UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



27. túra:
Dorog, vasútállomás - Piliscsaba, vasútállomás


Túraleírás

A dorogi vasútállomásról indulva átvágunk a városon és a Homokvasút töltése mellett hagyjuk el a települést. Egy hídon keresztezzük a Kenyér-mezei-patakot, majd egy akácoson átvágva és a forgalmas 117-es utat keresztezve érkezünk meg Kesztölcre. Végigvonulunk a falu utcáin, majd felkapaszkodunk a Kétágú-hegy sziklái alatt fekvő mezőkre. A Kétágú-hegyről leereszkedünk Klastrompuszta aszfaltos bekötőútjára és elgyaloglunk rajta a településig. A klastrom romjai mellett elhaladva felkaptatunk a Szent Péter-fa melletti nyeregbe, innen Piliscsévre ereszkedünk le. A településen átvágva és az erdőbe visszatérve felkapaszkodunk a Nagy-Somlyó és a Nagy-Kopasz-hegy közötti széles nyeregbe, majd onnan leereszkedünk Piliscsabára, a vasútállomáshoz. Túránk a kiírás szerint 18,6 kilométer hosszú, 504 méter szintemelkedéssel.

A dorogi vasútállomás egy hűvös őszi hajnalon. Innen indulunk következő kéktúránkra a Pilis felé. A vasútállomás talán túlméretezettnek tűnik a kisvároshoz, de ne feledjük, a rendszerváltás előtt szénbányák üzemeltek a Dorog határában, és itt az állomáson történt a vasúti szerelvények rendezése, összeállítása. Mióta a bányákat bezárták, az állomás forgalma is jelentősen visszaesett, manapság csak az esztergomi Suzuki gyár platós autószállító pőrekocsijai szoktak itt, a vágányokon vesztegelni.
Gyalogos aluljáró a dorogi vasútállomás vágányai alatt. Az Országos Kéktúra útvonalán ez a leghosszabb aluljáró, ahol a jelzett útvonal végighalad. Régebben eléggé lehangoló volt végigmenni benne, de most a vasútvonal és az állomás rekonstrukciója kapcsán ezt is kissé rendbetették, a világítását is felújították. Az állomásépülettől a bal oldali lejárón érkezünk ide, és indulunk el benne a Pilis felé.
A sínekkel párhuzamosan, a Zsigmondy lakótelep szélén, egy platánok szegélyezte járdán indulunk tovább. Az úttest jobb oldalán, az elkerített területen a sínekkel párhuzamos zajvédő falat alapozzák éppen.
A sétány végén kezdődik a dorogi futballpálya betonkerítése, ezen nyílik a képen is látható kovácsoltvas kapu. Nagy a múltja a pályának: a szénbányák komolyan támogatták a bezárásukig a sportot, NB1-es focicsapata volt a városnak, sőt: a legendás Aranycsapat két tagja, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula is itt rúgta a bőrt az ötvenes években! Most az NB3. Nyugati csoportjában játszanak az itteni focisták.
A lepukkant stadionnal szemben hatalmas kontrasztot ad a a pálya ápolt, zöld gyepszőnyege. A Zsigmondy lakótelep házain túl már jól látható a Pilis gerincének északi vége: a Nagy-Strázsa-hegy és a Tábla-hegy.
A focipálya után egy kisebb kertvárosi övezeten vágunk át, itt áll egy kis parkban Petőfi Sándor szobra, a terecskét is stílszerűen a költőről nevezték el. Ez a kép egy március közepi túrán készült, a szobor talapzatát szinte beborítják a csupán pár órája odahelyezett koszorúk.
Keresztezzük a forgalmas Köztársaság utat, akkor haladunk el Dorog református temploma mellett. A templom Puskás Károly tervei szerint épült 1935-36-ban.
A Köztársaság útról való letérés után keresztezzük a Homokvasút töltését. A keskeny nyomtávú vasút 1922-es megépítésétől kezdve a város határában lévő homokbányákból szállította a szénbányákba a homokot tömedékanyagnak. Az egyik bányagödörben található most a Palatinus-tó, Dorog strandja és horgásztava. Érdekesség, hogy már a kezdetektől villamosított volt a vasútvonal, legnagyobb kiépítettségekor 700 köbméter volt a napi kapacitása, amit másfél köbméteres csillék vontatásával elégített ki a vasút. A szénbányák bezárása után a síneket és a talpfákat felszedték, mára csak a töltése maradt meg. Mi egy darabig ennek a tövében haladunk a Kesztölci utcán. Forrás: Wikipédia
A Kesztölci utca utolsó telke mellett érjük el a város határát, itt balra fordulunk és pár lépés után egy fémszerkezetű gyalogoshídon keresztezzük a Kenyér-mezei-patakot, a Dorogi-medence fő vízfolyását.
Gyalogösvényen indulunk neki a Nyársas dombjának Dorog határában, később a nyomok beletorkollanak egy jól kijárt erdei földútba. Egy akácoson vágunk át, mielőtt elérnénk a Kesztölc előtti mezőket.
Az akácosból kibukkanva pillantjuk meg a Dorogot elkerülő 117-es út túloldalán a Kétágú-hegyet. Ebből az irányból a hegyre tekintve már érthető, miért adták neki ezt a különös nevet, hiszen két szép, szabályos mészkőszirt alkotja azt. A tövükben fekvő mezőkre fogunk felkapaszkodni, de előtte még átvágunk Kesztölc házai között.
Az Akácos utcán indulunk el Kesztölc határától be a településre. Habár az utca beletorkollik a 117-es útba, a lehajtást egy korlát zárja el az autók elől, a gyalogosok azonban átléphetik, vagy megkerülhetik. A házak mögött jól látható a Kétágú-hegy délkeleti „ága”.
A házak között átvágva érjük el Kesztölc főutcáját, az Esztergomi utcát. Itt áll egy kereszteződésben a Hársfa söröző. Nyitvatartása eléggé bizonytalan, de a bejárata előtti padokon érdemes pihenni egyet, mielőtt belevágnák a Kétágú-hegyre vezető kapaszkodásba!
Pihenő kéktúrázók a Hársfa söröző előtti padokon.
Kanyargós aszfaltúton a Kétágú-hegy felé. Most éppen az északnyugati csúcs van látótérben. Figyelem! Az Országos Kéktúra nyomvonala 2014-ben meg fog változni ezen a szakaszon, és már nem ezen az aszfaltúton közelíti meg a hegyeket. Amint a megváltozott útvonalon lesz alkalmam arrafelé túrázni, lecserélem ezeket a képeket!
Később az aszfaltozott út kanyarodott egyet, és a délkeleti csúcsot is megpillantottam.
Kilátás a Kétágú-hegy szikláinak tövéből, a mezők széléről Dorogra és a mögötte álló Nagy-Getére.
Egy kis zoommal már jól láthatóak a részletek is: Balra a Zsigmondy lakótelep tömbházai tűnnek fel, mögöttük az erőmű kéményét és épületeit láthatjuk, jobbra a Palatinus-tó is feltűnik, partján az apró víkendházakkal, horgásztanyákkal. A háttérben a Bajóti Öreg-kő kétpúpu alakja is feldereng a párás távolban.
Ha a szőlők felett lepillantunk a mezőről, Kesztölc templomát is észrevehetjük a völgyben.
A mezőkön indulunk tovább a kaszált keréknyomokon, a sziklák tövében. Visszapillantva jól látszik mögöttünk a Kétágú-hegy északnyugati csúcsa.
Hosszan gyalogolunk a sziklák tövében, egy idő után már eltűnik a szemünk elől az északnyugati csúcs, és csak a délkeleti ág sziklái maradnak látótérben.
Jó félórát gyalogolunk a sziklák alatti mezőkön, közben egyre jobban megnyílik a kilátás a völgyben fekvő Kesztölcre. A falu hosszan húzódik alattunk, lényegében felette sétálunk végig a Kétágú-hegy oldalának kaszálóin.
Előretekintve már láthatjuk, hogy hamarosan elérjük a kaszáló végén az erdőt. A távolban a Pilis erdős oldala látszik a Kémény-sziklával, tőle jobbra, a magasles felett már Klastrompuszta épületei feltűnnek, de odáig még bő félórát kell talpalnunk.
A mezőkről leereszkedünk a Kesztölcről Klastrompusztára tartó keskeny, kopottas aszfaltútig, ezen tesszük meg a településig még hátralévő távolságot. A kanyargós aszfaltcsík folyamatosan emelkedik alattunk.
Lassan megérkezünk Klastrompusztára, a fák között feltűnnek a nyaralók, hobbitelkek. Az út szélén áll a Tölgyfa büfé épülete, a településen ez az egyik kéktúra pecsételőhely. Érdemes megállni itt pihenni, szép idő esetén kiülhetünk a teraszra, de benn a büfében is helyet találhatunk magunknak.
A Tölgyfa büfé 2013-ban épült fel, addig az épülettel szemközt, az út túlsó oldalán találhattak csak pihenőhelyet maguknak a túrázók. A sűrűn kaszált réten elszórtan padok, asztalok állnak, akár egy nagyobb csoport is letelepedhet ide pihenni. Gyakran lehet itt sátorozókat, piknikezőket is látni.
Klastrompuszta a Pilis vonulatának lábainál épült, ha az aszfaltozott utcáról merőleges mellékutcákon a hegyek felé tekintünk, jól láthatóak a Pilis-tető oldalában álló Klastrom-szirtek, ezek közül a legismertebb a szögletes formájú Kémény-szikla.
Klastrompuszta az itt található pálos kolostorromról kapta a nevét. Ezt a képet 2004-ben készítettem, az akkor éppen feltárás alatt álló romokról. Egy 1393-ban kelt oklevél leírásából arra lehet következtetni, hogy a romok az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosok Szent Keresztről elnevezett ősmonostorának maradványaival azonosak. A rendalapító Boldog Özséb, esztergomi kanonok kapcsolatot tartott fenn a pilisi erdők remetéivel, majd 1246-ban lemondva javairól ő is közéjük állt. Maga köré gyűjtve a remetéket 1250 táján templomot és monostort alapított a hegyek tövében.
A monostort valószínüleg 1526-ban égette fel a török, a maradványokat lassan visszahódította a természet. A török kiűzése után az elpusztult monostoraikat kereső, a környéket nem ismerő, idegen származású pálos szerzetesek nem találták meg a Szent Kereszt monostor elfeledett maradványait. Helyette a jobban látható és könnyebben hozzáférhető, a Pilis-hegy keleti lábánál álló cisztercita apátság romjait vélték a Szent Kereszt monostor maradványainak. A XX. század végére már csak a hely neve maradt fenn. A romok feltárása ekkor kezdődött, és ezen a 2013-ban készült képen már egészen jól konzárvált állapotban vannak a maradványok, bár, mint a képen is látható, még dolgoznak a további feltárásán. Forrás
Ha van egy órányi időnk a kitérőre, akkor keressük fel a Kémény-sziklát! Klastrompusztáról a zöld kereszt jelzéseket követve kapaszkodhatunk fel a Pilis oldalába, majd a zöld háromszög jelzésű ösvényen egy rövid letérővel érhető el a Kémény-szikla teteje mindenfajta sziklamászás nélkül. A szikla ormáról csodálatos kilátás nyílik a környékre!
Északnyugat felé tekintve a Kémény-szikláról Kesztölcöt látjuk a Kétágú-hegy sziklás oldalának tövében, a távolban feltűnik Dorog és egészen balra a Nagy-Gete erdős oldala is. Jól látható a sziklák tövében az a hosszú kaszáló is, amin Kesztölc felől Klastrompusztára tartva végigjöttünk.
Közvetlenül alattunk terül el Klastrompuszta, a település szélén álló dombvonulat mögött pedig már Piliscsév is feltűnik a távolban. A sziklák közül lereszkedve arra vesszük majd az irányt.
Őszi erdő Klastrompuszta után.
A Klastrompuszta utáni dombgerincet megmászva érkezünk meg a legmagasabb ponton álló Szent Péter-fához. A koros tölgy nyáron beleolvad a környezetébe, de ezen a késő őszi felvételen már messziről kitűnik a lombjukvesztett fák közül.
A Szent Péter-fa dél felől nézve.
A gerincen magunk mögött hagyjuk az erdőt, a déli oldalán irtásfoltok és megműveletlen vadföldek között ereszkedünk Piliscsév felé. A mezőkön keresztül feltűnik a távolban Dorog és a Nagy-Gete.
A füves keréknyomokon ballagva ha előretekintünk, akkor Piliscsév házait pillanthatjuk meg.
Később egy szurdokszerű vízmosásba ereszkednek le az alig használt keréknyomok, itt gyakran meg kell kűzdeni a benőtt ágakkal, magas dzsindzsával. Szerencsére ez a szakasz csak pár száz lépésnyi hosszú.
Piliscsév határából visszapillantva már elég távol látjuk a Pilis gerincét, amelynek tövéből, Klastrompusztáról leereszkedtünk ide.
Piliscsév főutcáját a római katolikus templom és a világháborús emlékmű mellett érjük el.
A templom oldalában öreg temető húzódik meg, a kerítésébe kálvária stációk vannak építve.
Ha felsétálunk a kis dombra, a templom kapujához, akkor már jól látjuk a falu házai felett a távolban a Kétágú-hegy sziklás oldalát. Azért ez a kép már jókora zoommal készült, hiszen jópár kilométert jöttünk azóta, hogy elhagytuk a sziklák tövében húzódó hosszú kaszálót!
A világháborús emlékművön elhelyezett fekete márványtáblákon a két világháborúban és az 1956-os forradalomban elesett piliscséviek névsora olvasható.
A templomnál térünk rá Piliscsév főutcájára, a Béke útra, és vagy ezer lépés után, egy szovjet katonai temető mellett térünk le róla.
A katonai temető mögött egy kis parkban áll a település 300 éves fennállását hirdető kőtömb, mögötte újra feltűnik a távolban a Pilis-gerinc.
Piliscsévet a Szilvás utcán végigballagva hagyjuk magunk mögött és egy homokos erdei úton indulunk tovább Piliscsaba felé. Száraz időben nem túl kellemes minden lépésnél bokáig süllyedni a fínomszemcséjű homokban, esős időben kicsit könnyebben járható az út, mert a homok vizet kapva nem sár lesz, hanem kissé megkeményedik.
A homokos út csak nagyon lassan emelkedik a Tinnye-hegy lapos gerince felé.
Néhol több mint két méter mélyre sülyedt már az út a domboldal laza talajába.
Egy régebbi irtásfolt helyén sarjadó fiatal erdőben érünk fel a gerincre, ha itt visszafordulunk, még látjuk a távolban a Pilis sziklás oldalát.
A gerincről egy nagyon enyhe lejtőn ereszkedünk le Piliscsabára. Itt végigvonulunk az erdei út folytatásán, a Csévi utcán, majd a Wesselényi utca fasorára fordulva érjük a vasúti síneket. Itt készítettem ezt az őszi felvételt.
A kék jelzések egy gyalogos felüljárón vezetnek át a vasútállomás vágányai felett, erről leereszkedve mindössze pár lépés kitérőt jelent az, hogy elballagjunk a pénztárhoz - vagy ha azt zárva találjuk, akkor a forgalmi irodába -, hogy pecsételést kérhessünk a kéktúra igazoló füzetünkbe.


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats