UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA



10. túra:
Zalaszántó - Keszthely


Túraleírás

Zalaszántóról aszfalton és mezei földutakon átgyaloglunk Rezibe, majd a dombok közül leereszkedünk a Gyöngyösi csárdához. A Gyöngyös-patak völgyéből felsétálunk az egregyi Árpád-kori templomhoz, majd továbbmegyünk Hévízre. Elhaladunk a Tófürdő mellett, aztán a kerékpárúton átgyaloglunk Keszthelyre. Meglátogatjuk a Festetics kastélyt, majd végigsétálva a városon érkezünk meg a vasútállomásra. A mai túránk 22 kilométer hosszú lesz, 307 méter kapaszkodással.

Zalaszántót a Hévízre vezető országút szélén baktatva hagyjuk el és pár perc alatt felkapaszkodunk egy alacsony dombgerincre. Innen pillantjuk meg ismét a Meleg-hegyet és egyik ormán Rezi várát. A Nap most éppen a túlsó oldalukról világítja meg a falakat, ezért éppen csak kivehetőek a hegytetőn álló romok.
Az országúton haladva keresztezzük a Nagy-Séd patakot, aztán utána nem sokkal köves keréknyomokra térünk, amiken végigoldalazunk a Bakony-cser megművelt mezejének szélén. Utunk lassan, de folymatosan emelkedik, ahogy Rezi felé ballagunk rajta.
Visszapillantva az eddig megtett útra már a messzi távolban látjuk a Kovácsi-hegyet, a Sztúpa csúcsa már ki sem vehető a fák között ilyen messziről nézve.
Nagyjából másfél órával a Zalaszántóról való indulásunk után érkezünk meg a dombok között fekvő Rezibe.
Reziben a központban álló kocsma-vegyesbolt párosban tudunk pecsételni, mindkét helyen van kéktúra pecsét. Szép időben érdemes kiülni az italbolt előtti asztalokhoz pihenni egyet, mert még hosszú út vár ránk Keszthelyig!
De ha van egy kis időnk, akkor ne rohanjunk tovább, nézzünk szét egy kicsit Reziben! A kéktúra útvonaláról letérve és a kocsmánál kezdődő utcán továbbindulva hamarosan megpillantjuk az út szélén a római katolikus templom alatt álló szépen felújított tűzoltószekeret.
Ha a tűzoltószekértől felpillantunk a domboldalba, már meg is látjuk a templomot.
A középkori gótikus templomot a török elpusztította. Az új templomot 1723-1746 között építették újjá a romos templom falmaradványain. Az 1856-os tűzvész pusztítása után a templombelsőt barokk stílusban alakították ki, az újjáépítés a Festetics család segítségével történt. 1908-ban a szentélyt lebontották, és latinkereszt alakban megnagyobbították, új sekrestyével látták el. A templom ekkor kapta mai, végleges formáját. 1992-95 között újították fel legutóbb.
A templom mögött fekszik a temető, a kettő közötti falba régi sírkövek vannak beépítve.
A harmadik kéktúra bejárásomon 2012. március 13.-án jártam Reziben, a következő nap avatták fel a faluban, a régi plébánia épületében kialakított Laky Demeter Turistaház épületét. Laky Demeter és társa, Sebessy Kálmán premontrei szerzetesekből lettek katonatisztek a honvédseregben. Az 1848-49-es szabadságharc után itt bujtatta őket a plébános a régi plébánián, de elfogták őket és sok évi tömlöc várta őket Olmützben. 1988-ban emléktáblát avattak fel a volt plébánia falán (ez a képen is látható), de mostantól a turistaház is Laky Demeter nevét viseli majd. A turistaház elérhetősége: +36 30 648 8764.
Reziből továbbindulva hamar magunk mögött hagyjuk a falu házait és rövidesen elérjük ezt a festett kőkeresztet az Almás-domb szőlőskertjei között. A kéktúra jelzett útvonala itt jobbra tér, de ha időnk engedi, tegyünk egy félórás kitérőt a szőlők között fekvő Szent Donát kápolnához!
A Rezi szőlőhegyen már 1785-ben állt egy kápolna. A mai Szent Donát kápolnát a szőlősgazdák építtették 1866-ban, neoromán stílusban. Alacsony tornya minden oldalán egy-egy hangrés található. A tetőt jobb és bal oldalt két kőből faragott szobor díszíti, a bal oldali Szent Donát püspököt ábrázolja. A toronyláb homlokzati részét két oszlop alkotja. Szent Donátot egyébként több szőlőtermő vidéken is védőszentjüknek tartják a gazdák, többek között Zalaszántón is érintettünk a szőlők között egy Szent Donát kápolnát!
A Szent Donát kápolnától az útelágazásba visszatérve nekivágunk a Rezi szőlőhegyen keresztülvezető keskeny, de nagyon jó minőségű aszfaltútnak. Erről az útról jobbra pillantva vesszük észre ezt a kilátást, ami a Gyöngyös-patak völgyére nyílik. A völgy alján halad az országút, mögötte Karmacs házai tűnnek fel a túlsó domboldalban. Lenn az út szélén jól látható az a kőkereszt, ahol majd le kell térnünk az aszfaltútról a mezőkön átvágó keréknyomokra.
Az utolsó szőlőskertek után elérjük az erdőt, itt az útról letérve egy ösvényen kezdjük meg az Almás-dombról levezető meredek ereszkedést. Később egy kis horhos társul az ösvény mellé, ennek a szélén kanyarog az utunk hol egészen az árok peremén, hol egy kicsit eltávolodva tőle, de folyamatosan lejtve.
Az Almás-domb lábainál érjük el az országút mellett álló Gyöngyösi csárdát és a betyárok fűzfáját. A csárda évszázadokkal ezelőtt betyárok kedvelt helye volt, kettő közülük - Kökes Pista és Vak Illés - állítólag itt van eltemetve az öreg fűzfa tövében. Még a keresztfák is ott vannak a fa alatt!
Íme, a fejfák közelről. Ezen a kora tavaszi túrán könnyen észre lehetett venni a betyársírokat, de nyáron könnyen el tudnak bújni az öreg szomorúfűz földig lehajló ágai árnyékában! Vak Illés és Kökes Pista betyárok Győr, Sopron és Veszprém megyék területén garázdálkodtak. Miután a Bakony erdeiből menekülniük kellett, átjöttek Zalába, ahol hamar hírhedt betyárokká váltak. A csárdaközeli szőlőhegyen a pandúrok körbefogták a betyárokat, és menekülés közben agyonlőtték őket. Vak Illést és Kökes Pistát a Gyöngyösi csárda közelében, közvetlenül az országút mellett temették közös sírba.
A Gyöngyösi csárda a Hévízről Zalaszántó felé vezető út mentén található nádfedeles épület, amely a bakonyi és zalai betyárok egykori kedvenc tartózkodási helye volt. 1728-ban épült, nevét a közelében csörgedező Gyöngyös-patakról kapta, amely a partján álló nyárfákon élősködő fagyöngyről lett elnevezve. Az épület eredetileg a Festetics uradalom vadászháza volt, később csárdává alakították, tulajdonosai sűrűn változtak.
A csárda kőkerítéssel körülvett, zárt udvarán több építmény látható: az eredeti, régi csárda, a volt istálló épületében kialakított étterem, az újból helyreállított kocsiszín és az eredeti állapotában megmaradt gémeskút. Északra néző fala teljesen egybeépített, semmiféle nyílás nincs rajta, így védte a ház lakóit a hideg északi szelektől. Az épület keleti végén volt a kamra, a padlásfeljáró és a féltető alatt a pincelejárat. Az egykori ivószobát a régihez hasonló gerendás-deszkás mennyezet díszíti. Műemléki védelem alatt áll.
A Gyöngyösi csárdától északnyugat felé indulunk tovább az országút szélén. Pár száz lépéssel egy kis áteresz után, amin az országút keresztezi a Gyöngyös-patakot, áll ez a kőkereszt az út bal oldalán. Itt kell letérnünk a forgalmas aszfaltútról, hogy éles töréssel a dél-délkelet felé induló mezei keréknyomokon folytassuk az utunkat.
Néhány száz lépés után visszafordulva a keréknyomokon még jól látszik a távolban a kőkereszt, tőle jobbra húzódik az országút a ritkás fasor mögött. Ezen a képen is látható, hogy szinte az országúttal párhuzamosan haladunk visszafelé. Azért kellett ekkora kerülőt tennünk, mert a patakon nem tudtunk volna máshol átkelni.
Miután nagyjából egy kilométernyit ballagtunk a földúton, szinte visszaérkeztünk oda, ahonnan indultunk: velünk szemben magasodik az Almás-domb, amiről nemrégiben ereszkedtünk le, a tövében pedig ott áll a Gyöngyösi csárda épülete. A híd miatti kitérő okán ballagtunk vagy félórát, és most nagyjából háromszáz méternyire lehetünk a csárdától! A csárdától jobbra álló nagyobb épület egyébként egy lovarda.
Az előző képen is látható, hogy a keréknyomok mellett egy gazos, dzsindzsás sáv húzódik. Az első két kéktúra bejárásomon nyáron jártam erre, de legutóbb, 2012 tavaszán észrevettem egy mára már elfeledett zsidó temető sírköveit a gaztengerben. Elszáradt kórók tömegén áttörtetve készítettem el ezt a felvételt. A kövek hátteréül az Almás-domb szolgál.
Nagyjából két kilométert kell a mezei, később az erdőszélre kanyarodó keréknyomokon ballagnunk, mire elérjük azt az ösvényt, amire rátérve felkapaszkodunk a völgyet kísérő dombvonulat gerincére. Ezt a képet egy régi irtásfolt felső pereméről készítettem, ahonnan az egyre jobban cseperedő fiatalos felett még le lehetett látni a Gyöngyös-patak völgyére.
Átvágunk a dombgerinc erdején és nagyjából húszperces menet végén tűnik fel előttünk az egregyi Árpád-kori templom. Építésének ideje nem ismeretes, első, 1341. évi okleveles említésénél jóval korábban készülhetett, valószínüleg a XIII. század második negyedében. A templom a környéken nagy mennyiségben fellelhető pannon homokkőből épült. Épülettömbje hosszanti elrendezésű, hármas tagolású. Nyugaton áll a magas torony, hozzá kelet felé az alacsonyabb és szélesebb hajó, a hajóhoz pedig a legalacsonyabb és keskenyebb szentély kapcsolódik.
A román stílusú templomon a középkorban nem végeztek nagyobb átalakítást, épségben átvészelte a török kort is. Barokk átalakítása 1731-ben történt, s később többször is renoválták. Az Árpád-kori falusi kis templomok legfejlettebb típusát mutató, s az egyik legszebb műemlékként számon tartott egregyi templomot az 1964-65-ös renoválást követően - melynek során többszáz éves díszítéseket tártak fel a falain - korhű berendezési tárgyakkal látták el, s ezáltal ma eredeti hangulatában tekinthetik meg a látogatók.
Az öreg templomot egy kis temető övezi, ennek a széléről, a domb meredeken leszakadó keleti oldalának pereméről szép kilátás nyílik északkelet felé az Almás-dombra és a Rezi szőlőhegyre, ahonnan leereszkedtünk a Gyöngyös-patak völgyébe. A dombok mögött a Zalaszántó és Rezi közötti Meleg-hegy vonulata is látszik, de az egyik csúcson álló Rezi vára innen sajnos nem látható.
Délkelet felé tekintve a völgy túloldalán, a Biked-dombon álló kilátó ötlik a szemünkbe, körülötte Cserszegtomaj házai állnak elszórtan.
Az egregyi öreg templomtól már egy keskeny, kopott aszfaltúton indulunk tovább a domboldalban, ami aztán végigvezet Hévíz „vigalmi negyedén”, vagyis a borozók és vendéglők hosszú során. Ezek a vendéglátóipari létesítmények ide települtek a szőlők és borospincék közé, nyári délutánokon és estéken ide menekülnek ki az üdülővendégek a várost megülő hőségből. Habár ezek nem a legolcsóbb helyek, hiszen az áraikat elsősorban az itt nyaralók pénztárcáihoz igazítják, azért érdemes egy hideg fröccsre betérni valamelyik kerthelységbe, vagy teraszra!
A keskeny aszfaltútról egy tájékoztató tábla jelzi a csupán pár méteres letérést az ókori téglasírhoz. A téglából, oltatlan mészből megépített római sírt 1925-ben találták meg teljes épségben. A sír leletei - bronz övcsat és fibula, vaskés és II. Constantinus római császár pénze a keszthelyi Balatoni Múzeumba kerültek, a csontváz a helyén maradt. Ha végigballagunk a rövid sétányon, meg is tekinthetjük egy üvegezett ablakon keresztül a sírkamrát a benne található csontvázzal együtt egy lakóház kertkapuja mellett.
A dombról leereszkedve és a hosszú Zrínyi utcán végiggyalogolva érjük el Hévíz belvárosát. A Szentlélek temlom ott áll, ahol a Zrínyi utca beletorkollik Hévíz főutcájába, a Széchenyi útba. A Szentlélek hét ajándékát, vagyis a bölcsességet, értelmet, jótanácsot, tudományt, lelki erősséget, jámborságot és istenfélelmet jelképezi a hét torony az 1999 szeptemberében átadott modern katolikus templomon. Érdemes betérni a templomba, mert nem csak kellemes felüdülést nyújt hűvös belső tere a nyári hőségben, de a belső achitektúrája is érdekes.
A belső tér legyező alakú, az oltár körül félkörívben helyezkednek el a padok. A fából faragott főoltár galambot ábrázol, melynek szívében helyezkedik el az oltáriszentség. A mellékoltárok is galamb alakúak, mert a templom titulusa is Szentlélek. A bejárati kupola alatt a galamb-motívum kőmozaikból van kirakva. A templom festett üvegablakai - ezen a képen csupán az egyik sarka látható a főoltár felett - a város polgárainak adományaiból készültek és Simon Endre keze munkáját dícsérik.
Az épületet egyébként Bocskay János építészmérnök tervezte. A templom 32 regiszteres orgonája az Aquincumi Orgonagyárban készült. A többi famunkák (oltár, padok, karzat, ablakkeretek stb.) Hegedűs András kisbucsai asztalosmester alkotásai.
A templom tényleg nagyon szép, és ha szabad ilyen kifejezést használni egy katolikus templomra - akkor izléses. Érdekesek még a tűzzománc keresztúti stációk - ezek a földszint oldalfalain sorakoznak, a képen is látható belőlük öt darab -, ezeket Morvay László képzőművész készítette.
A Széchenyi utcáról letérve a Rákóczi utca nevű sétálóutcán érjük el a hévízi autóbusz végállomás épületét. Ez az épület építészetileg nem egy remekbe szabott darab - a város tervezi is azt, hogy lebontja és egy alkalmasabb helyen épít egy másikat - viszont itt kell bélyegeztetnünk a kéktúra igazolófüzeteinkbe a váróterem sarkában lévő információs pult ablakánál.
Persze Hévíz legismertebb nevezetessége a Tófürdő. Még nem jártam sohasem benne, bár a környéken már többször is megfordultam, ugyanis mindig sajnáltam egy viszonylag drága belépőjegyre kidobni a pénzt (az egész napos jegy 3800 Ft volt 2011-ben). Aztán a második bejárásomkor szúrtam ki a főbejárat mellett elhelyezett információs táblán, hogy létezik egy úgynevezett látogatójegy, aminek az 500 Ft-os áráért fél órát lehet a fürdő területén tartózkodni. Azonnal meg is vettem, és csak úgy hátizsákosan, bakancsosan végigsétáltam a gyógyfürdő területén.
A Hévízi-tó vagy más néven Hévízi-gyógytó 4,44 hektár kiterjedésével és az őt körülvevő 50 hektár területű véderdővel Európa legnagyobb gyógyító erejű melegvizes tava. Az első tutajokra épített fürdőházat 1772-ben Festetics György, a keszthelyi Georgikon alapítója építtette. Ez a tó különleges képződmény, hiszen ellentétben a többi melegvizes tóval, melyek általában vulkanikus eredetű helyeken, agyag- vagy sziklatalajban vannak, a Hévízi-tó tőzegmedrű forrástó. A tavat lombhullató mocsárciprus fasorok veszik körül, amelyek az egyediségét fokozzák.
A Hévízi-tó hőmérséklete a föld mélyéből előtörő hideg és meleg forrásvizek keveredésének eredménye, ez a kevert meleg víz táplálja a tavat. Nyáron a víz hőfoka 33-35 °C, de nagyon meleg napokon elérheti a 36-38 °C-ot is, ősszel és télen a hőmérséklet alacsonyabb, mintegy 24-26 °C körül mozog. A tóban általában mindenhol közel azonos hőmérséklet uralkodik, mert a tó felett elhelyezkedő, 1,5-2 méter széles páraréteg megakadályozza a víz lehűlését, a többirányú vízáramlás és az 50 hektáros véderdő pedig elősegíti a hőmérséklet egyenletességét, így egy mikroklíma kialakulását.
1900 körül a Festetics család bérbe adta a tófürdőt, amelybe Lovassy Sándor akadémiai tanár indiai vörös tündérrózsát telepített, manapság ez teszi a tavat kinézetében is különlegessé. A tó vizének összetételét már a 18. század végén vizsgálták a kor tudós emberei, pontos elemzésre azonban csak az 1950-es években került sor. A gyógytó vize kalcium- és magnéziumtartalmú, hidrogén-karbonátos, kénes, enyhe radontartalmú gyógyvíz. Biológiai aktivitása a szerves vegyületek jelenléte következtében jelentős. Ez utóbbi adja egyedi jellegét.
Mint említettem, a Hévízi-tó gyógyító melegvizét hasznosító első fürdőépületet gróf Festetics György építtette fel a tó vizén elhelyezett tutajokon, ezeket az 1800-as évek elején cölöpökre telepített fürdőházakkal váltották fel. A fürdőt 1905-ben Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros vette bérbe 35 évre a Festetics uradalomtól. A II. Világháború után a fürdőt államosították, majd az 1960-as években kezdődött a fürdőt körülvevő szállodák jelentős fejlesztése. Mára Hévíz Magyarország egyik legismertebb és leglátogatottabb gyógyfürdőjévé vált. Évente több tízezren keresik fel.
Az Országos Kéktúra félig megkerülve a tavat az azt övező park sétányain halad végig, bár útvonalát inkább csak sejteni lehet, ugyanis jelzést nagyon keveset lehet látni a belvároson és a parkon átvezető útja során. Itt csak arra tudok gondolni, hogy az önkormányzat nem adta a hozzájárulását a jelek sűrűbb felfestéséhez, talán arra gondoltak, hogy a szerény 10 X 12 centiméteres jelzések rontanák a városképet. Úgy látszik, Hévíz a pénzesebb turisták fogadását tartja szem előtt, a hátizsákosok meg szó szerint mehetnek arra, amerre a szemük (jelzést) lát! Na, menjünk inkább tovább!
A Tófürdő kifolyója a Hévízi-patak. Kisebb folyónak tűnik, de ne felejtsük el azt a tényt, hogy percenként 30-40 ezer liter vízzel tölti a tófenék forrása a tavat, és ezzel a Magyarország legnagyobb átlag vízhozamát produkáló forrása, aminek a vizét valahová el is kell vezetni!
Hévízt Keszthellyel egy nagyon szépen kialakított kerékpáros és gyalogos sétaút köti össze szinte nyílegyenesen haladva. Az utat itt is azok a szép mocsárciprusok szegélyezik, amiket már a Tófürdő kerítésén belül is láthattunk. Kellemes séta a két várost összekötő úton a talán egyórányi gyalogtúra.
Később a ciprusok eltűnnek, és egy régi, az utóbbi évek száraz időjárása miatt kiszáradóban lévő bereken vág át az út. Itt régebben, a partvonal és a vízszint szabályozása előtt még a Balaton vize hullámzott, most partra vetett halként haldoklik errefelé a régi nádivilág, egyre inkább átveszik a helyét a bokros, ligetes cserjések.
A Tófüdőtől indulva nagyjából másfél órás gyalogtúra végén érkezünk meg a Festetics kastély kapujához, miután átvágtunk Keszthely meglehetősen unalmas családiházas övezetén. Az Országos Kéktúra kívülről kerüli meg a kastélyparkot, de érdemes belépni a kapun, hogy egy rövid séta végén a túlsó kapun távozva ismét találkozhassunk a kék jelzésekkel. Azt hiszem, ezzel nem követünk el komolyabb csalást sem, hiszen a parkon kívüli vargabetű helyett ugyanazt a távot megtesszük belül, a park sétányain barangolva!
A gyönyörű kastélyparkba a díszes főkapun juthatunk be. Évente hetvenezer egynyári virágot ültetnek ki kertészek a nyírott pázsitba illesztett ágyásokba. A keszthelyi Festetics kastély építését 1745-ben a Festetics család tagjaként Festetics Kristóf kezdte. Az akkoriban 34 termes épületet a XVIII. és XIX. században háromszor átépítették, bővítették. Ma a 101 helyiségből álló barokk kastély egyike Magyarország három legnagyobb ilyen stílusban épített kastélyának. A Festetics kastély napjainkban múzeum és konferencia központ egyben, évente mintegy kétszázezer látogató tekinti meg.
A Festetics kastélytól a sétálóutcának kialakított Kossuth Lajos utcán indulunk tovább. A műemlék jellegű épületek közül a legrégebbi az utca közepe táján található barokk stílusú Pethő- vagy Goldmark-ház. Itt született 1830-ban Goldmark Károly, a híres zeneszerző. Az épület mélyen benyúlik az úttestre, jelezve az utca eredeti szélességét. Helyén már a XV. században egy Pethő-kúria állt, mai formáját a XVIII. században nyerte el. A széles, bolthajtásos kapubejárón jutunk be az udvarba, ahol elénk tárulnak a földszint és az emelet barokk árkádjai.
A kapualjon keresztül a ház udvarára jutunk be. Kellemes szívfolt a futómuskátlis földszinti és emeleti árkádsor.
A Goldmark-ház szomszédságában áll a volt Városháza. Az ház kora eklektikus stílusban épült 1870 körül. Az épület homlokzatát a város címere díszíti. Ma a Goldmark Károly Művelődési Központnak ad helyet.
A Fő téren áll a premontrei gimnázium épülete. 1892. augusztus 23-án avatta fel Keszthely lakossága a Schadl János tervei alapján készült épületet. 1924-35-ig az iskola reálgimnáziumként működött, majd egy 1934. évi törvénycikk értelmében fokozatosan újból gimnáziummá alakult át. A premontreiek vezetése alatt a diákok teljes vallásszabadságot élveztek, de arra nagyon ügyeltek, hogy minden tanuló eleget tegyen a saját vallása által előírt kötelezettségeknek. 1948-ban az intézményt államosították, és fokozatosan négyosztályossá szervezték át.
A gótikus templom Keszthely legrégebbi épülete, 1390. körül készülhetett el. 1974-ben fedezték fel a szentély falfestményeit, amelyek a mai Magyarország legnagyobb felületű gótikus freskói. Építtetőjét, az 1397-ben kivégzett Lackfi István nádort itt temették el. A nádor erősen lekopott vörös márvány sírköve ma a szentély falában látható. A szentélyben és a diadalíven helyezték el a Festetics család síremlékeit. 1878-ban neogót stílusú tornyot emeltek a templom bejárata elé, és ebbe helyezték át a nyugati oromfal eredeti, XIV. századi rózsaablakát.
2011-ben megváltozott az Országos Kéktúra útvonala Keszthelyen, azóta útba ejti a Helikon-parkot is. A Fő térről zegzugos kis utcácskákon keresztül jutunk el a park széléig. Visszatekintve jól látszik a háztetők felett a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom tornya.
A Helikon-park Keszthely legnagyobb zöldterülete. A fő sétány közepén áll a Helikon-ünnepségek századik évfordulójára kissé megkésve, 1921-ben emelt kupolás Helikon-emlékmű, ami a város jelképévé vált. A híres irodalmi ünnepségeket Festetics György anyagi támogatásával rendezték, melyen dunántúli értelmiségiek, főként írók találkozhattak. A résztvevők emlékfákat ültettek a parkban, ezzel jelentősen hozzájárulva a parkosításhoz. Sajnos e fákat az 1900-as évek legelején kivágták, majd 1920-ban hársfákat ültettek helyettük. Az 1960-ban védetté nyilvánított 17 hektáros területet cserével szerezte meg a város.
A fősétány mellett áll a nyolc oszlopos, kupolás emlékmű, amelyet az újkori Helikon ünnepségek száz éves évfordulója után 4 évvel emeltek 1921-ben, a háború miatt egy kicsit megkésve. A Helikon ünnepségek története 1804-re nyúlik vissza, amikor a Georgikonban, a város egyetemén irodalmi ünnepet tartottak. Itt a diákok versmondásban, felolvasásban és színdarabokban mérték össze a tudásukat. Később Berzsenyi Dániel 1816-ban vetette fel Keszthelynek, mint magyar irodalmi központnak, egy „kis magyar Weimar”-nak az eszméjét.
Az emlékmű feketemárvány tábláján olvasható, hogy Gróf Festetics György ennek hatására szervezte meg a Helikon Ünnepségeket, melynek ő volt a - mai szóval mondva - főszponzora. A szervezők és bírálók - vagyis zsűritagok - tiszteletdíjat, a résztvevők pedig, érdemeik szerint jutalmat, díjakat kaptak. Berzsenyin kívül Kisfaludy is megtisztelte jelenlétével az eseményt.


-hörpölin-


UGRÁS AZ ELŐZŐ ALBUMRA FEL A TARTALOMJEGYZÉKRE UGRÁS A KÖVETKEZŐ ALBUMRA


  View My Stats