UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



15. túra:
Nagyvázsony - Városlőd-Kislőd vasútállomás


Túraleírás

Nagyvázsonyból, Vázsonykő várától indulva leereszkedünk a Vázsonyi-séd-patak völgyébe, majd egy rövid országútszéli menet után nekivágunk a Kab-hegy lábainál elterülő mezőknek. Az erdőt elérve nyiladékokon folytatjuk az utunkat és dél felől másszuk meg a kereken 600 méter magas Kab-hegyet. Az északi oldalán leereszkedve elhaladunk az erdészházak mellett, majd vegyesen erdőgazdasági aszfaltutakon és erdei földutakon haladva érkezünk meg Úrkútra. Meglátogatjuk az Őskarsztot, majd a Csollányos-völgybe leereszkedve az alján futó földúton érjük el a Sobri Jóska Kalandparkot, majd onnan aszfaltúton haladva a Városlőd-Kislőd vasútállomást. Túránk távja 24,1 kilométer, 603 méter szintemelkedéssel.

Bakonyi túránkra Nagyvázsonyból indulunk. A pecsételést Vázsonykő várának pénztárában intézhetjük el, ami egyben szuveníresbolt is. Ha olyan időpontban érkezünk, amikor a pénztár zárva van, az épület külső falára szerelt kis kék-fehér dobozkában is találhatunk egy bélyegzőt, de annak a minősége rosszabb, mint azé, amit a pénztárostól kérhetünk el.
A meglehetősen szokatlan módon domboldalban épült vártól leereszkedünk a Vázsonyi-séd völgyébe, keresztezzük a patakot, majd felkaptatunk a túlsó oldalán a Veszprém és Tapolca közötti forgalmas országútra. Mindössze 6-800 lépést kell a padkán bandukolnunk, aztán letérünk majd róla, de eléggé veszélyes az út szélén csámborogni a nagy forgalom miatt!
A Zuggótanya épületei után letérve az országútról egy jól kijárt murvás útra térünk, ami Nagyvázsony szennyvízkezelő telepéhez vezet. Innen visszafordulva készítettem ezt a felvételt a már távolinak tűnő Nagyvázsonyról. A képen jól látható, hogy Vázsonykő vára tényleg domboldalba épült, nem pedig dombtetőre.
A szennyvíztelep után a Sonkolyos-árok oldalában kaptatunk fel keréknyomokon a Kab-hegy lábainál elterülő mezőkre. Erről az útról készítettem ezt a felvételt Nagyvázsonyról.
Elértük a Kab-hegy lábainál elterülő mezőket. Előttünk magasodik a Kab-hegy irtásfoltos oldala, csúcsán a rádió- és TV-adótornyokkal. Arrafelé indulunk tovább a legelőkön átkanyargó keréknyomokon.
Megérkeztünk az erdőbe. A Kab-hegy lábainál elterülő erdőt nyiladékokkal sakktáblaszerű kockákra vágták, és ezeket az erdőátvágásokat számokkal és betűkkel megjelölték. A számozott nyiladékok északnyugat-délkeleti irányúak, erre merőlegesek a betűkkel jelölt nyiladékok. Most éppen az 5. nyiladék füves keréknyomain haladunk dagonyákat kerülgetve.
Később egy jobbkanyarral a H-nyiladékra fordulnuk, és egy sakktábla-osztásnyit haladunk északkelet felé. Nagyon könnyen járható része ez a túránknak!
A 6. nyiladékban érjük el a Kab-hegy lábát és kezdjük meg a hegytetőre vezető kapaszkodást először nagyon enyhén, ami később egyre meredekebbé válik. Egy idő után magunk mögött hagyjuk az erdőt és friss irtásfoltok között folytatjuk a kapaszkodást a pontosan előttünk álló hegytető felé.
Ez a fénykép nagyjából ugyanonnan készült, mint az előző, de egy késő őszi túrámon. Látható, hogy a két kép között eltelt mintegy másfél év alatt az úttól jobbra fekvő erdőt is kitermelték.
A 6. nyiladék nagyon meredekké válik közvetlenül a hegycsúcs alatt, ezért a kéktúra otthagyja egy idő után, és a rézsútosan emelkedő Jánoskereszti útra fordul rá, ami átvág egy bekerített, ritkított tölgyesen. Itt már nem vagyunk messze a hegytetőtől, de a legmeredekebben emelkedő szakasz még hátra van.
Közvetlenül a hegytető alatt készítettem ezt a felvételt egy irtásfolton átvágva a TV-adó tornyáról.
A kéktúra nem mássza meg a hegytetőt, a csúcs alatt rátér az adótornyok szervízútjára és lefelé indul a hegyről. Viszont érdemes felkaptatni a tetőre a rövid kék háromszög jelzésen, ami az alacsonyabb rádió torony mellett éri el a kilátópontot.
A kék háromszög jelzések a Kab-hegy meredeken leszakadó déli oldalának tetején lévő kilátóponthoz vezetnek. A kissé párás idő ellenére jól látható az eddig megtett utunk: alattunk a 6. nyiladék egyenes erdőátvágása húzódik, a távolban, a mezők túlsó felén még Nagyvázsony is kivehető a távolban. 2013 nyarán felavattak itt egy kilátót is, de azóta még nem jártam arrafelé, így nincsen fényképem sem róla!
Délkelet felé pillantva a távoli Tótvázsony is látótérbe kerül. Már négyszer jártam fenn a Kab-hegyen, de még egyszer sem sikerült ennél tisztább időt kifognom!
A tetőre tett rövid kitérő után rátérünk a tornyok szervízútjára és megkezdjük az ereszkedést a Kab-hegyről. Előttünk ismét feltűnik a magasabbik torony, a TV-adó. Közvetlenül a tövében fogunk majd elhaladni.
A Kab-hegy északi oldala nem olyan meredek, mint a hirtelen leszakadó déli, amin felkapaszkodtunk a tetőre. Az erdészházak után befordulunk a keskeny aszfaltút enyhén ereszkedő egyenesébe, hogy aztán jó két kilométernyit gyalogoljunk a D-nyiladékban haladó úton.
Úrkút előtt térünk rá egy már rég felszámolt erdőgazdasági vasút töltésére. Amint látható, az erdő már kezdi visszahódítani a volt töltést, csak rendszeres kaszálással és a töltéskoronán kinövő csemeték kivágásával lehet tisztán tartani ezt a kéktúra szakaszt!
Az Úrkútig hátra lévő utunk jó részét ezen a volt vasúti pályatesten tesszük meg.
Úrkút felé közeledve már keréknyomok is ráállnak a volt vasúti pályára, végül ezeken a keréknyomokon érjük el a falut.
Úrkút határában pillantjuk meg a községnek nevet adó kutat. A község nevét a szájhagyomány úgy magyarázza, hogy a területet birtokló Zichy grófok gyakran keresték fel ezt a helyet nagyobb szabású vadászatok alkalmával. Tekintettel arra, hogy a környék vízben szegény karsztos terület, mindig megálltak a mostani Felsőfalu végén levő bővizű forrásnál inni. Innen kapta a forrás az Urak kútja elnevezést, amelyet később a kialakuló községre is átruháztak. Forrás
Az Urak kútja egy másik nézőpontból.
A Rákóczi utcán indulunk el Úrkút központja felé, és érkezünk meg pár perc alatt a Kék Túra vendéglőhöz. A kéktúra itt letérve a falu főutcájáról a Gubiczahegy utcán indul tovább az Őskarszt felé, de álljunk meg itt egy pillanatra, hiszen az apró vendéglő a nevéhez méltóan kéktúra pecsételőhely is!
A vendéglőtől a kék jelzéseket követve a Gubiczahegy utcán indulunk tovább és pár perc alatt megérkezünk az Őskarszt bekerített területéhez. Mint geológiai természeti értéket, már 1951-ben védetté nyilvánították a területet, országos jelentőségű besorolással. Különleges földtani képződmény, amely nemzetközi viszonylatban is egyedülállónak számít, ugyanis a mangánérc kitermelése során alkalmazott kézi fejtési mód és a viszonylag kevés robbantás alig károsította a bányászat során feltáruló őskarsztos formakincset.
A Dunántúli-középhegység, és ezen belül a Bakony területén a bauxitbányászat számos kréta időszak végi óriás méretű őskarsztos formát tárt fel, mivel az érc ezekben található. Néhány kivételtől eltekintve (Darvas-tó, Iharkút, Gánt) ezeket meddővel visszatemették és felszínüket többé-kevésbé tájrendezték, csak térképek, fotók és szöveges kutatási jelentések formájában őrződtek meg róluk dokumentumok. A fent említett látogatható – és részben természeti területként védett – karsztbauxitos külfejtések formakincse azonban más jellegű, mint az úrkúti, mert a fekükőzetet képező, töredezett triász fődolomit érzékeny a fagyaprózódásra, így néhány év alatt a töbrök közel függőleges falai leomlottak, mélyedései fokozatosan feltöltődtek.
A pliocén időszakban meginduló kiemelkedés hatására megkezdődött az úrkúti térszín pusztulása. Ez a negyedidőszakban felerősödve azt eredményezte, hogy az eocén fedőtakaró nagyrészt erodálódott, és a Csárda-hegy oldalában felszínre bukkant az oxidos mangánérc. A XIX. században a Csárdahegyi erdőkben gyűjtött „fekete köveket” a tapolcai cserépkályha égetők a csempék festésére használták. Az úrkúti illetve csárdahegyi mangánról először Böckh János tesz említést 1874-ben. A kutató furások és feltáró bányászások az akkori Zichy-birtokon 1917-ben kezdődtek meg. Úrkút környékén üzemszerűen 1920-tól bányásztak mangánércet, szerencsére a kézi fejtés nyomán megmaradtak a régi formák.
A Csárdahegy teljes külszíni bányászatra alkalmas mangánkészletét kibányászták és a védett terület kivételével rekultíválták. A terület védett és látogatható. Aki tehát trópusi karsztvidéket szeretne látni, nem feltétlenül kell a világ végére utaznia. Az immár több mint fél évszázada szabadon lévő úrkúti kőzetfalak időtállóak, kőzetanyaguk és részben formakincsük is eltérő a bauxitos őskarsztokétól. A védett terület kiválóan alkalmas a jura időszaki mangánércek keletkezésének, valamint a paleokarsztos formakincs védett földtani értékként való bemutatására. A fentebb leírt okosságokat innen és innen vettem.
Az Őskarszt területe szabadon látogatható, és ha egy kis időt rászánunk, akkor a kiépített lépcsők igénybevételével be is kalandozható!
Az Őskarsztot magunk mögött hagyva egy bekerített erdőtelepítés határára érkezünk. Régebben a kéktúra a rozzant kapun keresztül belépve átvágott az alig serdülő csemeték sorai között, de újabban a felfestett jelzések a kerítés külső oldalán kerülik meg a területet a képen is látható füves keréknyomokon.
A bekerített erdőtelepítést magunk mögött hagyva egy kis horhos mellett futó ösvényen kezdjük meg az ereszkedést a fennsíkról.
Nagyjából negyedórás ereszkedés végén érjük el a Csollányos-völgy üde-zöld rétjeit.
Rátérünk a völgyben futó murvás útra - ami szintén egy régen felszámolt erdőgazdasági kisvasút nyomvonalán halad - és észak felé indulunk el rajta.
A Csollányos-völgy földútján
A Csollányos-völgynek ősszel különleges hangulata van.
A Csollányos-völgy végén, a Sobri Jóska Kalandpark parkolóját elhagyva keresztezzük a Torna-patakot.
Mai túránk végpontja a Városlőd-Kislőd vasútállomás. Ez egyrészt kéktúra pecsételőhely, másrészt mivel itt halad el a Székesfehérvár-Szombathely vasúti fővonal, a tömegközlekedés is megoldott. Aki helyben keres szállást, annak még tovább kell indulni a kéktúra útvonalán Városlődre, ami nagyjából fél óra alatt elérhető az állomásról.


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats