UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



14. túra:
Szentbékkálla - Nagyvázsony


Túraleírás

Szentbékkálláról továbbindulva megmásszuk a Fekete-hegyet és az Eötvös kilátóból letekintünk a Káli-medencére. A Fekete-hegyről leereszkedve érkezünk meg Balatonhenyére, majd felkapaszkodunk a Nagyvázsonyig húzódó fennsíkra. A Csicsói-erdőben térünk rá arra a murvás földútra, amin elballagunk a Csicsói erdészházig és a mellette álló erdei iskoláig, majd a murvás úton továbbindulva a Szentjakabfai-erdőn és a Felső-erdőn keresztül érjük el a Vigántpetendről Nagyvázsonyba tartó országutat. Pár száz lépést rajta ballagunk, majd letérve róla a Viszont-völgyben leereszkedünk a Tálodi kolostorromhoz és a Kinizsi-forráshoz. Innen a romos Szent Ilona kápolna és a Szent Mihály kolostorrom érintésével érkezünk meg Nagyvázsonyba. Túránk 21,7 kilométer hosszú lesz 615 méter emelkedéssel.

Több szépen felújított öreg házat is találunk Szentbékkállán, ezt például a Kossuth Lajos utcán, közvetlenül a pecsételőhely mellett. A ház homlokzatán lévő cirádás díszítésben az olvasható, hogy Istvándi József építette 1825-ben.
Induljunk tovább a Kossuth Lajos utcán, belevágva utolsó balaton-felvidéki, Szentbékkálláról Nagyvázsonyba vezető túránkba!
Szentbékkállát elhagyva feltűnik előttünk a Fekete-hegy, aztán az aszfaltút derékszögű jobbkanyarjában mi egyenesen indulunk tovább egy kőkeresztnél az erdős hegyoldal felé. Fenn a hegytetőn már látható az egyik uticélunk, az Eötvös József kilátó tornyának teteje.
A Fekete-hegy lábainál, pont a húzósabb emelkedő kezdeténél áll a töttöskáli templomrom. A román stílusú templomot a XII-XIII. században építették, a középkori Töttöskál település temploma volt. 1296-ban említik először a falut, melyet királyi udvarnokok laktak. A templom szentélye egyenes záródású, résablakai közül már csak a szentély déli oldalán maradt meg egy. A törökök 1531-ben elpusztították a falut és a templomot is, de később újjáépítették s egészen a XIX. századig használták, 1876-ban viszont már romként írják le. Maradványai igen szépen fennmaradtak.
Kilátás a töttöskáli templomromtól. A szőlőskertek alatt a Káli-medence síksága terül el, a medencét határoló dombok mögül pedig a Badacsony és Gulács bazaltsipkája kandikál ki. Szép a kilátás már innen is, pedig még alig emelkedtünk a medence síksága fölé!
Rövid pihenőre megállhatunk a Fekete-hegy oldalában az Öreg-hegyi-kút forrásbarlangjánál. A nyári hőségban felüdülés behúzódni a hűvös kis barlangba, amit a forrás medencéjének vagy köbméternyi kristálytiszta vize alaposan lehűt. A forrás melletti táblán a kút történetét lehet elolvasni, az orgonabokor pedig félig eltakarja a forrás mellett álló kőkeresztet.
Folyamatos, de nem túl erős kapaszkodással érjük el a legfelső szőlőskerteket a Fekete-hegy oldalában, innen betérve az erdőbe egy meredeken emelkedő gyalogúton rohamozzuk meg a hegy tetejének fennsíkját.
A Fekete-hegy platójának peremén, 369 méteres magasságban áll az egyszerű, háromemeletes, favázas Eötvös Károly kilátó. Megpihenhetünk a torony melletti padokon is - azoktól készült ez a felvétel -, de érdemes felmenni a legfelső szinte és körbepillantani. Nézelődés közben is kifújhatjuk magunkat!
A kilátóból délnyugat felé tekintve a Káli-medence síkságán túl Mindszentkálla házai húzódnak meg a Kopasz-hegy tövében. Ebből a magasságból már jól láthatóak a dombsor mögötti tanúhegyek: balról jobbra haladva a Badacsony platója mellett a Tóti-hegy áll, tőle jobbra a Gulács kúpja tűnik fel, a kép jobb oldalán a szigligeti dombok láthatóak, a jobb szélső tetején a figyelmes szemlélő még a várromokat is észreveheti.
Ha nyugati irányban nézünk szét a kilátóból, a Fekete-hegy tövében elterülő Szentbékkálla mögött itt is a Káli-medence síksága húzódik, azon túl a Láz-tető ikercsúcsai között - azon a nyergen keresztül érkeztünk meg a Káli-medencébe az előző túránkon - a Csobánc látható, tőle balra peddig a Szent György-hegy áll.
Az Eötvös Károly kilátó után az Országos Kéktúra egy darabig még ösvényen halad a Fekete-hegy fennsíkjának peremén, majd egy kis szintet vesztve földutakra tér és halad tovább Balatonhenye felé. Könnyen járható része ez az túrának, de figyelni kell a jelzéseket, meg többször is irányt vált a kéktúra jelzett útja a hegyoldalban kanyargó földutak, keréknyomok között!
Balatonhenyét elérve a Petőfi utcán jutunk el a település központjába. Az út mellett tűnik fel a falu csöppnyi római katolikus temploma, melynek titulusa Urunk színeváltozása, és a Köveskáli plébánia filiája. Két harangja közül a nagyobbik neve Szent Margit harang, magassága 62cm és 1969-ban öntötte Ducsák István, Őrszentmiklóson. A 46 cm-es Kisharangot 1791-ben öntötte Joseph Brunner Budán.
Balatonhenyén a Kossuth Lajos utcán álló kocsma-vegyesbolt párosban tudunk pecsételni az igazoló füzeteinkbe. Az Országos Kéktúra pont az épület előtt halad el!
Balatonhenyét elhagyva a kéktúra egy széles fennsíkra kapaszkodik fel, ezen a platón keresztül tesszük meg a maradék utunkat egészen Nagyvázsonyig. Az utolsó házakat elhagyva az útelágazásban az egyenesen továbbinduló keréknyomokat kell választanunk, előttünk egy kéktúrázó család kapaszkodik éppen a fás-ligetes domboldalban.
Ha egy kicsit magasabbra kapaszkodva a keréknyomokon visszafordulunk, akkor már szép kilátás nyílik a magunk mögött hagyott tájra. Balatonhenye házai fekszenek lenn a völgyben és a Káli-medencén túl feltűnik a távolban a Badacsony. A dombok között itt-ott a Balaton víztükre is megcsillan.
Az Országos Kéktúra hamarosan beér az erdőbe, és a Balatonhenyéről a kék jelzéssel egy úton futó piros jelzéssel együtt vágunk át rajta egy jól kijárt földúton.
A földútról egy murvás erdőgazdasági útra térve érjük el a Csicsói erdészház melletti erdei iskola épületét. Kéktúra pecsételőhelyhez érkeztünk, a pecsétet az erdei iskola kapujával szemközt, az út túlsó oldalán találjuk egy tölgyfára szerelve.
Az erdei iskolát elhagyva már gyakorlatilag szintben haladunk, minden emelkedés vagy lejtés nélkül vág át a murvás út a Szentjakabfai-erdőn. Ez egy könnyen és jól járható része a kéktúrának, igaz, különösebb látnivaló sincs errefelé!
Később befordulunk a murvás út hosszú egyenesébe és egészen a Vigántpetend és Nagyvázsony közötti országútig ballagunk el rajta.
Magunk mögött hagyva a kisforgalmú országutat újra betérünk az erdőbe - itt már Tálodi-erdő a neve -, és a Viszont-völgy jól kijárt földútján ereszkedünk le a fennsíkról.
Kényelmes sétával érjük el a tálodi kolostorromot a Viszont-völgy alsó végén. A kolostort pálos rendi szerzetesek alapították, első okleveles említése 1263-ból való. Az alapító a Rátót nembéli Keszi család volt. A pálosok a XV. század végén a Kinizsi Pál által alapított nagyvázsonyi új kolostorba költöztek, s helyüket ferences szerzetesek foglalták el. A kegyúr (Devecseri Csóron András) a törökök közeledtére felrobbantatta a kolostort 1552-ben. Csupán ez az egyetlen nagyobb falmaradvány érte meg napjainkat mutatóba az utókornak.
A Tálodi kolostorromtól körülbelül 150-200 lépés távolságra fakad a bővizű Kinizsi-forrás. Érdemes megpihenni a forrás medencéje melletti árnyas pihenőpadoknál, mert hamarosan magunk mögött hagyjuk az erdőt, hogy aztán erdőszéli keréknyomokon folytassuk az utunkat Nagyvázsony felé.
Kis patak indul el a medence túlfolyóján, hogy aztán az erdőszélen belefusson a völgyben csobogó Vázsonyi-séd patakba.
Egy széles, füves aljú nyiladékon végigballagva hagyjuk magunk mögött a Tálodi-erdőt. A nyiladék végén, a távolban feltűnik előttünk a Kab-hegy irtásfoltos oldala az alacsonyabb rádió- és a magasabbik TV-adó tornyával. Most teszünk egy kis kitérőt Nagyvázsonyba, de onnan a Kab-hegy felé fogunk továbbindulni, hogy a következő túránkon megmásszuk ezt a kereken 600 méter magas bakonyi hegyet!
A nyiladék végén keletnek térünk, hogy a Tálodi-erdő és a Vázsonyi-sédet követő fasor közötti füves réteken kanyargó keréknyomokon folytassuk az utunkat. A jobb oldalon egy nyíl alakú tábla mutatja a letérést az útról az erdő szélső fái között megbúvó Szent Ilona-kápolnarom felé.
A Szent Ilona kápolnát, vagyis az egykor itt állott Tálod falu templomát a XIII. században építették. Miután a török fenyegetés miatt a lakosság a falut 1548-ban elhagyta, a templom romlásnak indult, hamarosan körbenőtte az erdő. 1970-ben fedezték fel a romokat, 2007-ben végezték el rajtuk a tényleg minimális állagmegóvási munkákat, hogy a falak ne romoljanak tovább.
Még Nagyvázsony előtt érjük el a Szent Mihály kolostor romjait is. A kolostort Kinizsi Pál építtette 1483-1485 között. A szerzetesek a közeli tálodi kolostorból költöztek át ide, helyüket ott a ferencesek vették át. A kolostor temploma a magyar későgótika egyik legszebb alkotása lehetett, még romjaiban is hatalmas méretű. A kolostor nem sokáig működött: 1543-ban, Fehérvár elestekor a szerzetesek a török közeledtének hírére elköltöztek innen. 1552-ben a török hatalmas hadjáratot kezdett Magyarországon, ekkor a könyék földesurai a falakat lerombolták, hogy a törökök ne vehessék be magukat a falak közé.
Az 1552-es dicstelen lerombolás után a kolostort már senki sem építette újjá. Köveit a századok folyamán a környékbeliek saját építkezéseikhez elhordták, mostanra már csak ennyi maradt belőle. A maradványokat az 1950-es években Vázsonykő várával együtt restaurálták, és ebben az állapotában konzerválták. A romok most egy gyepes tisztáson fekszenek az erdőszélen, a kéktúra útvonal mellett. Nagyvázsonyból negyedórás kényelmes sétával elérhetőek.
Nagyvázsonyt elérve a kéktúra elhalad Vázsonykő vára mellett. Déli irányból nagyon jól látható a vár központi épülete: az öreg lakótorony, mellette jobbról a bejárati kaputorony, a Barbakán helyezkedik el. A XV. századi eredetű, egykor 25 m magas, 10x12 m alapterületű, alul 2-2,5 m, felül alig 1 m vastag falú négyzetes lakótorony az ehhez északról csatlakozó kőfallal körülvett várudvarral és a keletről bevezető kaputoronyal a vár magva. A lakóépületbe az első emeleten nyíló, csapóhídként leengedhető külső ajtón keresztül lehetett bejutni, ahonnan csigalépcső vezetett a felső emeletekre.
Ódon várfalak között. Nagyvázsony a Vezsenyi nemzetség ősi tulajdona volt, de a család utolsó tagja, Vezsenyi László - aki Mátyás király hű embereként többször járt Rómában és Velencében követként - 1472-ben meghalt. A birtok ekkor a királyra szállt, aki kedvelt vitézének, Kinizsi Pálnak adományozta ekkor. Kinizsi nevéhez fűződik a vár nagyszabású bővítése, bár erről írásos emlék nemigen maradt fenn.
A várkápolnában helyezték el Kinizsi Pál sírkövét, akit a falutól nem messze, az általa alapított pálos kolostorban temettek el. Később a kolostor lerombolták, aztán századokkal később a sírkövet a romok között megtalálva helyezték el itt, a várban.
A vár történetét folytatva II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején még játszott némi szerepet, de ennek leverése után megszűnt minden hadi jelentősége. Később a lakótoronyban börtönt létesítettek, majd 1756-ban egy pálinkaégető vette bérbe. A vár karbantartásával senki sem törődött, és feljegyzések szerint 1856-ra már csak a torony állt, aminek zsindelytetejét egy évvel később tűz pusztította el.
Érdemes felkapaszkodni a lakótorony nyitott tetőteraszára és körbepillantani. Észak felé tekintve a mezőkön túl a Kab-hegy szabályos kúpja áll, ebben az irányban érdemes alaposabban is körülnézni, hiszen erre indulunk majd tovább az Országos Kéktúra útját járva!
Déli irányba tekintve alattunk terül el Nagyvázsony, az előtérben pedig a várkápolna áll.
Nem messze a vártól, a Temető utcában található a Postamúzeum. A faluképi védettségű, közel 80 éves parasztház alacsony, fagerendás, apróablakos lakóhelyiségei a hozzájuk csatlakozó istállóval 1968 óta adnak otthont múzeumi kiállításoknak. A Nagyvázsony és környéke posta- és távközléstörténetét bemutató „Hangokkal, jelekkel, erőkkel, terekkel embertől emberig” című kiállítás évente ötven-hatvanezer látogatót vonz a kis múzeum falai közé.
A múzeum épületében távközléstörténeti kiállítás tekinthető meg. Nagyon régi, kézi kapcsolású telefonközpontok sorakoznak a falak mentén. Természetesen minden készülék, berendezés közelről megnézhető, sőt megfogható! Megvallom őszintén, órákig elnézelődtem volna ebben a cseppnyi múzeumban, de érdemes kimenni az épület melletti fészerbe is!
A fészer ajtaja mögött egy magyar királyi postakocsi áll a XIX. század második feléből. Nagyvázsony postaállomás volt az autók megjelenéséig, hiszen fontos út mellett - a Veszprémet Tapolcával összekötő országút felénél - fekszik a település.

Ezzel a végére értünk a Balaton-felvidéken átvezető, Sümegtől Nagyvázsonyig kanyargó Országos Kéktúra szakasznak. Nagyvázsonyból továbbindulva már a Bakony útjait fogjuk járni hat túranapon keresztül!


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats