MAGUNKRÓL

Hát, ezek vagyunk mi, Horváth Béla és Horváth Gábor, alias hörpölin&son - itt éppen az Országos Kéktúra befejezésének pillanatában a Hollóházán található kéktúra emlékmű talapzatán ücsörögve. Kissé talán látszanak rajtunk az előző napok megpróbáltatásai, viszont az az öröm is, hogy a végére értünk ennek a több mint 1100 kilométer hosszú vándorlásnak. Jómagam 1959-ben születtem, fiam 32 évvel fiatalabb (azt hiszem, nem bonyolult, de életkorokat nem akarok írni, mert nem tudom, melyik évben tisztelsz meg bennünket, kedves Látogató).

Munkánkról annyit, hogy Gábor tanuló, én pedig alkalmazottként dolgozom egy meglehetősen zajos és kissé stresszes munkahelyen. Egy kollégám unszolására indultam el egy teljesítménytúrán (Kinizsi-100), sikeresen teljesítettem, de rájöttem, hogy nem az időre történő rohanás az én világom. Inkább komótosan járva, mindenhol megállva, ahol tetszik - ez az én stílusom. Szeretem az erdő madárfüttyös csendjét, és a tiszta levegőt.

Gábornál más a helyzet, ő a kalandot, az élményeket kereste a túrák során. Persze nem volt utolsó a jelvényszerzés sem, buzgón gyűjtötte a Gyermek Kéktúra jelvényeit.

Röviden a nevünkről: hörpölin&son

Az 1980-as évek közepe táján néhány magazinban megjelent két általam nagyon kedvelt képregény figura: Hörpölin és Hupcihér. Kalandjaikba betekintést kaphatsz ITT . Hörpölin figurája közel áll a szívemhez, talán mert belsőleg hasonlítok kicsit rá, neve is alliterál az enyémhez. Ezért választottam, amikor először írtam a kéktúrás pecsételőhelyek fórumára. Az „&son” pedig nyilvánvalóan utal a fiammal való kapcsolatunkra. Még egy adalék: a „hörpölin” félreérthetetlenül utal a „hörpöl” szóra, és be kell vallanom, nagyon szeretek bizonyos kis alkoholtartalmú erjesztett italokat iszogatni, úgy is mondhatnám, hörpölgetni.

Mi alkottunk egy csapatot, miután családunk egyéb részei (itt a nőnemű egyedekre gondolok) kissé hóbortosaknak tekintettek bennünket, ahogy hétvégeken vettük kalapunkat (illetve hátizsákjainkat) és nekiindultunk csavarogni. 2003 nyarán kezdtük el járni az Országos Kéktúra útvonalát és időközben annyi élményünk gyűlt össze, hogy elhatároztuk, igyekszünk mindezt megosztani másokkal is.

Azonban az évek múlnak, a fiam felnőtt és mivel most már más szabadidő tevékenységeket folytat, mint én, mostanság már egymagamban járom a túraösvényeket. Ismét belevágtam az Országos Kéktúrába, de a Dél-dunántúli kéket is igyekszem minél gyorsabban befejezni. Természetesen ezekről a túrákról is elkészítem a szokásos leírásokat, hogy ezekkel kiegészíthessem az első bejárásunk szövegeit és fényképeit.

Ha fel akarod venni velünk a kapcsolatot, küldj egy e-mailt az alábbi címre:

hörpölin