UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



24. túra:
Szárliget, vasútállomás - Koldusszállás


Túraleírás

Szárligetről, a vasútállomásról indulva átkapaszkodunk a Halyagos gerincén, a régi 1-es országúton haladva keresztezzük az M1-es autópályát, majd a nagyegyházi halastavak között átvágva és a Váli-vizet keresztezve felkapaszkodunk a Somlyóvári kulcsosházhoz. A kulcsosháztól leereszkedve rátérünk a Tornyópusztára vezető keskeny erdőgazdasági aszfaltútra, majd erről ráfordulunk Tornyópuszta bekötőútjára. Röviden rátérünk a Tatabánya és Tarján közötti országútra, majd leereszkedünk a Bodza-völgy mezejére. Innen erdei földutakon jutunk el a Koldusszállási vadászház aszfaltos bekötőútjára. Túránk a hivatalos kiírás szerint 19,1 kilométer hosszú 457 méter emelkedéssel.

Szárliget vasútállomás forgalmi irodája. A kéktúra pecsétet az épület jobb oldalán találjuk általában, a szolgálati bejárat melletti ablakpárkányon. Innen indulunk a Gerecsét átszelő túránkra.
Visszatekintés Szárligetre a település széléről, a Halyagos lábaitól. Ez a kép 2005-ben készült, akkor még végig lehetett látni a hajdani irtásfolt helyén cseperedő fiatal erdő facsemetéi felett, azóta már kefe sűrűségű 4-5 méter magas erdő fogja el teljesen a kilátást.
Szárliget határából felkapaszkodunk a Halyagos - Zuppa-tető vonulat hosszú gerincének északnyugat felé már ellaposodó végére és erdőritkításokon, bekerített irtásfoltok szélén vágunk át rajta.
A Halyagos északkeleti oldalán leereszkedve a régi 1-es útra jutunk és erre rátérve gyalogolunk egy jó darabot. Ezen az úton szinte nincs semmilyen forgalom, hiszen már az 1970-es években megépült a kiváltására az új 1-es főút (ezt a Vértesből leérkezve a Birkacsárdánál kereszteztük), aztán az ezekkel az utakkal párhuzamos M1-es autópálya, ami itt fut rögtön pár tucat lépésnyire az úttól jobbra, a fák mögött. Az út mellett szintén a jobb oldalon álló kőkocka a Kőrösi Csoma Sándor-forrás foglalata.
Az 1984-ben foglalt forrás nem sokkal az építése után elapadt, valószínüleg a mellette pár méternyire futó autópálya építése során vágták el az őt tápláló vízeret. A foglalat medencéje általában tele van tömve szeméttel, de ezen a téli túrámon véletlenül teljesen kitisztítva találtam.
A forrás tábláján még éppen ki lehet venni, hogy a Tatabányai Szénbányák szponzorálta a kiépítését.
Nagyjából egy kilométert ballagunk az úton kelet-délkelet felé, és miután az átkelt az autópálya hídja alatt, le is térünk róla, hogy Nagyegyháza faluvégi karámjai mellett átvágjunk ezen a legeltetésre használt kecskebogyós réten. A keréknyomokat követve az alacsony gerinc felé indulunk tovább.
A réten átvágva és kissé magasabbról visszatekintve már jól látszik a Halyagos erdős oldala, tövében az M1-es autópálya is feltűnik egy pillanatra.
Hamarosan megérkezünk a nagyegyházi halastavak közé. A képen a fantáziadúsan Ötös-tónak elkeresztelt tavacska látható, amit 2011-ben hoztak létre a völgyben futó erecskék felduzzasztásával. Az új tó miatt még az Országos Kéktúra útvonalát is arrébb kellett helyezni, mert az korábban keresztezte a mostani medret. Ez a kép a duzzasztás után pár hónappal készült, még állnak a tóban a korábban itt húzódó rét bokrai.
Az Ötös-tó egy másik nézőpontból.
Az Ötös-tótól már látszanak a Somlyó előhegyei, a kép közepén a széles hegyhát a Hársas, balra a Baglyas-hegy áll. A központi csúcs, a Somlyó még nem látható innen, eltakarja a Hársas széles oldala. Mostani túránkon a Somlyó lesz az egyetlen jelentősebb hegy, amit meg fogunk mászni!
Az Ötös-tó nevéből már következtetni lehet arra, hogy lehet ezen a környéken még több halastó is, és valóban: pár perc múlva utunk egy éles kanyarral a Kettes-tó mellé fordul. A víztükrön átpillantva itt is a Hársas oldalát látjuk a távolban. Nyáridőben élmény végigballagni a békakuruttyolós tavacskák között!
A Kettes-tó télen, nagyjából a korábbival azonos nézőpontból fényképezve.
A tavak közül egy megművelt dombhátra kapaszkodik fel velünk a földút. Innen visszapillantva még mindig látszik a távolban a Halyagos erdős oldala.
Az eddig kényelmesen járható földutunk egy bekerített területet elérve hirtelen szinte beleveszik a dzsindzsába, de aztán egy nyíl alakúra festett kék jelzés hirtelen letérít bennünket innen, hogy egy nyáridőben nagyon benőtt ösvényen letörtessünk a Váli-víz völgyébe.
A halastavak vizenyős völgyében több forrás is fakad, ezeket gyűjti össze a szintén itt eredő Váli-víz. Néha szinte száraz a medre, de ezen a havas, csapadékosabb télen komoly kis patak csörgedezett a völgyben, amikor kereszteztem azt.
Egy irtásfolt alsó széléről, egy vadetető mellől készült ez a kép még 2005-ben. A háttérben a Hársas hegyoldala látható. Azóta már itt is kefesűrűségű, 4-5 méter magas újulat áll, teljesen elfogva a kilátást.
Kilátás az irtásfolt felső széléről 2005-ben. Ez a kilátás még most is megvan, habár a növekvő újulat miatt már nem olyan szép, mint akkoriban volt. A mezőkön túl innen is jól látszik a Halyagos - Zuppa-tető vonulat, amin Szárligetről indulva átkeltünk a túránk elején.
Az irtásfolt után megenyhül a kaptató, egy löszös, a talajba mélyen bevágódott, de mostanra már felhagyott szekérúton emelkedik kényelmesen a kéktúra ösvénye. Érdekes a kidőlt, és az árokra keresztben ráborult fa festése: a kék sáv jelzést már a kidőlés után festették fel rá, hiszen a fekvő fán van vízszintesen elhelyezve! Érdekes lehetett a jelzésfestő elgondolása: ha valaki nem veszi észre, akkor beleveri a fejét...
Később kijutunk a Somló oldalában végigvezető murvás erdőgazdasági útra. Erről az útról nyílik ez a kilátás a Baglyas-hegyre. A Somlyó csúcsa még most sem került látótérbe!
A Somlyó vállán, körülbelül 390 méteres tengerszint feletti magasságban áll egy kis réten a Somlyóvár kulcsosház. Érdekesség, hogy bejárati ajtó baloldali félfájára szerelt kis dobozkában nem a kéktúra bélyegző található, hanem úgynevezett „nyalókák”, vagyis a pecsételőfüzetbe ragasztható kis bélyegek, amikre rá van pecsételve a kéktúra bélyegző. Hogy miért „nyalóka” a neve? Azért, mert meg kell nyalni a hátoldalát, ha azt akarjuk, hogy ragadjon! :-)
A kulcsosház földszintjén található a konyha, és bár vezetékes víz és villany nincs a házban, attól még kisebb főzések hozott anyagból elvégezhetőek itt.
A tetőtér a hálószoba, itt 12 fekhely várja a túrázókat.
A kulcsosház egy téli túrán.
A réten húzódó keréknyomokon elsétálhatunk egészen addig a pontig, ahol az meredeken leszakad észak felé. Érdemes megtenni ezt a pár perces kitérőt, mert nagyon szép kilátás nyílik arról a pontról!
A mező északi széléről a Tarjáni-medencére nyílik kitűnő kilátás. Nagyjából középen fekszik a falu, mögötte a Bánya-hegy kisebb és a Gerecse-tető nagyobb púpja emelkedik. A két hegy között fekvő nyeregbe kell a későbbiek folyamán még felkapaszkodnunk.
Az Országos Kéktúra nem kapaszkodik fel a Somlyó csúcsára, a kulcsosház után egy rövidebb emelkedővel csupán a hegy válláig jut fel, ahonnan a kék háromszög jelzéseket követve érhetjük el a tetőt. A lapos, ligetes mezőről nem nyílik igazi körpanoráma, de a facsoportok között kitekintve sok távoli hegyet lehet innen látni! Ezen a képen jobbra a Nagy-Gete aszimmetrikus tömbje áll, mellette balra a Hegyes-kő sziklás orma is felfedezhető. Gerecsei túránk végén fogjuk megmászni ezt a két hegyet. A háttérben a Börzsöny hegyei is felfedezhetőek.
Kelet felé tekintve a Gerecse dombsorai mögött a Kevély kétpúpú tevéhez hasonló alakját is felfedezhetjük. Ez a hegy Pilisborosjenő mellett áll, az Országos Kéktúra is felkapaszkodik a két csúcs közötti nyeregbe!
Délkelet felé fordulva a Budai-hegység egyes tagjai is láthatóak, ezen a képen például a János-hegy áll középen, tőle jobbra a Normafa hosszú gerince húzódik. A képre nagyítva még az Erzsébet kilátó is felfedezhető a János-hegy csúcsán!
Nyugat felé is érdemes körülnézni, mert erre fogunk továbbindulni. Az irtásfolt hagyásfái között átvezető erdőgazdasági úton érjük majd el a mezőkön fekvő Tornyópusztát, a távolban pedig már Tatabánya házai is láthatóak.
Hipp-hopp, egy meredekebb ereszkedővel már meg is érkeztünk a Somlyóról már látott erdőgazdasági útra, arra, amin már egy darabot haladtunk a hegyre való kapaszkodás közben is, de ott még murvás út volt, itt pedig már kopott aszfaltburkolatot kapott.
Erdőfoltok között ereszkedik enyhén az utunk Tornyópuszta felé.
Egy régi, mára már felhagyott kőfejtő mellett visz el az utunk.
Az erdei út télen. Körülbelül három kilométert ballagunk rajta, mire elérjük Tornyópusztát.
Nem megyünk be Tornyópusztára, csak a szélét érintjük, aztán rátérünk a falu bekötőútjára. Innen nyílik ez a panoráma a még távolinak tűnő Pes-kőre. Nem másszuk majd meg ezt a hegyet, csak az oldalában elterülő négyszögletes irtásfoltok felső peremén fogunk majd végigballagni egy erdei úton.
Ha ugyanerről a pontról visszatekintünk, már jócskán magunk mögött látjuk a Somlyó ligetes tetejét.
A Bodza-völgy megművelt mezejének szélén vezet végig a kéktúra. Néha meghagyják itt az alig kitaposott ösvényt, néha - mint ezen a képen is látható - beszántják és bevetik a helyét. Ilyenkor a mező és a susnyás erdőszél között kell megtalálnunk az utunkat valahogy.
Már a Bodza-völgyben is halljuk az M1-es autópálya moraját, később, a rét alsó szélén el is érjük azt, pontosabban az autópálya vadvédelmi kerítését. Ennek a külső oldalán vezet az a szekérút, amire rátérünk, és a főúttal párhuzamosan indulunk tovább északnyugat felé, csak nagyon lassan távolodva tőle.
A Bodza-völgytől továbbindulva nagyjából félórás menettel érjük el a Kuldusszállási vadászlakhoz vezető keskeny aszfaltutat (a kéktúra bélyegző itt található egy magányosan álló tölgyre szerelt dobozkájában), erre rátérve pár perc alatt megpillanthatjuk a szép vadászházat is.


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats