AZOKNAK, AKIK MOST KEZDIK A TÚRÁZÁST...

Habár ez a honlap a túrázás egy speciális válfaját művelő túrázók - a kéktúrázók - számára készült, ez a fejezet, és azt ezt követő „Mit pakoljunk”, „A túrafelszerelésről” és „A sátorozásról” szóló fejezetek is bármilyen kezdő túrázónak hasznos információs forrásul szolgálhatnak! Az itt leírtakat hosszú túrázó tapasztalatom alapján állítottam össze, sok esetben más, nálam talán tapasztaltabb erdőjárók véleményét is kikértem. Ennek ellenére szívesen fogadok bármilyen észrevételt, kritikát, hiszen lehet, hogy valami a cikk írása óta megváltozott, sőt, lehet olyan dolog is, amit rosszul tudok!



Szükséges-e bármilyen jártasság (hegymászás, stb.) a túrázáshoz?

Nem szükséges! A kijelölt turistautak, ahol a kéktúra is halad, bárki számára végigjárhatóak, aki rendelkezik annyi fizikai állóképességgel, hogy négy-hat órát folyamatosan, hosszabb pihenők nélkül is végig tudjon gyalogolni terepen, dombok, völgyek között. Azonban nulla térképolvasási, tájékozódási gyakorlattal senkinek sem ajánlom, hogy belevágjon a túrázásba, vagy speciálisan az Országos Kéktúrába! Erről bővebben a Kell térkép és iránytű is? című fejezetben fogok bővebben szólni.

Vissza a tartalomjegyzékre

Milyen felszerelés kell a túrázáshoz?
A túrázó, aki mindenre gondolt
A túrázó, aki minden eshetőségre gondolt

Nem kell hozzá semmilyen különleges felszerelés! Egynapos túrára, hosszabb kirándulásra elegendő a kényelmes sportcipő, strapabíró ruházat - amit nem sajnálunk, ha esetleg poros, sáros lesz - egyszerű hátizsák a szükséges felszereléssel (előre elkészített szendvicsek, ital, kis egészségügyi csomag, esőkabát), térképek, tájoló (iránytű), iratok, pénz. Ezek nélkül senkinek sem ajánlom, hogy túrázni induljon! Ezeken felül azt pakoljál még, amiről úgy gondolod, szükséged lehet rá - itt csak a teherbírásod szab határt! Aztán ha feleslegesen cipeltél valamit tízegynéhány kilométeren keresztül, úgyis alaposan megfontolod, érdemes-e még egyszer bepakolni a motyóba. Fényképezőgépet és messzelátót mindenképpen érdemes vinni!

Aki pedig már némi tapasztalattal a háta mögött úgy dönt, hogy „kirándulóból” „túrázóvá” akar válni, annak az Mit pakoljunk? című fejezetet ajánlom a figyelmébe.

Vissza a tartalomjegyzékre

Kell térkép és iránytű is?

Igen! Sajnos az erdő nem olyan, mint egy utca, ahol lépten-nyomon megállíthatunk valakit információt kérni. Van úgy, hogy órákig nem találkozunk senkivel, pláne, ha le is térünk a jelzett turistaútról! Mindenképp vigyünk magunkkal térképet és iránytűt, ennek a szebbik neve „laptájoló” és már 3-4000 Ft-tól kapható nyakba akasztható - tehát igen praktikus - változata a turistaboltokban. Habár manapság a jelzések felfestése már egészen jó, ne bízzuk egyes-egyedül rájuk magunkat!

Egyszerű laptájoló
Egyszerű laptájoló. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.

A fenti képen egy, a turistaboltokban kapható egyszerű laptájoló látható. A végén található kis lyukba spárgát (szalagot) fűzve nyakba is akasztható, de zsebben is könnyen elfér. Az oldalán lévő beosztásokkal különböző méterarányú térképeken lehet távolságot mérni. A köralakú tájolóház melletti karika egy nagyító, így az apró részletek is megfigyelhetőek vele a térképen. Szóval hasznos egy dolog, na! :-)

És akkor most a térképekről is szólnék röviden. Az utóbbi időkben már sokan temetik a hagyományos, papíralapú térképeket, mert szerintük az okos, navigációra is képes mobiltelefonok és turista GPS-ek elterjedésével elvesztették már a létjogosultságukat. A műholdas alkalmazásokról később még fogok szólni, most maradjunk inkább a hagyományos térképeknél és nézzük meg, mik az előnyeik és hátrányaik a GPS alapú tájékozódáshoz képest!

Előnyei:

  • Mivel nincs akkumulátora, nem merül le sohase! Ezen nincs mit magyarázgatni, magáért beszél!
  • Egyetlen pillantással felmérhetünk rajta egy útvonalat. Vagyis egyben látunk rajta egy nagyobb területet, a kihajtogatós térképen egy teljes tájegységet. Azonnal áttekinthetjük rajta az útvonalhálózatot, a turistautakat. A mobilunk, vagy turista GPS-ünk kijelzőjén részletesen láthatunk egy kis területet, de ha csökkentjük a zoomot, a térkép túl kicsivé, részletszegénnyé változik.
  • Lapozgatós turistakalauzt használva elolvashatjuk az adott túraútvonal leírását, ami sok esetben annyira részletes, hogy már az alapján is el lehet boldogulni a terepen!

Hátrányai:

  • A GPS alapú alkalmazásokkal ellentétben nem mutatja meg a térképen a pontos helyzetünket. Azt bizony nekünk kell meghatározni! Erre megvannak a fogások, viszont ezeket némi gyakorlással könnyen elsajátíthatjuk.
  • Esőben könnyen elázhat. Ezen viszont lehet segíteni egy térképtáskával, de ha az olcsó megoldások hívei vagyunk, akkor tegyük be a megfelelő részen kinyitva egy átlátszó iratlefűzőbe.

Tehát mindkét fajta tájékozódási módszernek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Én mindkettőt használom, vagyis a túrákra magammal viszem az adott tájegység turistatérképét is és persze van okostelefonom, illetve turista GPS-em is. Mint fentebb leírtam, a műholdas alapú kütyükkel könnyebben visszatalálok az utamra, ha eltévedtem (mert ez azért még velem is megesik, habár túravezető is vagyok), viszont a papírtérképpel egyetlen pillantással meghatározhatom, mit is látok egy kilátóból, vagy felmérhetem, mennyit is tettem meg egy túrán, illetve mi áll még előttem. Tehát igyekszem kihasználni mindkét módszer előnyeit.

Turistatérképek vonatkozásában eléggé el vannak manapság már kényesztetve a kirándulók, túrázók, hiszen pontos, részletgazdag térképek és túraatlaszok (turistakalauzok) fedik már le 100%-osan a hazai hegységeket, dombságokat. A széthajtogatós turistatérképek ára általában 1500 Ft körül kezdődik, a lapozgatós, térképeken kívül útvonalleírásokat is tartalmazó turistakalauzok ára pedig nagyjából a duplája a térképekének. Térképeket érdemes térképboltokban keresni, nekik általában a legfrissebb kiadások vannak raktáron, vagy pedig ellátogatni például a Cartographia térképkiadó webshopjába. Így biztos, hogy nem sóznak a nyakunkba valami több éves térképet, ami az időközben bekövetkezett útvonalváltozások miatt már talán fabatkát sem ér! Ha egy könyvesboltban, esetleg hipermarketben akadunk rá egy jó vásárnak látszó térképre, feltétlenül ellenőrizzük a kiadási évét! 2-3 évnél régebbi térképet már nem érdemes megvásárolni, akármilyen olcsón is kínálják!

A Budapesten, vagy a környékén lakó újdonsült túrázóknak azt javaslom, kezdjék rövidebb, jól kiépített szakaszokkal a Pilisben és a Budai-hegységben, haladás közben pedig próbálják az utat a térképen is követni a tájékozódási pontok alapján. Nem egy ördöngösség a térképolvasás, bárki egy kis gyakorlattal elsajátíthatja.

Aki biztosra akar menni, annak azt ajánlom, íratkozzon be egy alapfokú térképolvasási és tájékozódási tanfolyamra. Ilyet több egyesület is szokott indítani nem csak a tagjainak, de „külsősök” számára is. Ezeken a tanfolyamokon egyrészt tantermi foglalkozásokon megtanulják a hallgatók a terepi tájékozódás elméletét, aztán a gyakorló túrákon elsajátítják a gyakorlati fogásokat is. Egy ilyen tanfolyamról olvashattok az alábbi linken is:
http://turavezetes.hu/tanfolyamok/alapfoku-tajekozodasi-es-terkepolvasasi-ismeretek-tanfolyam

Vissza a tartalomjegyzékre

Érdemes mobilt vinni magunkkal?

Ebben a részben a telefonra mint kommunkációs eszközre gondoljunk, nem pedig mint helyzetmeghatározóra és fényképezőgépre!

Ne feledjük, a mobiltelefon az egyetlen eszköz, amivel túra közben kapcsolatba tudunk kerülni a külvilággal! Mobiltelefont feltétlenül vigyünk magunkkal, gyakorlatilag a mély völgyektől eltekintve mindenhol van valamilyen szintű lefedettség a T-Mobil és a Telenor rendszerében (nekünk ilyen telefonjaink vannak, a Vodafonról nem tudok nyilatkozni). Ha valamilyen mélyebb völgy alján támad bármilyen problémánk, ahol nincs semmilyen térerő a telefonáláshoz, próbáljunk feljebb kapaszkodni az egyik domboldalban, lehetőleg olyan helyre, ahonnan a térképünk szerint rálátásunk lehet egy környékbeli településre. Akár már néhány tucat lépéssel feljebb kapaszkodva lesz annyi térerőnk, hogy telefonálhassunk!

Az Országos Kéktúra északi határ közelében futó szakaszain, főleg a hegyek északi oldalán gyakran bejelentkezik a szlovák szolgáltató, az Írott-kő közelében pedig az osztrák, mert jobb térerővel fogható, mint a magyarok. Habár az EU tagországai közötti roamingdíjak az utóbbi években fokozatosan megszüntetésre kerültek, nézz utána, hogy a díjcsomagod hány perc beszélgetést és SMS-t enged meg ilyen esetekben! Tehát, ha ilyenkor adódik bármilyen probléma, amit csak telefonon lehet megoldani, nyugodtan kezdeményezhetünk hívást, illetve fogadhatjuk is azokat mindenfajta extra tarifák nélkül!

Nokia 1616-os telefon
Nokia 1616-os telefon. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható!

Abból a szempontból én egy elég speciális túrázó vagyok, hogy két telefont is tartok magamnál! Munkámból következően eléggé sokat keresnek telefonon, és sajnos, túra közben is fogadnom kell a hívásokat. De mivel egyrészt sajnálom az erdőben, esőben, hóban, porban, sárban a jelenlegi, Samsung Galaxy A5 telefonomat használni, ezért a nadrágzsebemben egy feltöltőkártyás öreg Nokia 1616-2-es mobil van, amire a túra előtt mindig átirányítom a „nagy” telefonról a hívásokat. Másik fontos dolog, hogy nem szeretek hivalkodni a mobilommal, ez különösen kerülendő például kisebb falvak kocsmáiban, egyéb nyilvános helyein, mivel a szegénységben egy-egy jobb mobil szinte „státuszszimbólumnak” számít, amire könnyen szemet vethet bárki. Egy ilyen kis vacak azonban senkinek sem kell, hiszen még kamera sincs benne!

A többnapos túráimon különösen hasznos funkciója a kis Nokiának, hogy egy jó akkumulátorral a gyári adatok szerint akár 528 óra is lehet a készenléti ideje, ami tapasztalatom szerint akár igaz is lehet! Egy négy-ötnapos, sátras túrámon, még éjszaka is folyamatosan bekapcsolva tartva alig merül le az akkumulátora, még ha sokat beszélek rajta, akkor sem! Egy másik előnye pedig az, hogy sokkal érzékenyebb, mint a modernebb okostelefonok! Településektől távol, erdőkban, mély völgyek alján még ott is talál valamennyi térerőt, ahol egy szuperebb mobil már rég behal.

Persze az okostelóm is ott van a hátizsákom egyik belső zsebében, kikapcsolva. Leginkább arra használom túra közben, hogy ahol van mobil net, vagy elkapok egy free wifit, ott megnézem a leveleim, illetve elolvasom a híreket és tájékozódom az interneten az időjárásról. Persze az se rossz, ha csak a kis mobilt visszük magunkkal az erdőbe, szerintem a fentebb felsorolt előnyök indokolttá teszik a túrákon való használatát!

Vissza a tartalomjegyzékre

Tájékozódás mobiltelefonnal
Túrázó, aki szereti a kütyüket...
Túrázó, aki szereti a kütyüket...

Manapság már egyre jobban elterjednek az okostelefonok, a legtöbbe pedig már egy GPS vevő is bele van integrálva. Vétek ezt a funkciót kihasználatlanul hagyni! Erre gondoltak már a mobilalkalmazások készítői is, ezért egyre több online és offline térképalkalmazás tölthető fel a telefonunkra. Az online alkalmazásokat nem ajánlom terepre, mert ezeknél a térkép, amire a telefonunk a GPS segítségével rávetíti a helyzetünket, az internet segítségével frissül a telefonunkon, erdőkben pedig még annak is örülnünk kell, ha van megfelelő térerő a telefonáláshoz, a mobilnet csak a legritkább esetekben működik a településektől távol.

Tehát offline térképet is kezelő alkalmazást kell telepítenünk a telefonunkra, itt maga a térkép a telefonunk memóriájában, vagy a bővítőkártyán kap helyet. Magyarország teljes turistaúthálózati térképeinek nagysága nagyjából 80-200 Megabájt, térképtípustól és részletességtől függően. A térképeket csak megfelelő alkalmazással lehet használni, ilyenből kettő terjedt el szélesebb körben, ezek a Locus Map és az Orixmaps. Minkettőnek van ingyenes (free) és fizetős változata is, az én telefonomra a Locus Map free verziója van feltelepítve. Itt a free verzió kicsit le van butítva, és egy keskeny reklámsávval is meg kell barátkozni, a fizetős verzió pedig jelenleg (2018. október) 2490 Ft-ba kerül a Google Play áruházban. Mivel nekem van turista GPS-em, a mobilos navigációt csak ritkán használom, ezért jó nekem az ingyenes verzió is. Az Oruxmaps esetében nincs különbség a két verzió között, itt a fizetős változat megvásárlásával a fejlesztést támogatod.

Mindkét alkalmazásnál használható online és offline térkép, de mint írtam, számunkra, erdőjárók számára az offline, tehát a telefonunkra telepített térkép a nyerő. Az offline térképek közül a Mapsforge térképet ajánlom telepítésre, mert ennek a megjelenése közel áll a turistatérképeken megszokott kinézethez. A telepítése nem túlságosan bonyolult, segítséget ezen az oldalon lehet hozzá találni:

https://openmaps.eu/mapsforgedownload?lang=hu

Itt külön fejezet szól az Androidos, Windows Phonos és iPhonos rendszerekre való telepítésről. A telepítés csak az internetkapcsolat gyorsaságától függ, hiszen a térkép mérete tekintélyes, majdnem 98 Mbájt! A térképünk helyes működéséhez szükséges még egy úgynevezett rendertéma letöltése is, ezt szintén megtaláljuk a térképpel együtt a fentebb linkelt oldalon. A Mapsforge térképen túl még egy offline térkép van telepítve a mobilomra, ez pedig az Openstreemaps turistaút térképe. Sokáig ezt használtam, de egy túratársam épp nemrég hívta fel a figyelmem a Mapforge-ra! Ez a térkép innen tölthető le:

http://data2.openstreetmap.hu/garmin/gmapsupp.img

A fenti linkre kattintva a fájl letöltődik a gépünkre, ezt kell feltelepíteni a Locus Map offline térképes mappájába. Az alábbiakban mindkét térképről beteszek egy screenshot-ot, ezekből látható, hogyan jeleníti meg azokat a Locus Map.

A Mapsforge térkép megjelenítése a Locus Map-pel Samsung Galaxy A5-ös mobilon Az Openstreetmaps térkép megjelenítése a Locus Map-pel Samsung Galaxy A5-ös mobilon
A Mapsforge térkép (balra) és az Openstreetmaps térkép (jobbra) megjelenítése a Locus Map-pel Samsung Galaxy A5-ös mobilon. Mindkettő Visegrád környékét mutatja azonos léptékben.

A navigáció használata előtt kapcsoljuk be a GPS-t, de ha az a Locus indításakor ki van kapcsolva, úgyis figyelmeztet bennünket a telefon erre. Felhívom mindenki figyelmét arra, hogy a program csak a turistautakat ábrázolja pontosan, a terepet viszont csak elnagyoltan. Látjuk a szintvonalakat, de ezen kívül nem sokat. Ha offroad, a turistautakról letérve navigálunk vele, összeakadhatunk akár mély szurdokokkal, járhatatlan erdőrészekkel is! Továbbá, ahogy már fentebb említettem, a GPS-es navigációt is tanulni kell, ne egy eltévedés közben kapcsoljuk be először a navigációt, gyakoroljunk vele minden túránkon!

Egy túratársam (ugyanaz, aki felhívta a figyelmemet a Mapsforge-ra :-)) nemrégen fejlesztett ki egy kis mobiltelefonos app-ot, ami segít eligazodni a turistajelzések és a gombamódra szaporodó tanösvények jelzései között. Mobilunkra töltve pár pillanat alatt azonosíthatjuk az adott turistajelzést, tanösvény jelzést, ráadásul pár mondatos információt is kapunk az adott jelzésről, tanösvényről. Az alkalmazás még nincs fenn a Google Play-en, a bétaverziója letölthető az alábbi linkről:
http://turistautszb.uw.hu/turistajelzes_hatarozo.apk. Ha bármilyen véleményetek van vele kapcsolatban, esetleg olyan jelzéssel találkoztok, ami nem szerepel a progiban, értesítsetek!

Azt se felejtsük el, hogy a GPS-es alkalmazások, pláne ha még gyakran nézegetjük a telefonunk kijelzőjét is, gyorsan fogyasztják a telefonunk akkumulátorát. Saját tapasztalat, hogy a Samsung Galaxy A5 telefonom akkuja óránként körülbelül 10%-ot veszít a töltéséből a GPS használata közben. Még egy napos kirándulásra is induljunk mindig teljesen feltöltött telefon akkumulátorral!

Aki megszereti a GPS szolgáltatással történő tájékozódást, annak azt ajánlom, vásároljon magának egy turista GPS-t! Magyarországon a Garmin típusú készülékek terjedtek el a legjobban, ezekre is feltölthető a fentebb már említett Openstreetmaps térkép. A turista GPS-nek több előnye is van a mobiltelefonunkhoz képest: akkumulátora hosszabb időre is elegendő (a saját Garmin eTrex Vista HCx GPS-em AA nagyságú akkumulátorai egy feltöltéssel nagyjából 20 órát képesek működni), a GPS vevőjük érzékenyebb, tehát mély völgyekben, viszonylag zárt helyeken is pontosan mutatják a pozíciót, továbbá a turista GPS-ek korlátozottan vízállóak is. Ha vízbemerítés ellen nincsenek is védve, de csepp-, por- és ütésállóak. A hozzá vásárolható műbőr tokba téve még a hátizsákunk vállszíjára is feltűzhető, így mindig kéznél lesz, ha szükség van rá!

Vissza a tartalomjegyzékre

Fényképezés mobiltelefonnal

Szinte minden most használatos mobiltelefonnal lehet fényképezni is, ezért mindenkiben felmerül az, hogy a túrán is lehetne használni ezt a funkciót és megörökíteni vele az élményeket. Erre alkalmas is, hiszen gyakorlatilag minden beállítás nélkül csak a téma felé kell fordítani a telefon lencséjét, és elég a képernyő exponálógombjára bökni. Tapasztalatom az, hogy csak két hiányossága van mobilok fényképezőgépének, az egyik az optikai zoom hiánya (ezt csak a mobil síkjából kiemelkedő lencsével lehetne megoldani), a másik pedig a kicsi fényérzékelő lapka és a kicsi lencse miatti gyatra fényérzékenység.

Tehát az optikai zoom hiánya miatt le kell mondanunk arról, hogy távoli dolgokat, vagy közelebbi tárgyak, épületek részleteit megörökíthessük, ugyanis a mobillal lefényképezve a témát még távolibbnak látjuk azt a valóságosnál, hiszen a mobilok fényképezőgépe nagylátószögű képeket készít exponáláskor. Én a jelenleg használt Samsung Galaxy A5-ön nagyon szép, színgazdag panorámákat tudok készíteni, de sajnos, még egy nem túl távoli várrom is légypiszoknak látszik csupán a fényképen! Tehát a mobillal jó panorámaképeket készíthetünk, illetve a társaságot is meg tudjuk egy pillanat alatt örökíteni túra közben. Az általában rendelkezére álló digitális zoomot nem érdemes használni, ugyanis az úgy hozza közelebb a dolgokat, hogy egyszerűen felnagyítja a fényérzékelője által készített képet, így pedig csökken a kép élessége.

Füzér vára a mobilommal fényképezve Füzér vára kis zoomal a fényképezőgépemmel lőve Füzér vára kis zoomal a fényképezőgépemmel lőve

Füzér vára háromszor, ugyanarról a helyről:
A bal oldali kép a mobilom fix 33 mm-es ekvivalens fókusztávolságú objektívjével készült, a másik kettő a fényképezőgépemmel, az egyik 100 mm-es ekvivalens fókusztávolsággal (középen) és 200 mm-es ekvivalens fókusztávolsággal (jobbra). A képeket 2011-ben lőttem, akkor a mobilom egy Sony Ericson J10i2 volt, a fényképezőgépem pedig egy Fujifilm Finepix S3000.

Az 50 mm-nél kisebb fókusztávolságú lencséket nagylátószögűnek, az annál nagyobb fókusztávolságút teleobjektívnek hívják. Az akkori mobiltelefonom lencséjénak gyújtótávolsága fixen 33 mm volt, ezért erősen nagylátószögű lencsének számított, míg a fényképezőgépem változtatható zoomja a 38 mm - 228 mm tartományt fedte le. Tehát végeredményképpen elmondhatjuk, hogy amíg a digitális fényképezőgépekkel tág határok között lehet játszani a nagyítással, addig a mobiltelefonok lencséje fix gyújtótávolságú, nagylátószögű.

A másik probléma, hogy a kis objektív nagyon kevés fényt képes csak összegyűjteni és sajnos ezzel kell gazdálkodnia a beépített fényérzékelő lapkának! Ez azt jelenti, hogy napfénynél nagyon szép képeket készít a mobil, azonban zárt erdőben, vagy alkonyatkor, amikor kevés fény jut csak az érzékelőre, a kép minősége gyorsan romlani fog! Egy igazi, nagy teljesítményű villanó tudna a közeli dolgok fotózásánál egy kicsit ezen javítani, de helyhiány miatt (illetve a rendelkezésre álló kis akkumulátor teljesítmény miatt) ilyet nem szoktak mobilba beépíteni.

Ha valaki többre vágyik, mint amit egy akár jó mobil is nyújtani tud, annak egy digitális fényképezgép vásárlását javaslom. Jól zoomolható fényképezőgépből rengeteg van a piacon, én a túrafelszerelések oldalán a saját jelenleg is használt gépemről írok pár sort.

Vissza a tartalomjegyzékre

Hogyan ne tévedjünk el az erdőben?

És most ugorjunk bele a dolgok sűrűjébe! Amit alább olvashatsz, kedves Olvasóm, még így összefoglalva sehol sem láttam. A következő két fejezetet a neten fellelhető anyagokból, de főleg a saját tapasztalataimból kovácsoltam össze, és arra kérlek, a benne leírtakat mindig vedd figyelembe, ha erdőjárásra adod a fejed!

Az erdőjárásnak is megvannak a szabályai, és habár ezek nincsenek sehol leírva, ajánlatos azokat betartani. Ezek röviden:

  • A csapatnak mindig legyen túravezetője!
  • Túracsapatként mindig haladjunk együtt!
  • Ne térjünk le a jelzett turistautakról!
  • Figyelmesen túrázzunk az erdőben!
  • Legalább minimális ismeretekkel rendelkezzünk az erdei tájékozódásról és legyenek hozzá eszközeink is!

A csapatnak mindig legyen túravezetője! Vagyis legyen egy olyan személy, aki a döntéseket meghozza, és a csapat tagjai be is tartják azokat. Nem kell ennek az embernek vizsgázott túravezetőnek lennie, jobb is lenne ide az a szó, hogy „túrát vezető”, de az minimum elvárás, hogy rendelkezzen legalább az alapvető erdőjárási ismeretekkel! Ebbe azért beletartozik, hogy baj esetén a csapat közösen mérlegelje a dolgokat, de a vezető mondja ki a végső szót, aminek aztán mindenki engedelmeskedik. Baj esetén a széthúzás a legrosszabb, ami bekövetkezhet!

Túracsapatként mindig haladjunk együtt! Ha a csapat nem együtt halad az erdőben, hanem megnyúlik a sor, vagyis a gyorsabbak meglépnek a csoporttól, a lassabbak pedig lemaradnak, könnyen látótávolságon kívülre kerülhetnek egymástól a csapat tagjai. Ebből következően egyes tagok, vagy a csoport egy része rossz felé térhet egy útelágazásban, és mire észreveszik ezt, a csapat menthetetlenül két, vagy több részre szakad! Tehát mindig olyan tempót kell tartania a túravezetőnek, amelyet a csapat minden tagja hosszabb távon is bírni tud! Még ilyenkor is pár percenként és az útelágazásokban a túravezető álljon meg és várja meg, hogy a csapat minden tagja felzárkózhasson! Fontos! Ha valakinek meg kell állnia, hogy a „dolgát elvégezhesse”, szóljon, a többiek pedig álljanak meg kicsit távolabb húzódva! Sokan szégyellnek szólni ilyenkor, úgy gondolják, majd csak utolérik a csapatot, de ez veszélyes, mert egyedül könnyen utat téveszthet!

Ne térjünk le a jelzett turistautakról! Ez is egyértelmű! A jelzett utak mindig vezetnek valahonnan valahová, útvonalukat a térképek egyértelműen jelzik. A felfestett jelzések szinte Ariadné fonalaként vezetik a tapasztalatlanabb erdőjárókat és ha elveszítik azokat, akkor kezdődnek a problémák! Persze nagyon csábító, ha például gombákat veszünk észre a fák között, esetleg nyár végén egy még érintetlen szedresre akadunk út közben! Ha ilyenkor letérünk a turistajelzésről, akkor valaki maradjon a jelzett úton, hogy ha a bóklászás közben elfelednénk, merről is jöttünk, visszahívhassa a társaságot. Az erdőben a fák között az esetleg magas aljnövényzetben hamar eltűnik a turistaút előlünk, de egy álló alak messzebbről is látható. Persze ilyenkor az erdőben csalinkázók maradjanak a bázisember látótávolságában, ez egy átlagos erdőben 100-200 lépés!

Alig látható piros sáv jelzés egy tölgyfán Kopott piros sáv jelzés
Balra: Itt a piros, hol a piros? A jelzést szinte már eltakarják az öreg tölgy előtt növekvő sarj hajtások. Ezt a jelzést csak figyelmesen járva lehet észrevenni!

Jobbra: Kopott piros sáv jelzés egy öreg nyárfán. Annyira beleolvad a repedezett törzsbe, hogy csak az utolsó pillanatban vettem észre!

Figyelmesen túrázzunk az erdőben! Vagyis figyeljünk egymásra és a turistajelzésekre is! A túravezető szeme nem lehet állandóan mindenkin rajta, de a csapat tagjai folyamatosan kontrollálják, hogy látják-e a többieket? Másrészt ne csak a túravezető figyelje a jelzéseket, hanem a csapat minden tagja! Több szem többet lát! A gyerekek általában unatkozni szoktak a hosszú erdei meneteken, játsszunk velük „Ki veszi észre a következő jelzést?” játékot, ez le is köti őket, és ráadásul hasznos is! A kéktúrák jelzései folyamatosan karban vannak tartva, de az egyéb turistajelzések nincsenek olyan sűrűséggel utánfestve! A bekezdés feletti képeket e cikk írásakor fényképeztem a Gerecsében, a Közép-dunántúli Piros útvonalát járva. Bizony, nem egyszer még nekem, vizsgázott túravezetőként is használnom kellett a GPS-emet, mert a felfestett jelzések „elbújtak”, vagy alig láthatóvá koptak a fákon!

Legalább minimális ismeretekkel rendelkezzünk az erdei tájékozódásról és legyenek hozzá eszközeink is! Ez különösen igaz, ha egymagunkban vágunk neki az erdőnek, de ha csapatban haladunk, akkor is legalább a túravezetőnek legyen térképe és tájolója, vagy valamilyen GPS-es eszköze (GPS-es mobiltelefon offline térképpel, vagy turista GPS)! Ezek a haladásban is segítik a túrázókat, hiszen látható, mennyi utat tettek már meg és még mennyi van hátra, másrészt egy eltévedés esetén is elengedhetetlenek!

És nem elég ezeket a holmikat magunknál tartani, készség szintjén ismernünk kell a használatukat is! Minden túránkan gyakoroljunk velük, például időnként a térképet elővéve ellenőrizzük a haladásunkat rajta, használjuk a tájolónkat a térkép betájolásához (erről később még szólok), legalább a szép kilátást nyújtó pontokon. Így egyből meghatározhatók az előttünk feltűnő hegyek és települések nevei, és közben a térkép és a tájoló használtatát is megismerjük. Ugyanígy a mobilunkat is vegyük elő időnként, indítsuk rajta a GPS-t és a turistatérkép alkalmazást, aztán kövessük a képernyőjén az utunkat az erdőben. Nem ördöngösség egyik eszköz használata sem, egy idő után már tisztában lehetünk vele! Ne egy eltévedés esetén kapcsoljuk be először a telefonon a GPS-t és ne akkor vegyük először a kezünkbe a térképet és a tájolót a hátizsákunkból elővéve!

Vissza a tartalomjegyzékre

Mit tegyek, ha eltévedtem?
Reménytelenül eltévedtél...
A tábla szövege: Reménytelenül eltévedtél... Sajnálom

Fontos, hogy tájékozódási eszközök nélkül - ez lehet térkép és tájoló, esetleg mobiltelefonra telepített GPS-es off-line térképalkalmazás - ne induljunk el az erdőben! Ezek nélkül tényleg elveszettek lehetünk a sűrűben, ha elhagyjuk a jelzett turistautat! Nem kell szakértőnek lennünk az alkalmazásuk terén, de elemi ismeretek azért szükségesek, hogy egyáltalán hasznukat tudjuk venni ezeknek. Tehát ha lehetőségünk van, gyakoroljunk velük a túrák folyamán, ne egy eltévedés közben próbáljuk ki legelőször a használatukat! Indulás előtt győződjünk meg arról, hogy a mobilunk, GPS-ünk akkuja teljesen fel van töltve, mert bosszantó lehet, hogy pont akkor merülnek ki, amikor szükség lenne rájuk!

Ha minden körültekintés ellenére mégis eltévedünk az úton haladva (turista szakszóval: elkeverünk), azt általában úgy vesszük észre, hogy már egy ideje nem látunk jelzéseket a fákon, pedig jó esetben a felfestésük olyan, hogy az egyik jelzéstől látni már a következőt. Alapszabály, hogy elkeveréskor ne essünk pánikba, gondolkozzunk higgadtan! Álljunk meg egy percre, vegyünk egy mély levegőt és nézzünk körbe! Ha nem látunk jelzéseket magunk előtt az úton, forduljunk meg, és tekintsünk végig a megtett úton, hogy azon a szakaszon vannak-e? Ha szerencsénk van és abban az irányban látunk jelzéseket, nyugodtan továbbindulhatunk. Ha nem látunk hátranézve sem jelzéseket, menjünk tovább még 200-300 lépést figyelmesen az erdei úton, ösvényen. Ha így sem veszünk észre egyetlen jelzést sem, akkor valószínű, hogy letértünk egy elágazásban a jelzett útról! Csak azt tudom mondani, hogy ebben az esetben NE menjük tovább eltévedésünk tudatában a rossz úton, hogy „majd csak kilyukadunk valahol”, mert ennél rosszabbat nem is tehetünk! De akkor mit tegyünk?

Ebben az esetben nincs más teendőnk, mint hogy megfordulunk és visszagyalogolunk abba az útelágazásba, ahol eltévesztettük az útirányt! Mert azt tudnunk kell, hogy minden esetben egy útelágazásban, erdei útkereszteződésben térünk le a jelzett útról, amennyiben nem figyelünk a felfestett turistajelzések irányváltására! Előfordul az is, hogy a jól kijárt útról hirtelen ösvényre fordítanak bennünket a jelzések, itt is könnyű elhaladni a fordulási pont mellett! Mostanában már általánosan elterjedt, hogy az elágazásokban irányváltáskor a felfestett jelzések nyilazottak, vagyis a hegyük arra mutat, amerre mennünk kell, illetve a kereszteződés után közvetlenül jelzésnek kell lennie valamelyik fán, ami megerősít bennünket arról, hogy jó irányba fordultunk.

Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy még GPS-es eszközzel se próbáljon meg rövidíteni az úton, azzal a felkiáltással, hogy látom, milyen irányban kell korrigálnom az utam, hogy visszataláljak a jelzett útra! Iyen rövidítéskor összeakadhatunk járhatatlan erdőrészekkel, nehezen keresztezhető vízmosásokkal is, amiken bizony nem tudunk áthatolni. Azonban a GPS abban a tekintetben jó, hogy látjuk rajta, hogy merre járunk az erdőben, milyen messze vagyunk a jelzett utaktól!

Túravezetőképzés
Túravezetőképzés 1.

Na már most előfordulhat, hogy a csapat visszaballag az utolsóként érintett útelágazásba, és ott sem vesz észre - még figyelmesen körülnézve sem - felfestett turistajelzéseket! Jó tanács: ne csak benézzünk az útelágazás minden irányába, de ne legyünk restek, sétáljunk is be minden útra 50-100 lépést és figyelmesen nézegessük a fák törzseit! Ha így sem akadunk egy szem turistajelzésre sem, akkor ez bizony a túracsapat figyelmetlenségét bizonyítja, hiszen már régóta haladhat letérve a jelzett turistaútról, de senki sem vette ezt észre! Ha senki sem emlékszik arra, hogy honnan érkeztek ide, ebbe a kereszteződésbe (kanyarodtak-e ezen a ponton), akkor valószínűleg egyenesen vágtak át ezen az elágazáson, ezért érdemes most is átvágni rajta és továbbmenni a következő elágazásig. Ha itt sem találnak turistajelzéseket, bármilyen figyelmesen is keresik azokat, nos akkor kezdődnek a problémák!

Most már turista tájékozódási ismeretekre is szükségünk van, de ha vannak ehhez eszközeink, akkor még mindig nem vagyunk nagy bajban! Ha van GPS-es eszközünk, nézzük meg a képernyőjén (ha még eddig nem tettük meg), hogy merre van a jelzett utunk, és a jelzetlen utak közül válasszuk ki azt, hogy melyiken tudunk visszajutni arra. Figyelem! A jelzetlen utak gyakran nincsenek felmérve, így nem szerepelnek az off-line térkép adatbázisában sem! Nem probléma! Induljunk el és az utunkat folyamatosan ellenőrizzük a GPS képernyőjén. A kép léptékén látjuk, mennyit kell még mennünk, milyen messze vagyunk a célunktól. Általában pár percen belül újra rábukkanunk az elveszett utunkra!

Ha nincs GPS-ünk, vagy mobiltelefonunk GPS-es alkalmazással, de van térképünk és tájolónk (iránytűnk), akkor kicsit bonyolultabb lesz az életünk, de nincs még mindig nincs veszve semmi!

Mielőtt továbbmennnék, először is meg kell magyaráznom egy-két turista szakszó jelentését. Ezek közül az első a térkép betájolása. Tegyük rá a tájolónkat a kinyitott térképre úgy, hogy az oldalai párhuzamosak legyenek a térkép kilométerhálózatával és a tájolóra festett nyíl a térkép teteje felé mutasson. Mindig az az oldal a térkép teteje, ami a rányomtatott szövegeket alapul véve felettük helyezkedik el. Ez a térképi északi irány. Ezután addig forgassuk a térképet és a tájolót együtt, míg a tájoló mágnestűjének (mutatójának) piros vége a térkép kilométeres négyzetrácsának vonalaival párhuzamosan a térkép teteje felé és a számskála „0” jelére nem mutat! Ügyeljünk arra, hogy a számskála önmagában is forgatható, ezért azt tekerjük alapállásba (a „0”, vagy az azt pótló jel a tájoló hossztengelyében legyen, abban az irányban, amerre a tájolóra festett nyíl is mutat Lásd: kép! Tehát ha a mágnestű a négyzetrács vonalaival párhuzamosan efelé az oldal felé mutat, akkor van pontosan betájolva a térkép. Ekkor a térképünk pont úgy helyezkedik el előttünk, ahogy a valóságban is futnak az utak és elhelyezkednek a terepen a hegyek, dombok, települések. Lásd: alsó bal oldali kép.

Egy másik szakkifejezés az iránymenet. Ezt a tájolónk segítségével hajthatjuk végre. Ahogy a kifejezés nevében is benne van, ilyenkor igyekszünk folyamatosan, mindenféle kitérések nélkül egy bizonyos irányba haladni. Ha a térképen egy meghatározott pontból egy másikba szeretnénk eljutni, akkor a már betájolt térképen elfordítjuk a tájolót, hogy az a két pontot összekötő egyenessel legyen párhuzamos és a tájolón lévő nyíl a menetirányunkba mutasson. Ekkor jegyezzük meg, hogy a köralakú számskála mely számára mutat a tájoló mutatójának piros (északi) vége - lásd az alsó jobb oldali képen. Most már felvehetjük a térképről a tájolót és tartsuk úgy magunk előtt, hogy a rajta lévő nyíl a mindig a menetirányunkba mutasson és úgy haladjunk vele, hogy menet közben a mágnestű helyzete ne változzon, mindig ugyanarra a pontra mutasson a skálán, mint korábban a térképen! Nem kell folyton a mágnestűt bámulnunk menet közben, tegyük azt, hogy szúrjunk ki egy fát előttünk, amire a tájolónk nyila mutat, és törtessünk el odáig! Aztán a célként kijelölt fát megkerülve újra szúrjunk ki egy útirányunkba eső fát és folytassuk az utat odáig! Ezt az araszolást ismételgetve komoly távolságokat is megtehetünk az erdőben célirányosan haladva! A profik nem így hajtják végre az iránymenetet, pontosabban nem egészen így használják közben a tájolót, de nekünk ez a módszer is tökéletesen megfelel!

Turistatérkép betájolása laptájolóval Iránymenet kitűzése turistatérképen

A bal oldali képen a turistatérkép helyes tájolása látható. A térkép négyzethálójának függőleges vonalai párhuzamosak a tájoló mágnestűjével, a piros vége észak felé mutat, a skála „0” pontjára (ez a forgatható skála alaphelyzete).

A jobb oldali képen egy iránymenet kitűzése látható. A tájoló hosszabbik oldalát fordítsuk a rajt és cél helyét összekötő egyenessel párhuzamosra, úgy, hogy a tájolóra festett nyíl a menetirányba mutasson. Ekkor jegyezzük meg, melyik számra mutat a mutató piros vége. A tájolót felemelve a térképről és iránymenetre indulva ugyanígy kell állnia a mutatónak menet közben is! A térképre a piros nyilat én rajzoltam, mutatva az irányt a Vadászkunyhótól a Z háromszög jelzés útvonalára, elkerülve a térképen is jelzett meredek falú vízmosásokat.

Megjegyzés:
Sasszemű olvasók észrevehetik, hogy az öreg tájolóm, amit már sok éve hordok a túrákon a nyakamba akasztva, bizony tönkrement! A szelencéből (ahol a tájoló mágnestűje forog) elszivárgott pár csepp csillapító folyadék és most egy légbuborék terpeszkedik a mágnestű mellett! Ez baj, mert a buborék akadályozhatja a mutató pontos helyzetbe állását, ezért ez a tájoló már hasznavehetetlen! Jövő héten meg is veszem a következőt!

Fontos dolog még a távolságok becslése a térképen: Ebben a térképek kilométeres négyzetrácsa van a segítségünkre. A kockák egy oldalának hossza mindig 1 kilométer. Tehát az átlója nagyjából 1,4 km. Ezekből az adatokból már megbecsülhetjük, mekkora távot kell megtennünk a térkép alapján a valóságban. A sebességünkről: földutakon, ösvényeken a kényelmes gyaloglótempó óránként körülbelül 3-4 km táv megtételét jelenti. Ez a sebesség jócskán lecsökken, ha „off road”, az utakról letérve haladunk. Ekkor nagyjából a tereptől függően 1,5-2,0 km-t tudunk megtenni egy óra alatt.

Tehát ha a jelzetlen úton már két elágazásnyit mentünk, és mégsem látunk turistajelzéseket, akkor vegyük elő a térképünket és tájoljuk be! A jó túravezető nagyjából mindig tudja, hogy merrefelé járhat a csapata, hiszen figyelemmel követi a térképen is azonosítható tereptárgyakat (jelzett utak elágazásai, erdészházak, sziklák, mobilátjátszók, jellegzetes, térképen is jelölt fák, források, patakok, vízmosások keresztezése) és nagyjából 1-2 km-es pontossággal sejti, hogy hol lehet most a térképen. Próbáljuk azonosítani a térképen a pontos helyzetünket a valószínűsíthető hely 1-2 km-es körzetében, például, látunk-e most valamilyen azonosítható tereptárgyat, hogy az utunk valóságos iránya melyik, a térképen is jelzett útéval egyezik meg, a terep lejtése a térképen hol hasonló a valóságban láthatóéval? Ha így nem azonosítható a helyzetünk, akkor el kell indulni valamelyik úton egy adott irányba és következetesen kitartani emellett! Ritka az olyan erdő, ahol egy órán belül nem akadunk jelzett turistaútra, azonosítható tereptárgyra, vagy esetleg ki is juthatunk közben az erdőből, és ekkor a szó szoros értelmében kinyílik előttünk a világ: jól azonosítható tereptárgyakat, esetleg falut pillantunk meg!

Ha jelzett turistaútra akadunk, nézzük meg a térképen, honnan hová tart! A térképünk ismételt betájolásával döntsük el, merre is induljunk el rajta. Célszerű azt az irányt választani, amelyiken visszajuthatunk a korábbi jelzésünkre, vagy ha az már messze van, akkor merre jutunk el leghamarabb bármilyen településre, tömegközlekedési eszközhöz. Tehát ezzel a problémáink megoldódnak!

Túravezetőképzés
Túravezetőképzés 2.

A bajok akkor kezdődnek, ha nincs műholdas navigációs eszközünk és a jelzett útról letérve még a saját nyomainkat, vagy a turistautat sem találjuk az erdőben!

Mikor fordulhat ez elő?

  • Letérünk valamit megnézni a turistaútról és aztán elfelejtjük, merről is jöttünk! Ez ellen jó védelem, ha mielőtt letérünk a jelzett útról, a túravezető megnézi a tájolóján, milyen irányban is fog a csapat elindulni az útról, hogy eljusson a céljához. Visszafelé pedig elég csak pont az ellentétes irányban haladni, hogy visszajussunk a jelzett útra (Letérés előtt a túravezető a tájoló nyilazott végét fordítsa a cél felé, jegyezze meg, hogy a skála melyik számára mutat a mágnestő északi vége, visszafelé pedig a mutató fehér végének kell ugyanarra a számra mutatnia).
  • A jelzett ösvényről elvisz minket rossz irányba egy jelzetlen nyom, vagy vadcsapás, ami aztán lassan beleveszik a semmibe. Ez ellen csakis a figyelmes haladás segíthet, minden elágazásban keressük a jelzéseket, azok merre mennek tovább!
  • Különösen lombhullás után és havas tájon nehéz követni a fák között a kanyargós ösvényeket. Ilyen esetekben a csapás egyszerűen eltűnik a lábunk alól és nem tudunk másra hagyatkozni, csakis a fákra festett jelzésekre! Ebben az esetben jelzett fától jelzett fáig kell követni a jelzéseket, vagyis csakis akkor induljunk tovább egy adott jelzéstől, amikor már alapos körülnézés után észrevettük a következőt. De a legegyszerűbb, ha kevés gyakorlattal nem indulunk el ilyen jól láthatóan ritkán járt, általában kilátópontokra, forrásokhoz vezető kitérő utakon!

Azonban minden óvatosságunk és figyelmességünk ellenére is elveszíthetjük ezeket az ösvényeket! Tudnunk kell, hogy tájékozódás szempontjából az erdő a legrosszabb terep, ugyanis a fák, a magas aljnövényzet eltakarhatják a jelzett ösvényt, erdei utat, amik egy mezőn, tisztáson már messziről a szemünkbe ötlenének! Ekkor, ha többen vagyunk, egy kicsit könnyebb dolgunk lehet. A csapat maradjon helyben, és csupán egyvalaki induljon meg iránymenettel egy tetszőlegesen kiválasztott irányba, és közben figyelve, hogy nem bukkan-e fel előtte a túraösvény, vagy akár jelzett, akár jelzetlen út. Ha 300-400 lépésen belül nem talált semmit, térjen vissza a kiindulási pontra, a társakhoz. Ha ilyenkor pontosan 180 fokot fordul, akkor a tájolón a mutató piros és fehér végének helyet kell cserélnie! Vagyis visszaúton a mágnestű fehér hegyének kell ugyanarra a számra mutatnia, most idefelé jövet a pirosnak. Biztos, hogy nem fog a kereső pontosan visszajutni a csapathoz, de nagyjából tartva az irányt látótávolságba fog előbb-utóbb érni! Aztán a csapathoz visszatérve válasszon egy másik irányt. Ezekkel a többirányú keresésekkel valószínűleg ráakadunk az elvesztett jelzett útra, esetleg egy jelzetlenre, erről már szóltam fentebb.

Ha egyedül vagyunk, akkor válasszunk ki a környezetünkben egy messzebbről is látható tájékozódási pontot (jellegzetes fát, sziklát, bármit, ami távolabbról is felismerhető az erdőben), és ahhoz, mint bázishoz térjünk mindig vissza az iránymenetes kitérőkről. Ne kezdjünk el csalinkázni, csatangolni össze-vissza az erdőben, mert ekkor aztán végképp eltévedhetünk, még messzebb kerülve a jelzett úttól!

Ha a sugaras kereséssel nem jutunk eredményre, akkor sincs veszve minden, de ekkor már taktikát kell váltanunk: el kell indulnunk határozottan egy adott irányba! Ha társaságban túrázunk, a csapat mindenképpen maradjon együtt! A iránymenettel induljunk el a legkönnyebben járhatónak itélt irányba és következetesen tartsuk ezt az útirányt! Ritka az olyan erdő, hogy egy kilométeren belül (nagyjából fél óra alatt) ne akadnánk egy akár jelzett, akár jelzetlen útra, ösvényre! Ha járhatalan erdőrészbe botlunk, próbáljuk megkerülni, aztán tovább haladni az eredetileg kitűzött irányba. Amennyiben átjárhatatlan árok, vízmosás akadályozza a továbbhaladást, induljunk el mellette hegymenetben és kerüljük meg a felső végét. Ha útközben kiérünk az erdőből, az megkönnyíti a dolgunkat, mert megpillanthatunk egy települést, vagy egy, a közelben vezető utat. Ha bármilyen - akár jelzett, akár jelzetlen útra akadunk az erdőben, akkor már könnyebb dolgunk van - lásd fentebb.

Túravezetőképzés
Túravezetőképzés 3.

Ha keresés közben ránk alkonyodik az erdőben, álljunk meg, telepedjünk le egy helyen és hívjunk segítséget! A 112-t hívjuk, és lehetőség szerint próbáljuk elmondani, hogy merrefelé lehetünk. Ha nagyon távol vagyunk a lakott helyektől, mobiltelefon átjátszó tornyoktól, viszonylag nehezen találunk majd elegendő térerőt. A társaság minden tagja nézze meg a telefonját, van-e térerő, ugyanis eltérő a telefonok érzékenysége, illetve a különböző szolgáltatók hálózati lefedettsége! Azt a mobilt használjuk, amelyik a legnagyobb térerőt jelzi! Azt javaslom, ne bolyongjunk sötétben az erdőben!

Számoljunk azzal, hogy a segítség csak több óra múlva fog ránk találni, hiszen a mentést meg kell szervezni! Tehát nagy valószínűséggel az erdőben kell töltenünk az éjszakát, vagy egy jó részét! Fontos, hogy legyen nálunk (vagy a társaság legalább egyik tagjánál) egy kis túlélőfelszerelés: zsebkés, gyufa (öngyújtó), LED-es zseblámpa (fejlámpa), egészégügyi csomag! Szedjünk össze letört száraz ágakat, és rakjunk egy kis tüzet, még akkor is, ha tűzgyújtási tilalom van éppen érvényben, de ekkor vigyázzunk nagyon a tüzünkre, hogy ne gyújtsa meg a környezetét, vagy a száraz avart! Gyújtósként használhatjuk az egészségügyi csomagunkból a fáslit, kötszert, vagy valamilyen jól égő papírt, végszükség esetén áldozzuk fel a térképünket! A tűz lobogó fényénél már az éjszakai erdő sem olyan félelmetes, a fénye alapján pedig könnyebben ránk találhatnak. A kihülés ellen vegyük magunkra minden ruhánkat, és maradjunk a tűz közvetlen közelében. A segítség biztosan meg fog érkezni!

Végezetül írnék pár szót arról, hogy mit tegyünk, ha minden eszköz nélkül tévedünk el az erdőben!

Ha elvesztettük a túracsapatot, azonnal hívni kell őket telefonon, amint észrevettük ezt! Még nem lehetnek messze, visszafordulhatnak és akár hangos kiabálással is egymásra találhatunk az erdőben!

Ha magányosan vagy csapatban indultunk el az erdőben mindenfelé tájékozódást segítő eszköz nélkül, akkor próbáljuk ugyanazt tenni, amit már leírtam a térképes tájékozódás esetén, de itt az iránymenetet tájoló hiányában próbáljuk a nap állása szerint végrehajtani (a napnak menet közben mindig ugyanabból az irányból kell sütnie). Ha a nap sem süt, akkor pedig nincs mit tenni, a felesleges csámborgás helyett próbáljunk eszköz nélküli iránymenettel egyenesen elindulni és addig menni, míg nem találunk valamilyen utat. Menet közben ne csak magunk elé nézzünk, hanem szúrjunk ki a távolban egy fát és törtessünk el odáig. Kerüljük meg és megint válasszunk ki egy távolabbi fát és menjünk el oda is. Ezt ismételve lassan, de biztosan araszolhatunk egy adott irányban! Ne feledjük: hazánkban ritka az olyan erdőterület, ahol fél órás konzekvens iránymenet közben ne botlanánk valamilyen kitaposott ösvénybe, erdei útba, vagy akár még egy jelzett útba is!

ÖSSZEFOGLALÁS:

A GPS-es alkalmazások azok, amiket nyugodt szívvel ajánlhatok azok számára, akik kevés gyakorlati tapasztalattal szeretnének kirándulni, túrázni az erdőkben! A mobiltelefonra telepíthető offline térképek ingyen letölthetőek a netről, ugyanez igaz a GPS-es navigációs alkalmazásokra is (lásd a Tájékozódás mobiltelefonnal című fejezetet). Ezek alkalmazása nem kíván speciális felkészültséget, de a használatukat rendszeresen gyakorolni kell túráink közben, hogy egy eltévedés esetén már tudjuk, mit kell tennünk!

A térkép és a tájoló használata mindenképpen bonyolultabb egy átlagos erdőjáró számára, mint a mobiltelefonos alkalmazások, ezt a kezdő erdőjárók, kirándulók, túrázók inkább kerüljék. Mindenesetre a térkép annyiban jó, hogy könnyebben áttekinthető rajta egy teljes tájegység, ami sajnos a mobilos alkalmazásoktól a kis képernyőméret miatt nem várható el!

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A fejezet outdoor képei a Túravezető Oktatók Sportegyesülete által meghirdetett, 2013. január és május között lebonyolított túravezetőképző tanfolyamon készültek a Budai-hegységben. Én is ezen a tanfolyamon szereztem meg a középfokú (bronzjelvényes) túravezetői végzettségemet. Ennek a tanfolyamnak az alapfokú változata a Tájékozódási és térképolvasási ismeretek tanfolyama, amit évente kétszer indítanak. Ennek a tanfolyamnak az elvégzését javaslom azoknak, akik kellő ismeretet és rutint szeretnének szerezni a tájékozódásban.

Vissza a tartalomjegyzékre

Mi a teendő, ha megsérültem túra közben?
A Mapsforge térkép megjelenítése a Locus Map-pel Samsung Galaxy A5-ös mobilon
A Mapsforge térkép megjelenítése a Locus Map-pel Samsung Galaxy A5-ös mobilon. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható!

HA BALESETET SZENVEDÜNK az erdőben, akkor is higgadtan próbáljuk felmérni a lehetőségeinket! Először is próbáljuk meg a sérültet ellátni a saját minimális eszközeinkkel, a törött, kificamodott végtagot fásli és letört faág, túrabot segítségével rögzítsük, a vérző sebeket lássuk el, vagyis kevés vízzel tisztítsuk meg, fertőtlenítsük és kössük be. Ha nagyobb társaságként túrázunk, akkor a sérültet elvihetjük valamilyen rögtönzött módon a legközelebbi lakott helyre, ahová mentőt hívhatunk. Ha ez nem megy a sérült, sérültek állapota miatt, akkor valaki elmehet segítségért. A legrosszabb eset az, ha egymagunkban vagyunk, vagy több mozgásképtelen sérült is van, ekkor már sokkal korlátozottabbak a lehetőségeink.

Ekkor a legegyszerűbb segítséget hívni. Ha van GPS-es mobiltelefonunk és fel van rá telepítve például a Locus Map, akkor a képernyő jobb felső sarkában lévő kis parabola antenna ikonra bökve megjelennek a kijelzőn a földrajzi helyzetünk koordinátái, vagyis két számsor, ami megadja a földrajzi szélességet és a hosszúságot. A társaság minden tagja nézze meg a telefonját, mutat-e térerőt, és ha igen, akkor mennyit, ugyanis eltérő a telefonok érzékenysége, illetve a különböző szolgáltatók hálózati lefedettsége! Azzal a mobillal telfonáljunk, amelyik a legnagyobb térerőt jelzi!

A 112-t hívva meg kell adni a pontos helyszínre vonatkozó kérdésnél ezt a két számsort, és utaljunk arra is, hogy a helyszín hogyan közelíthető meg (csak gyalog, esetleg földúton terepjáróval, jobb minőségű út esetén mentőautóval). Ha a helyszínen nincs térerő senki telefonján, de van mozgásképes társunk, akkor próbáljon meg a baleset helyszínétől eltávolodva, például egy hegyoldalban feljebb kapaszkodva valamilyen minimális térerőt találni, hogy a hívást lebonyolíthassa. Ha netán még domboldalban felkapaszkodva sem találna térerőt a telefonunk, kapcsoljuk ki, majd újra be, és a PIN-kód helyett a 112-t írjuk be. Ha nem kell PIN-kód az indításhoz, akkor egyszerűen csak hívjuk a 112-t! A telefon ilyenkor automatikusan a legerősebb jelű szolgáltatóra vált és segélyhívást kezdeményez.

Ha egymagunkban vagyunk, akkor nekünk kell elvégezni mindent! Mérjük fel, mennyire sérültünk meg, tudjuk-e mozgatni fájdalom nélkül a végtagjainkat? Ez egyből meg is mutatja, hol lehet a bibi. Ekkor is próbáljuk meg ellátni magunkat, legalább olyan szinten, hogy a vérző sebet, sebeket kössük be, a törött végtagunkat pedig rögzítsük valahogyan. Próbáljunk meg telefonálni, de ha sehogy sem találunk térerőt, vagy a telefonunk is megsérült, akkor sem szabad feladni! A magashegységekben (Tátra, Alpok) elterjedt, de Magyarországon még nincs szokásban a jelzősíp használata. A síp hangja kilométerekre elhallatszik, messzebb mint a kiabálás, használata nem is olyan fárasztó, mint hosszú időn keresztül ordibálni. Sajnos, ezzel a módszerrel az a baj, hogy aki a sípszót hallja, sok esetben nem is gondol arra, hogy bajbajutott ember kérhet ezzel segítséget! Mindenesetre, ha az ismert SOS jelzést fütyüljük le ( . . . - - - . . . ), arra csak felfigyel majd valaki! Ennek általában mindenki ismeri a jelentését, és lehet, hogy először viccnek gondolják az arra járók, de ha perceken keresztül hallják a folyamatosan ismétlődő morze jeleket, akkor csak elgondolkodik valaki, és megpróbálja megtalálni a forrásukat! Jó lenne, ha a jelzősíp divatba jönne nálunk is! Kapható általában a turistaboltokban, ezen a LINKEN is látható egy. Akár a hátizsákunkra is felakaszthatjuk, így mindig kéznél lesz végszükség esetén!

Vissza a tartalomjegyzékre

Mit tegyek, ha medvével találkozom?
Barna medve
A barna medve. A kép a hivatkozott cikkből van átvéve!

Manapság egyre többet lehet hallani arról, hogy megjelentek a medvék Magyarország északi tájain. Nyilvánvaló, hogy ez a hír egyelőre szenzációnak számít hazánkban, ennek megfelelően a média is fel szokta kapni a témát, ha megpillant valaki egy barna medvét valamerre. Szlovákiában (hiszen onnan barangolnak át a medvék hozzánk) már jóval megszokottabbak, hozzá tartoznak az erdei élővilághoz, azonban idehaza még a túrázók sem tudják, hogy is kellene viselkedni akkor, ha véletlenül egy mackó közelébe tévednek. Megjelentek a médiában ilyen-olyan tanácsok, én azonban úgy gondolom, hallgassuk meg a szakembereket, mit tanácsolnak ők az erdőben kirándulóknak! A Bükki Nemzeti Park honlapján egy nagyon jó anyagot találtam a medvékkel szembeni viselkedésről. A LINKRE kattintva el tudjuk olvasni a cikket, de a legfontosabb részét én is felteszem ide, ebbe a fejezetbe:

  • A medve nem játék, a medvét el kell kerülni! A medvével nem kell barátkozni – bármilyen korú is legyen. A bocsok közelében nagy valószínűséggel az anya is ott van. A legtöbb konfliktus az anyamedvékhez kapcsolódik!
  • A medve indokolatlanul nem támad emberre, sőt ha lehetősége van rá, messze elkerüli.
  • Ha erdőben járunk és úgy gondoljuk, hogy bármikor felbukkanhat, keltsünk magunk körül zajt (pl. fütyülés). Nagyobb társaság esetén kisebb a támadás veszélye.
  • Ha mégis medvével találkozunk, de az állat nem vett észre minket, lehetőleg feltűnés nélkül, halkan azonnal távozzunk a helyszínről. Ha a medve észrevesz, ne próbáljuk elzavarni kövekkel vagy bármi mással.
  • Autós találkozás esetén tilos elhagyni a járművet!
  • Ne etessük, közelről ne fényképezzük a medvét!
  • Ha a medve közeledni próbál, hagyjuk ott a magunkkal vitt élelmet egy helyen, és lassan, figyelemmel kísérve az állatot, távolodjunk el a környékről.
  • Ne nézzünk a medve szemébe, ez agresszivitást válthat ki, ugyanakkor ne fordítsunk hátat az állatnak.
  • Ha a medve két lábra áll, őrizzük meg nyugalmunkat, ez még nem jelent kimondottan támadási jelet, lehet, hogy csupán a terepet fürkészi.
  • Ha a medve közel merészkedik, ne provokáljuk, és ne tegyünk hirtelen mozdulatokat.
  • Ha a medve mégis odajön hozzánk, feküdjünk hasra, a fejünket takarjuk el a kezünkkel, és maradjunk mozdulatlanul.
  • Kutyasétáltatás, kutyával való vadászat esetén is veszélyes helyzet alakulhat ki, ha a medve elől menekülő kutya a gazdához fog visszafutni – akár az őt követő állat kíséretében.
  • Az erős illatú élelmiszereket ne a sátorban tároljuk. Éjszakára célszerű a sátortól távolabb, fára, a medve által hozzáférhetetlen helyre tenni.

Tehát a medve nem az a barátságos erdei állat, amit a kedvelt Maci Laci rajzfilmek, vagy akár a mesék sugallnak, hanem egy nagytestű erdei mindenevő, a magunkéhoz mérten félelmetes erővel és karmokkal! Azt ajánlom, az egész cikket olvassátok el, a tartalmát pedig tartsátok magatokra nézve kötelezőnek! A cikk végén egy pdf formátumú plakát is látható, rákattintva le is tölhető a gépünkre, abban nagyjából ugyanezek a tanácsok olvashatóak. Ezt akár kinyomtatva magatokkal is vihetitek a túrákra!

Vissza a tartalomjegyzékre

Mi a helyzet a kullancsokkal?
Kullancs
Kullancs. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.
FORRÁS

A kullancsok, amellett hogy kellemetlen vérszívó kis élősködők, komoly betegségeket is terjeszthetnek, mint például az agyvelőgyulladás és a Lyme-kór. Erre a veszélyforrásra feltétlenül fel kell készülni!

Védekezni többféleképpen lehet: a zárt ruházat, hosszú nadrág bizonyos védettséget jelent, ezt kombinálni lehet a boltokban kapható kullancsriasztó spray-k valamelyikével. A túra megkezdése előtt és közben is rendszeresen használjuk a kullancsriasztót (a hatásosság ideje rajta van a flakonon). A túra végén - az esti mosakodás idején - pedig nézzük át alaposan a testünket, ilyenkor könnyű felderíteni a potyautasokat. Ajánlott a túraruházatot is alaposan átnézni és kirázni a túra végén, nehogy a kullancs ott bújjon meg valahol, hogy aztán következő alkalommal, amikor a ruhát felvesszük, akkor jusson a bőrünkre. Állítólag a kullancs a ruhamosást is képes túlélni!

A kullancsot azonnal távolítsuk el a bőrünkből, mihelyst észrevettük, ugyanis minél tovább szívja a vérünket, annál biztosabban megfertőz bennüket! Érdemes magunknál tartani egy kullancs-eltávolító kanalat, kis helyen is elfér és olcsón beszerezhető a gyógyszertárakban. A kanál használata egyszerű, de a csomgolásán is megtalálhatóak a használatát elmagyarázó képek. Ha a kullacs már a bőrünkbe fúrta a fejét, csak a potroha áll ki belőle. Ekkor a kanál két felét összehajtva a kullancs nyaka köré helyezzük azt, és egy határozott mozdulattal kihúzzuk a bőrünkből a fejét. Előfordulhat, hogy a feje beleszakad a bőrünkbe, de ez nem jelent problémát, néhány napon belül az kilökődik majd a bőrünkből. Felmérések szerint a kullacsoknak csak pár százaléka fertőzött az agyhártyagyulladás kórokozójával, de minden második kullancs terjeszti a Lyme-kórt!

Kullancs-eltávolító kanál
Kullancs-eltávolító kanál. A képre kattintva az nagyobb méretben is megnyitható.
FORRÁS

Aki tartósan túrázásra adja a fejét, adassa be magának a kullancsok által terjesztett agyvelőgyulladás elleni védőoltást! Ezt a háziorvossal kell egyeztetni, maga az oltás költségtérítéssel kapható a gyógyszertárakban! Az oltás tulajdonképpen egy három oltásból álló sorozat, az első két oltást 1-3 hónappal követi a második, ezeket követi 9-12 hónap múlva a harmadik. A védettség a második oltás után pár héttel alakul ki. A harmadik, emlékeztető oltást nagyjából 3-5 évente meg kell ismételni a védettség fenntartása miatt!

A kullancsok által terjesztett másik betegség, a Lyme-kór ellen nincs védőoltás, ezért is muszáj rendszeresen ellenőriznünk a testünket a túra befejezése után, többnapos túrán pedig minden túranap végén! Ha egy kullancscsípés helyén észerevesszük a Lyme-kór jellegzetes tünetét, a körülbelül tenyérnyi méretű bőrpirosodást, a túra után azonnal forduljunk a háziorvoshoz és közöljük vele a betegségünk gyanúját! A piros folt az antibiotikum-kezelés nélkül is elmúlik pár nap alatt, de a kórokozók továbbra is a szervezetünkben maradnak, és a betegség másodlagos, sokkal súlyosabb tünetei esetleg csak évekkel később fognak jelentkezni, amikor a gyógyulás már sokkal hosszadalmasabb folyamat!

Bővebben a kullancsokról itt olvashattok:
http://www.kullancsvedelem.hu
https://oltokozpont.hu/hu/oltas/14/kullancsencephalitis

Vissza a tartalomjegyzékre

Na és a kutyák? Velük mi a helyzet?

Jobb, mint egy-két évtizeddel ezelőtt! Szépen, lassan eltűntek a városszéli, kóbor kutyákból álló falkák. Faluhelyen kóbor ebekkel ritkán lehet csak találkozni, itt inkább azzal van probléma, hogy ha végighaladsz egy falun, akkor szinte hullámként kísér végig az utcákon a kutyaugatás. De mivel a kertkapuk általában zárva vannak, a kutyák nem tudnak kijönni az útra.

Itt csak a postás az áldozat...
Itt „csak” a postás az áldozat...

Tapasztalatom szerint gondok inkább a magányos tanyákkal, faluszéli telephelyekkel, cigánytelepekkel vannak, itt a kutyák szabadon mozoghatnak a kerítéseken, kapukon keresztül és általában a ház előtt elvezető utat is a „birodalmukhoz” tartozónak tekintik. Itt vérmérsékletedtől függően vagy egy nagyobb vargabetű megtételét javaslom, vagy pedig, ha kellő harciasságot érzel magadban, szedj fel néhány követ a földről, vágd hozzájuk és zavard meg őket! Ettől általában megrettennek!

A turisztikailag kevésbé felkapott helyeken, elsősorban Észak- és Kelet-Magyarországon (Cserhát, Cserehát, Borsodi-dombság, stb.) gyakran visz át az utunk cigánytelepeken. Az ottani ebek különösen acsarkodóak a túrázókkal szemben. Ennek oka egyszerű: más a szagunk, mint az ott élőké, amit a kutyák már megszoktak! Ez persze vice-versa is igaz, mert bár minket, túrázókat is megugatnak a falusi kutyák, viszont ha egy cigány téved arrafelé, még a kerítést is szétszednék az ebek!

Végső megoldásként említem az ultrahangos kutyariasztókat. Nálunk leginkább a Dazer típusút lehet beszerezni, hatásosságáról megoszlanak a vélemények. Bővebben itt olvashatsz róla:
http://www.dazer.hu

Nekem nincs ilyenem, és habár már régóta járom a hegyeket-völgyeket, sohasem kóstoltak még meg az ebek!

Vissza a tartalomjegyzékre

A tűzgyújtásról és a főzésről

Ha a túrán tüzet is szeretnénk rakni, akkor indulás előtt tájékozódni kell, van-e érvényben tűzgyújtási tilalom országosan, vagy abban a tájegységben, ahová túrázni indulunk. Ezt a legkönnyebben a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Tűzgyújtási Tilalom oldalán tehetjük meg, ahol térképes formában jelenítik meg, mely tájegységekben tilos az adott időpontban a tűzgyújtás. A térkép alatt jótanácsokat olvashatunk az erdei tűzgyújtás szabályairól, illetve az erdők tűzvédelméről.

Ha nincs érvényben tűzgyújtási tilalom, tüzet gyújthatunk az erdőben, természetesen az elemi biztonsági szabályok betartásával. Alapvetően tüzet csak megfelelően kialakított helyen (tűzrakóhelyen) gyújtsunk, ha pedig ilyen nincs a pihenő/sátorozó helyünkön, akkor magunk építsünk egyet a közelben lévő kövekből. Ilyenkor a legfontosabb szempont, hogy a tűz továbbterjedését megakadályozzuk! Ha a közelben nincsnek kövek, akkor ügyeljünk arra, hogy ne száraz avaron, kiszárad füvön, tarlón gyújtsunk tüzet, mert ott gyorsan továbbterjedhet! Amikor továbbindulunk, ne sajnáljunk 1-2 liter vizet, hogy a hamuban még megbúvó parazsat végleg kioltsuk!

Tűzgyújtási tilalom esetén még az erdei pihenőhelyeken kialakított tűzrakóhelyeken sem szabad tüzet gyújtani! A tűzgyújtási tilalom vonatkozik a gázfőzők használatára is, hiszen az is nyílt lánggal működik! Megmondom őszintén, én még soha nem főztem magamnak a túráimon, egyrészt mivel egy egész napos túra után már nem sok kedvem van még a főzéssel is veszkődni, másrészt túl sok súlyt jelentene a gázfőző és az ételek magammal cipelése. Így aztán inkább csak beülök egy-egy olcsóbb vendéglőbe a túra során, ha meleg ételre vágyom.

A Tűzgyújtási tilalom természetesen a dohányzásra is vonatkozik, itt különösen ügyelni kell a cigarettacsikkek eldobására! Ha dohányzol és ennek ellenére természetjáró vagy (szeretnél lenni), akkor tartsál magadnál mindig egy kisméretű, zárható hamu- és csikktartót! A legkisebbek akár egy átlagos zsebben is kényelmesen elférnek! Például ezen az oldalon is ajánlanak egyet. És még csak nem is drága!

Vissza a tartalomjegyzékre

Vannak-e könnyebb szakaszai az OKT-nak a „kezdők” részére? Hol kezdjük a kéktúrát (túrázást)?

Fizikai megterhelés szempontjából nagyjából egyformák a szakaszok: szinte mindenhol vannak emelkedők és lejtők ragyásig! Viszont például a Budai-hegységben, vagy a Pilisben a kéktúra viszonylag jól kiépített utakon halad, bár itt is volt már kellemetlen élményünk. Tapasztalatból mondom, a 2006-os és 2015-ös nagy jelzésfelújítás után szinte mindenhol jól követhetőek a jelzések! Itt kívánom megjegyezni, hogy 2015 nyarán-őszén rengeteg kéktúra útvonal-jelzőtábla került ki faoszlopokra a Kékkör, így az Országos Kéktúra útvonala mentén is. A jelzőtáblák szövegei és adatai finoman szólva is nem a legjobb adatbázis alapján készültek, adataik ezért sokszor tévesek, ráadásul gyakran nem is lényegesek, viszont a fontos információk (pecsételőpontok, települések, vasútállomások, turistaházak távolságai) általában nem szerepelnek rajtuk! Véleményem szerint csak arra jók, hogy ha látjuk őket, akkor biztosan tudhatjuk, nem tévedtünk el! :-)

A Budapesten, vagy a főváros közelében élők előnyben vannak az ország egyéb területein lakókkal szemben, mert az OKT a Pilisben és a Börzsönyben két óriási vargabetűt ír le, így egy viszonylag hosszú szakasz is könnyen megközelíthetővé válik Budapestről vonattal vagy helyközi buszokkal. Az ezen a területen élőknek javaslom, nézzék meg az első kéktúra bejárásunk időbeli sorrendjét, az akkor 12 éves Gábor fiam miatt ugyanis mi is a főváros körüli szakaszokkal kezdtük a kéktúra bejárásunkat.

Kezdő túrázóknak a Budai-hegység és a Pilis szakaszait ajánlom kezdetnek, erre legalkalmasabb talán a Hűvösvölgy-Rozália téglagyár közötti 14,2 km, vagy a Piliscsaba és Zsíroshegy (Nagykovácsi) közötti 11,8 (14) km.

Ha valaki nem csupán a kék sávval jelzett turistautakat szeretné járni (tehát nem kéktúrázó), az ő számára is a jól kiépített turistaút hálózattal rendelkező tájegységeket javaslom! Ilyen általában a Budai-hegység (nagyon sok túrázó szerint már túlságosan is „civilizált”, de ez alső tapasztalatok megszerzéséhez tökéletes hely), de hasonló a Pilis és a Visegrádi-hegység is. Persze messziről nem célszerű ide utazni, érdemesebb helyben körülnézni. Vidéken élőknek a Kőszegi- és Soproni-hegységet, a Mecseket és a Mátrát tudom javasolni első tapasztalataik megszerzésére.

Vissza a tartalomjegyzékre

Hol találok még a kéktúrával kapcsolatban információkat?

Két oldalt szeretnék ezzel kapcsolatban a figyelmedbe ajánlani:

Vissza a tartalomjegyzékre

-hörpölin-


Utoljára módosítva és aktualizálva: 2018. november 10. (készült: 2012. február 05.)

A szerzői jogokkal kacsolatban a Creative Commons (CC) irányelvei érvényesek. A részletes magyarázathoz kattints ezen szövegtől jobbra lévő ikonra! A Creative Commons irányelvei Ugrás a Statcounter honlapjára
Honlapstatisztika