
Különös, faragott kövek tűnnek fel a sétány mellett: ezek Budapest határkövei, melyeket a főváros 1873-as születése után helyeztek el a frissen kijelölt határai mentén. Ezen a kövön az 1879-es dátum betűzhető ki. Azóta persze a város túlnőtte ezeket a határokat, amikor az 1950-es évek elején újabb településeket csatoltak hozzá, a határai is kijjebb tolódtak, de ezeket az öreg határköveket senki sem számolta fel.
Egy kis emelkedő tetején, a Vadaskerti-hegy és a Homok-hegy közötti nyeregben, pihenőpadok mellett pillantjuk meg az út szélén álló kőoszlopot, Mátyás király vadaskertjének emlékművét. Nagy királyunk itt a Budai hegyek között jelölt ki és keríttetett be egy jókora területet, hogy kedves szenvedélyének, a vadászatnak hódolhasson. Ennek a területnek a határait mutatja a kőbe vésett térkép.
Az emlékműtől jelzetlen ösvényen kapaszkodhatunk fel pár perces sétával a Homok-hegy ligetes tetejére. Innen nagyszerű kilátás nyílik a vitorlázórepülő-tér füves mezejére, a jobb szélén futó keréknyomoktól jobbra egy bokorsor által szegélyezett kis árok húzódik: a régészek szerint ez volt a vadaskert határa a XV. században! Erről a pontról még szebben látható a távoli Pilis-gerinc!
A vadaskert emlékművéhez visszatérve ismét csak a széles Glück Frigyes sétányon indulunk tovább. Pár lépés után egy sír tűnik fel az út mellett: egy ismeretlen magyar honvéd nyugszik itt, aki 1945 telén esett el a harcokban.
A Határ-nyereg után érjük el a Glück Frigyes út legszebben kiépített szakaszát a Kecske-hegy délnyugati oldalában.
Az egyre meredekebb hegyoldalban szintező sétányt komoly földmunkával alakították ki a sziklás hegyoldalban, időnként a hegy felőli oldalát fel is falazták a kisebb omlások elkerülése végett.
Kényelmes sétával érjük el a Kecske-hegy oldalában álló Oroszlán-sziklát. A tényleg egy ülő oroszlánra emlékeztető sziklát a sétány építésének idején egy kis kőfaragói utómunkával még jobban hasonlatossá tették egy ülő oroszlán alakjához. Sajnos később a szikla „feje” letört, de még így is az első pillantásra nyilvánvaló az elnevezése.
Az Oroszlán-sziklától balra, felfelé pillantva a Kecske-hegy sziklás oldala tűnik fel.
Az Oroszlán-sziklától továbbindulva utunk egyre meredekebben emelkedni kezd, arről a szakaszról szép kilátás nyílik a fák között jobbra, a Lipótmezőre és Pasarétre.
Átvágva a Látó-hegy fennsíkján jut el a kéktúra az Árpád kilátóhoz. A fedett terasz a hegy meredeken leszakadó déli peremén áll, kitűnő kilátást nyújtva Budapest belvárosára. 1929-ben építették fel Glück Frigyes kezdeményezésére terméskőből, Friedrich Lóránt tervei szerint. A kilátó fennsík felőli oldalán egy omega-kanyarral fordul vissza a kéktúra, néhány száz lépéssel arrébb, az omega „nyakánál” csupán néhány méterre halad el egymástól az út két ága. Vigyázzunk, ne tévedjünk át a másik ösvényre, mert akkor kihagyjuk ezt a szép kilátópontot!
Kicsit párás, szmogos kilátás nyílik általában az Árpád kilátóból Budapestre, ez a kép is ilyen időben készült. Éppen csak kivehető a Duna szalagja és Gellérthegy távoli tömege.
Kis szerencsével jobb időt is kifoghatunk. Ezen a képen jól láthatóak már a Duna hídjai is, sőt, a kép bal oldalán a Parlament is feltűnik.
Egy kis zoommal jól láthatóak már a részletek is. A Parlament mögött a Szent István Bazilika kupolája emelkedik ki a háztengerből.
Az Árpád kilátótól továbbra is a Glück Frigyes sétányon folytatjuk az utunkat és egy szerpentinkanyarral leereszkedünk a Szép-völgybe.
A Szép-völgy alján kilépünk az erdőből, keresztezzük a Szépvölgyi utat, majd átvágunk a 65-ös autóbusz fordulójának leaszfaltozott térségén. Itt áll a Fenyőgyöngye vendéglő épülete, ami az egész környéknek nevet adott.
Aztán ismét belépünk az erdőbe és meredeken kikapaszkodunk a Szép-völgyből, fel a Budai-hegység északi vonulatának gerincére. A Remete-hegy és az Alsó-Kecske-hegy közötti nyeregben érjük el gerincet, és északnyugat felé indulunk el rajta. Itt már megenyhül az eddigi meredek kaptató, a Hármashatár-hegyre vezető keskeny aszfaltutat kerülgetve folytatjuk az utunkat.
Enyhe emelkedővel érjük el a Felső-Kecske-hegy tetején álló adótornyot, a bekerített telke mellett haladunk el, keresztezve a kapujához vezető keskeny szervízutat.
Egy darabon szinte megszűnik az emelkedés, ahogy átvágunk a Felső-Kecske-hegy és a Hármashatár-hegy közötti széles nyergen.
Rövid, de erős kaptató végén érkezünk fel a Hármashatár-hegy kopár tetejére, a volt katonai reléállomás antennái tövébe. Bár még mindig be van kerítve az antennák környéke, a katonaság már rég elhagyta a területet, az antennák már csak mobil átjátszó tornyokként üzemelnek. Érdemes egy kicsit közelebbről is megnézni a kerítéssarkon álló villanyoszlopot!
Újabb kéktúra pecsételőhelyhez érkeztünk, vegyük hát elő az igazoló füzeteinket, és üssük beléjük ezt a pecsétet is!
A hegytetőn egyébként több kéktúra bélyegző is található, az egyik a volt katonai bázis területén álló Rekettyés büfében lelhető fel. A büfé nyitvatartása kissé bizonytalan, de csak pár perc kitérőt jelent a felkeresése, érdemes itt is szerencsét próbálni. Egy másik bélyegző a sokkal puccosabb Udvarház vendéglőben van, de az csak dél környékén szokott nyitni.
Szép a hegytetőről nyíló kilátás, bár körpanorámáról nem beszélhetünk, hiszen több helyet is fel kell keresnünk, ha minden irányban körül szeretnénk nézni. A kerítéssarkon lévő pecsételőponttól ilyen a kilátás Budapest belvárosára. Szokatlan ez a nézőpont, hiszen hosszában tekinthetünk végig a Dunán, jól láthatóak innen a hidak is.
Egy kis zoommal itt is feltűnnek a részletek.
Ha a kék jelzéseket követve felballagunk az igazi, 495 méter magas hegytetőre, ilyen kilátás nyílik nyugat felé, a vitorlázórepülő-tér mezejére és a mögötte fekvő Remetekertvárosra. Nem is olyan régen még a repülőtér mezeje mellett gyalogoltunk az erdőszélen.
Ha átvágunk a hegytető romos katonai bunkerei között, a tető északkeleti oldaláról Csillaghegyre tekinthetünk le, a házak mögött feltűnik a Megyeri Duna-híd is.
Ezen a ponton kelet felé fordulva az óbudai lakótelepre látunk le, és a Duna szalagján túl feltűnik a pesti oldal is. De már elég sokat nézelődtünk, ideje továbbindulni!
Köves, meredek lejtőn ereszkedünk le a Hármashatár-hegy nyugati oldalában, nagyjából a volt katonai bázis kerítését követve. Visszafordulva még egy utolsó pillantást vethetünk a rádió antennatornyokra.
Szűk, kanyargó ösvényen folytatjuk az utunkat a kerítés mellett, időnként alaposan a lábunk elé kell nézni, hová is tesszük a bakancsainkat!
Persze a kilátás mindenért kárpótol: a mezőkön túl Pesthidegkút terül el, a távolban, nagyjából középen a Negy-szénás is feltűnik.
Nagyjából húszperces menettel érhetjük el a Hármashatár-hegy tetejéről Vihar-hegy és a Csúcs-hegy közötti Virágos-nyereg ligetes mezejét. A háttérben a Csúcs-hegy erdős oldala látszik.
A Virágos-nyereg mezejének északi sarkán indulunk tovább, de mielőtt belépnénk a fák közé, el kell intéznünk itt is a pecsételést! A bélyegzőt a szokásos kék-fehér dobozkában találjuk egy félig tönkretett információs tábla fa tartóoszlopán.
Továbbindulva a turistaút végigszintezi a Csúcs-hegy meredeken leszakadó északkeleti oldalát, helyenként egy eléggé szűköcske ösvényen.
A Csúcs-hegy és a Tök-hegy közötti nyeregben keresztezi az utunkat egy 120 kV-os távvezeték, ennek a széles nyiladékán keresztül tekinthetünk le a lábainknál elterülő Solymári-völgyre. Oda tartunk mi is, hogy aztán a kép közepén látható Rozália téglagyár mellett érjük el a völgy alját. Mai túránknak az lesz a végállomása.
A turistaút széles ívekben szerpentinezik le a Solymári-völgybe, hosszú, szintező szakaszokkal. Még most is a Csúcs-hegy meredek oldalában járunk, de most az eddigi irányunkkal szemben haladunk, délkelet felé.
Megérkeztünk a téglagyár épületeihez. A völgy túlsó oldalán a Köves-bérc erdős oldala emelkedik, mögötte feltűnik a Kevély két csúcsa: a baloldali a Nagy-Kevély, tőle balra a Kis-Kevély valamivel alacsonyabb csúcsa látható. A két csúcs közötti nyeregbe kapaszkodunk majd fel a legközelebbi túrán, amikor a végcélunk a Dobogókő lesz!


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats